Szívem főnöke

13. rész

-Na, nem mondasz semmit? -édeklődött Péter. Nem bírtam tovább ezt a feszültséget. Gyorsan apára néztem. A tekintetem segítségért kiáltó lehetett, mert apa azonnal inprovizálni kezdett.

-Elmesélhetnénk a lányoknak, miért is futottunk ma össze.

Péter azonban hajthatatlan volt. Nem bírtam a szemébe nézni. Tudom, hogy végem. Tudtára adtam, hogy odavagyok érte. De, hiszen nem is vagyok oda érte. Vagyis, dehogynem. Már jobban össze voltam érzelmileg gabalyodva mint a karácsonyfaégő.

-Mari befejezi amit mondani akart, és elmeséljük bartátom. -felelte Péter. Fáradtan hátradőltem. Most mit mondjak? Gyorsan átgondoltam fejbe, majd úgy döntöttem nem feszítem tovább a húrt.

-Felesleges tagadni, hogy nagyon jól néz ki. A mai nők döglenek az ilyen pasikért mint maga. -lehajtottam a másik Jégeremet is rögtön a mondat után. Mielőtt közbeszólhatott volna, gyorsan válaszoltam. -Ám, vannak jobb fajta lányok is. Akikben van tartás és nem engednek az ilyesfajta csábításnak.

Míg beszéltem végig farkasszemet nézett velem és csak reménykedtem minden egyes szavam után, hogy tudom folytatni és nem akad el a nyelvem. De volt valami, amit a félelemnél is jobban éreztem. Akaratot. Azt akartam, hogy visszakapja a bunkóságát. De nem, én nem leszek olyan mint ő. Én szépen és nőiesen fogom pofán vágni a szavaimmal.

-És te ilyen lány vagy?

Mielőtt válaszolhattam volna Edina elég feltűnően elnevette magát, bár ezt próbálta észrevétlenül tenni, mégis sikerült keresztbehúznia a számításaimat. Péter ránézett, mire Edina lehajtotta a fejét az asztalra. Apám szerette a kis butus barátnőmet, kedvesen megdorgálta a fejebúbját. Én most nem szerettem. Sőt, haragudtam rá. A nevetése mindent elárult, de nem hibáztathattam. Jól ismert. Tudta, hogy engem is el lehet csábítani. Vagy mégsem?

Hirtelen villanásként öntött el az érzés, hogy mi van, ha félre ismertem magam? Mi van, ha mindenki félre ismert?

Az alkohol más dimenzióba repített, mert éreztem, hogy az agyam másképpen funkcionál mint eddig. Sokkal jobban a dolgok mögé láttam, és úgy éreztem jobban meg tudom magam játszani. Már, ha szükségem lesz megjátszásra, és nem a valódi énemet mutatom végre. Azt, aki ha odavan egy férfiért, igenis leckéztet és nem enged a csábításnak.

-Gondolhat rólam bármit. Nem ismer. De egy valamit elárulok. Én nem térdelek maga elé egy szép szó után, sőt hízelgő béremelés ígérete után sem. Én nem lennék a rihonyája semmi pénzért sem. De ha akarja egyszerűbben fogalmazok. -az adrenalin lüktetett az ereimben. -Nem vagyok fehérmájú nő.

Azzal a lendülettel felálltam, hogy elinduljak a mosdóba, de ekkor Péter is felállt.

-De igen. Minden nő fehérmájú.

-Mondom NEM.

Éreztem, hogy szemeim szikrákat szórnak, de az ő üveges tekintete visszaszórta azokat. Izzott köztünk a levegő. Ekkor apám is felállt és végre olyat mondott, amit már a beszélgetésünk kezdetekor vártam.

-Péter, ő a lányom, nem beszélhetsz így vele előttem, ezt én sem nézhetem el.

Zavartan körbenéztem. Szuper. Akkor most jön a kislány szerep, akit apukájának kell megvédenie. Ez még rosszabb, mintha fehérmájúnak néz.

-Jaj apa, ne foglalkozz vele. Az én szememben nem más, mint egy szoknyavadász. Jó étvágyat kívánok a könnyen elejtett prédákhoz. Mondanám, hogy szép munka, de akit könnyen el lehet ejtei, az nem kerül sok energiába, szóval még gratulációt sem érdemel.

Elsétáltam mellette, egyenesen a mosdó felé vettem az irányt és amikor odaértem mellé még egy mondatot sikerült kifacsarnom magamból.

-Jó cserkészést.

Amikor beértem a mosdóba nagyon megszédültem. A kávézó halk zenéje figyelmeztetett arra, hogy még ébren vagyok és nem estem össze. Az alkohol nyomban fejbe vágott és már gondolkodni sem tudtam.

Péter, Péter, Péter...

Állandóan ő jár az eszembe. A mosdókhoz siettem, hogy hideg vizet engedjek a kezemre. A gondolatok úgy vergülődtek a fejemben, mint a lottósorsoláson a golyók abba a nagy gömbben.

Mi van, ha nem is szingli ez a pasas? Mi van ha lejárattam magam ezzel a cserkészés szóval?

Neeem. Nem gondolom, hogy van párja. Mondjuk úgy, hogy eléggé szinglinek néz ki. Ad magára, nem is akármennyire. Mellesleg anya azt mesélte, hogy már elvált a feleségétől. Szép, sőt gyönyörű felesége volt. Öt évig voltak házasok, aztán ha jól emlékszem azért váltak el, mert fiatalok és meggondolatlanok voltak. Két éve váltak el és mondhatom azóta alaposan össszeszedte magát. Teljes átalakulás.

Aznap mikor először láttam ilyen külsővel anya munkahelyén, azt hittem csak valami vevőszolgálatos lehet. Anya főnöke előttem úgy volt mint egy házas, macis fiatalember, akit Péternek hívnak.

Most meg kint vár egy fél Isten, aki életének legvadabb korszakát éli ilyen fantasztikus külsővel és egy fiatal tini lányt akar meggyőzni arról, hogy bizony ő is könnyűvérű.

Mi ez, ha nem KÉSZ AGYRÉM?