♡25♡

1K 67 2
                                    

" Nem tudom Kookie mikor aludhatott el de én már tíz perc után húztam a lóbőrt."

Óriási vigyorral az arcomon keltem. Ennél boldogabban még sosem ébredtem, főleg nem kora reggel. Bibi totyogása keltett fel amit a lépcső felől hallottam. Kimentem meglesni a kis picurt aki valóban a lépcsőn mászott lefelé. Gondolom a konyhát szerette volna megcélozni. Gyors a hónalja alá nyúlva felkaptam és ölelve vittem le a konyha felé. Reggelire egy gyümölcsös müzlit csináltam neki, Ggukienak és nekem meg sült szalonnát tojással. Micsoda amerikai reggeli. Eunbi viszonylag hamar megette a reggeliét és ment is a fürdőbe tisztálkodni. Én addig a cicust etettem. Szegénykét a sok történésbe elhanyagoljuk. Mikor végeztem az utam Bibi szobájába vezetett kikészíteni a kis ruháját erre a napra.

Fura.. olyan mintha már egy család lennénk pedig még csak egy napja járunk Kookkal. Miközben ezen törtem a fejem, emberünk megállt az ajtóba és mosolyogva figyelt engem és a kezembe lévő kis ruhát. Felnéztem rá majd leraktam a ruhát Bibi ágyára.
Addig ő a hátam mögé osont majd mikor felgörnyedtem a derekamnál átkarolt. Milyen klisés a szerelmünk.

-Máris rendezkedtsz asszony? -a megnevezésre elkuncogtam magam. Nem fog erről leszokni úgy látszik.
-Csak gondoltam segítek míg a kis picúr készülődik. - fordultam vele szembe. Átkaroltam a nyakát majd egy puszit nyomtam szájára. Nyilván nem hagyta annyiban és 5 perc múlva már hevesebb nyelvcsatát vívtunk. Szerencsére ebből a macska zökkentett ki. Hogyan is magyaráztuk volna ki ezt Bibinek?

A kisasszony hamar visszatért, Jungkook átvette a melómat és elkezdte öltöztetni a kis törpét a csodaszép ruhájaba. Gyors leszaladtam és összepakoltam neki - nyilván a rózsaszín hercegnős- táskájába. A táska tartalma ugyanúgy kint általában, egy uzsis doboz amiben csoki van egy kis pogácsával, egy kisebb csibés plüss, egy üveg - ami perszehogy csillogós rózsaszín- amibe most almalevet öntöttem és egy játéktelefon ami a gombokat megnyomva hangot ad ki. Mivel Bibinek kellett telefon de Kookot lebeszéltem egy igaziról. Szegény gyerek mi lett volna ha egyedül az apja neveli?

A táskát megfogva baktattam fel a lépcsőn a két szerelmemhez. Wow de fura kimondani. Szerencse hogy időben odaértem mert Ggukie ügyetlenkedve próbálta a kislányra adni a harisnyát. Ezt megelégelve hesegettem el onnan és feladtam Eunbire a harisnyát. Majd a kislány kezét fogva kezdtem kisérni a kocsi felé. Kookie mögöttünk lehajtott fejjel jött, megmosolyogtatott cselekedete amit észre is vett mert már durcis fejjel nézett vissza rám. Kuncogva nyitottam ki az ajtót és indultam az autó felé. Hát igen, de eszembe jutott a macska. Gyorsan vissza szaladtam kiraktam a cicajátékait a nappaliba hogy ne a szobákban ralizzon egész nap míg nem vagyunk.

Visszaindultam a kocsihoz majd gyors behuppantam mikor odaértem. Eunbit kiraktuk az óvinál és egy könnyes búcsú után elindultunk a céghez. Érdekes lesz ez a meló de egyszer csak megszokom.

*Évekkel később*

-Kifársztott a mai fotózás.-szólaltam meg  miután beültünk az autóba.
-Tudom édes de az újaknak is fejlődniük kell.- adott ésszerű választ nyavalygásomra.
-Igen tudom, túl nehéz ez az időszak szellemileg.
-Elhiszem de a türelem rózsát terem, szoktak mondani. Egy szemforgatással hagytam rá a dolgot hisz megérkeztünk a csöpségekért a suliba. Igen, nem véletlen többes szám.

Nemrégiben úgy döntöttünk Kookkal hogy a hercegnő mellé kéne egy kisfiú is. Ígyhát ma egy éve hogy nálunk van a pici Juwon. 6 éves a nagy legény, szerencséjére születésnapján hoztuk el. Azt mondta az volt az eddigi legjobb születésnapi ajándéka.

És mint kitalálhattátok otthon már egy nagy torta várja néhány ajándékkal. Meg persze a nappali vasemberes dekorációval. Nos igen az apjára "ütött".

A minionok a suli bejárata előtt vártak-az épületen belül persze- egymásnak mutogatva valamit.
Egy-egy papír volt a kezükben, ami elég fura mert Bibi két évvel idősebb Juwonnál. Mikor a két picúr észre vett rohanva ugrottak a nyakunkba. Néhány szülő lenéző tekintetétől előfordulása hagytuk el az iskolát. Amint kiléptünk onnan Eunbi bele is kezdett a mondandójába.

-Képzeld apu ma ilyen összevont napközi volt mert Juwon tanár nénije nem volt ma így együtt töltöttük a délutánt. És nézd ilyen színezőt is kaptunk mert ügyesek voltunk és minden házink kész.- lebegtette a papírt a szemem előtt, míg Juwon Gukkie arcába nyomta a dinós kifestőt. Ezt látva olyan hangosan felnevettem hogy az üres parkolóban vízhangzott a nevetésem. Ezt észre véve halkítottam magamon és már kuncogva csatoltam be a két lúrkót.

-Tudod milyen nap van Juwon? - kérdezte Jungkook nagy vigyorral.
-Igen. - vigyorgott vissza az apjára. - a szülinapom. - motyogta édesen.
-Így van. - azzal feltekerte a hangerőt a kocsiban hogy jó hangosan menjen a szülinapos gyerek dal amit rajt akivel mindenki énekelt. Hisz azért mégsem kéne egy karamból.

Addig énekelgettük a dalokat míg nem az házunk előtt parkolt le Kook. Ugrálva szaladtak a gyerekek az ajtóhoz amit csak somolyogva figyeltünk majd mi is megindultunk. Az ajtót gyorsan kinyitottam és azzal a lendülettel rontottak be rajta. Kookkal együtt aki még most is olyan mint egy felnőtt bőrbe bújt kisgyerek.

Juwon leült a székre Eunbi pedig eltakarta a szemét. Gukkie gyors meggyújtotta a gyertyát én pedig felkaptam az ajándékokat.

Újra elkezdtük énekelni a boldog szülinapot dalt és mire a kis picúr elé értünk Eunbi elvette a kezét a szemei előtt. Tapsikolva figyelte ahogy az asztalra rakjuk az ajándékait és a tortáját.

És hasonlóan telt minden ünnep az ünnep napokon, családiasan. Én , Ggukie és a két gyerekünk.

Sziasztok! ⭐Igaz sokkal később mint terveztem de sikerült megírnom ezt a részt. Kellet ez a "kis" idő. Bár így sem tökéletes de százszor jobb mintha csak úgy kedvetlenül megírtam volna.🤔 Remélem tetszett ez a rész és az egész sztori is. Próbáltam kreatív lenni és kicsit softabb jellegű irományt összerakni, mivel elég keveset látok itt. Pedig vagyunk egy páran soft stannek.🤷🏻‍♀️ Valószínűleg ,mint mondtam , át fogom írni de azt jelezni fogom. Köszönöm a sok kis commentet és a csillagokat illetve azokat a szép "helyezéseket". Remélem mindenkinek tetszeni fog aki elolvasda és remélem mindenkinek tetszett aki elolvast.😄



Because of the kid... 《Befejezett》Where stories live. Discover now