☆24☆

879 60 4
                                    

"-Mehetünk? - kérdezte.
-Perszehogy."   

Kézen fogva sétáltunk ki az autóhoz. Jeongguk úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót, mint valami nőnek. Megforgattam a szemem majd beültem az autóba. Nagyon izgulok és még azt se tudom hova megyünk.
- Gguk. - piszkálom az ülést - Hova  megyünk?
- Titok. - mosolygott nyuszisan.
-Naaaa mond el légyszi. -hiztizek mint egy kisgyerek. Hátha bevállik.
-Bibi sokszor eljátsza ezt velem szóval gyakorlott vagyok benne és nem mondom el. - mondja mire én csak ráhunyorítok. Az út további részén csendben ültem és élveztem a csendet.
Egy fél óra után megérkeztünk egy puszta szerűsegre.

Felvont szemöldökét fordultam Jeonggukhoz. Ő pedig csendben egy huncut mosollyal kiszállt a kocsiból majd a csomagtartóhoz indult. Csak kérdőn bámultam irányába. Egy nagyobb kosarat vett ki és egy pokrócot. Elég vékony anyagnak tűnik.
Pár másodperc után leesett , hogy mi is fog történni. Piknikezünk. Óriási
mosollyal az arcomon szálltam ki a kocsiból.

-Piknikezünk Ggukie? - kérdeztem. Majd válaszul csak rám kacsintott. Ugrálva szaladtam hozzá és vettem el a pokrócot. Kuncogott és megindult a puszta közepe felé. Kicsit klisés de örülök mert nem egy puccos étterem ahol feszengve érezném magam. Örülök hogy ezt figyelembe vette.

Mire abbahagytam a gondolkodást már a pokrócon ki voltak készítve az ételek. Néhány süti,szendvicsek és egyéb piknikezős kaja díszelgett előttem. (Ne haragudjatok nem tudom mit szoktak vinni piknikezni😂)
-Ezt mind te csináltad?
-Igen de Bibi is segített. - mondta büszkén. Csak bólintottam és elvettem egy sütit.
-Egyébként a Jungkook név honnan jött Hobinak? - kérdeztem.
-Hát könnyebb kimondani mint a Jeonggukot és rövidebb is. Ha gondolod te is hívhatsz így.
-Rendben, de én maradok a Kookienál. - vigyorogtam de Kook ezen csak hihetetlenkedve megrázta a fejét.

-Tudod Bibi sokat mesélt rólad mielőtt én mentem érte az óviba. Mindig mikor hazaértem a mondandóját azzal kezdte hogy "Képzeld apa Jimin bácsi...". Mivel nem ismertelek nagyon kíváncsi voltam hogy Eunbi kiért van ennyire oda. - mosolygott. - De szerintem jól döntöttem hogy aznap én mentem érte.-kacsintott.
-Nem fogok hazudni Bibivel sokszor kivételeztem hiába nem akartam. Túl gyorsan került hozzám túl közel. Szerencsés vagy hogy van egy ilyen lányod. -megfogtam a kezét. A hüvelykujjával elkezdte simogatni a kézfejem. Milyen meghitt pillanat volt, mi ketten a puszta közepén, senki sem zavar és ítélkezik. Lassan hajoltunk egymás felé, hogy megízleljük a másik ajkait. Csókunk lassú és érzelmes volt. Talán eddig a legérzelmesebb. A hosszú nyálcsere után megfogta át arcom és mélyen a szemembe nézett. Tudjátok mint a romantikus filmekben.

-Jimin tudom elég gyorsan halad a kapcsolatunk. De én tudom, hogy csak jó sülhet ki belőle. Már a kávézóban is éreztem, hogy kötődőm hozzád. Magam mellett szeretnélek tudni. Szeretném hogy te segíts felnevelni Eunbit. Szeretném ha te lennél akinek bármikor  elmondhatok bármit. Szeretném ha benned bármikor bízhatnék Szükségem van rád. Lennél a párom Park Jimin?
A kisebb beszéde után csak tátott szájjal némán ültem. Szerintem percek kellettek ahhoz,hogy felfogjam mit is mondott. Mikor megcsapott a felismerés csak rá mosolyogtam.

-Leszek a párod Jeon Jeongguk. -válaszoltam a kérdésére. Ismét egy csókot kezdeményezett. De ez gyorsabb volt mint az előző és szenvedélyes.
-Szeretlek Jiminie.
-Én is szeretlek Ggukie.

A kis randink hátra lévő részében beszélgettünk és ettünk. Annyira elhúzodott ez az egész,hogy már jócskán sötét volt. Összepakoltunk és beraktuk a cuccokat a kocsiba. Aztán indultunk is haza. Eléggé álmos voltam szóval inkább csak csendben ültem és próbáltam nem elaludni.

-Jiminie megérkeztünk. -simogatta a karomat Kookie. Ezek szerint meghiúsult a tervem és elaludtam. Mindegy legalább szépen ébredtem fel.
Bementünk a házba ahol ez kergetőző Hobi és Eunbi fogadott. Elég érdekes szituáció volt Bibi egy rúzzsel a kezébe kergette Hoseokot akinek egy tiara volt a fején. Kookkal csak pislogva bámultunk rájuk. Pár perc után észre vették a jelenlétünket. Hobi azonnal rohant q hátunk mögé.
-Jungkook szólj a lányodra ki akar sminkelni. Kookkal csak nevettünk. Én megindultam Bibi felé Kook pedig rendbe rakta Hobit.

Felvittem Bibit a szobájába. Már pizsamában volt ami azt jelentette hogy már le is fürdött. Elvettem tőle nagy nehezen a rúzst és az ágyba raktam. Kis szeleburdi kislány, még utána is nyafogott hogy ki akarja sminkelni Hoseokot. De elcsendesett és nyugodtan hallgatta a mesét mikor megigértem, hogy másnap engem kisminkelhet. Nem kellett sokat olvasnom öt perc után hangosan szuszogott az unikornissal a kezébe.

Mosolyogva hagytam el a szobát. A jó időzítésemnek hála pont eltudtam köszönni Hoseoktól. Azután elmentünk Kookal fürödni. Vacsorázni nem akartunk mert a pikniken telizabáltuk magunkat. Szóval mi is felmentünk a szobákban its okay to not be okay-t nézni. Nem tudom Kookie mikor aludhatott el de én már tíz perc után húztam a lóbőrt.

Sziasztok! Igen, igen tudom megint késtem a résszel. 😅Próbáltam megcsinálni kicsit igényesebbre mert sajnos ez az utolsó előtti rész. Elég fura hogy lassan befejezés ezt a kis történetet pedig olyan mintha most kezdtem volna. 🙂Remélem tetszett a rész és várjátok a következőt.😀

Because of the kid... 《Befejezett》Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon