Because of the kid... 《Befejezett》

☆4☆

"Ez így nem lesz jó nem szerethetek bele egy szülőbe."

Nem nem csak kevés férfival beszélgetek biztos ezért lehet ez a hirtelen reagálás.

-Oh igen én is nagyon szeretem a kis lurkót, igazán a szívemhez nőt e kis idő alatt. - mosolyogtam, megint , általában mindig mosolygok.
-Igen tudom látom mennyire szereti, ráadásul picurnak is szólítja.- nevetett fel. Oké megbolondultam lehet de olyan mint elmo.
-Ez egy megszokás, olyan kis picuros pofija van kis édes- nem találjátok ki, még mindig mosolygok.
-Igen tudom gyönyörű kislány, viszont ez nem az amiről akartam beszélni.- megszeppenve néztem rá. Megint túl komplikálom.
-Hát mondja akkor - igen igen már megint vigyorgok.
-Annyira jó hatással van a lányomra, hogy az utóbbi hónapokban még tündéribb. Szeretnélek megismerés.  - Na itt nyeltem egyet...viszonylag hangosan.
-Hát rendben egy kávé keretein belül megfelel önnek? - kérdezem.
-Persze de kérlek tegezz. - hahotázott magának egy picit. Igen nagyon vicces hogy a memóriám mint egy halé.
-Rendben csak az én memóriám is véges- nevetek a kínos szituáción hátha nem veszi észre.
-Akkor holnap megfelel neked úgy délután három óra körül?
-Persze, hol találkozzunk?
-Itt van a közelben egy Starbucks ott szerintem okés.
-Igen okés, akkor holnap délután a Starbucks előtt.
-Úgyvan - mosolyodott el. Istenem olyan ,mint egy nyuszi.
-Ja és még valami - torpant meg egy pillanatra. - Szeretném ha próba időre az óvoda mellett nálam modelkedne.
-Modelkedni ,én?- nevettem hihetetlenkedve- Ne haragudj de ahogy látod nem vagyok egy modell alkat.
-Dehogynem - mosolygott oldalasan -mindegy is holnap  megbeszéljük. Szia!
Én áltam ott mint hal a szatyorba és csak arra eszméltem fel hogy nyitódik a bejárati ajtó. Kínosan egy sziát ordibáltam utána. Remélem azért hallotta.

Sokkolva pakolgattam össze a cuccaim. Most flörtölt velem? Elhesegettem ezeket a gondolatokat, csak túl spirázom megint. Eldöntöttem hogy felhívom Sooyeont hogy kibeszéljem magam neki. Remélem a nagyija nem bánja hogy így fél kilenckor hívogatom. Bár mire haza megyek lesz az tíz is.

Gyorsan bepakoltam a cuccaim a kocsiba és elindultam. Még mindig Jeongguk járt az eszembe. Vajon tényleg Eunbi miatt csinálja? Viccelt mikor modellnek kért? Ha bele is egyezek,lesz időm erre? Annyi de annyi megválaszolatlan kérdés

A nagy gondolkodásokban már haza is értem. Elpakoltam a holmijaim, gyorsan össze dobtam egy piritóst egy kis jázmin teával. Majd leültem és tárcsáztam is Sooyeont.

-Hello Jimin! Mizuka?
-Sziaa~ Mond hogy vágod Eunbi apukáját.
-Ohh igen a helyes magas csávó bambi szemekkel ma reggelről.
-Igen igen, szóval ő volt az utolsó szülő aki ott maradt az oviba és-
-Ugye nem csináltál vele semmit?
-Nem dehogy hagyd hogy végig mondjam. - tetettem áll hisztis.
-Jólvan mondjad
-Szóval beszélgettünk majd kiküldte Eunbit és elhívott beszélgetni, mert picture úgy látszik sokat fecseg rólam otthon. - egy meglepődött sóhajt hallottam a telefon másik végéről.
- És képzeld az ovi mellett modellnek akár állítani a cégénél
-FOGADD EL FOGADD EL- ordibált a telefonban.
-Sooyeon drága mit ordibált? - kérdezte a nagyija, nagy forma a nő.
-Semmi különöset nagyon - sóhajtott gond terhelten.
- Úgy látom elfoglalt vagy lerakom majd holnap hívlak.
-Okés szia jiminiee
-Szia yeonyeon- köszöntem el tőle.

A telefon beszélgetés után gyorsan ágyba bújtam holnap hamar kell kelnem.

Sziasztok! Remélem tetszett a mai rész.😊 A vasárnapi el fog maradni viszont kedden dupla részt rakok ki, kárpótlás ként.