Because of the kid... 《Befejezett》

☆2☆

"Már szinte végeztünk és már néhány csapat kitalálta mindenki kártyáját, de akkor szóltak, hogy az egyetlen hiányzó is megjött."

Mivel a másik két óvónő a csoport azon felével volt elfoglalva akik végeztek a foglalkozással, ezért én mentem ki a szülőhöz.
Mikor kiértem egy igen helyes férfit véltem felfedezni Eunbi mellett. Érdekes mert őt sose láttam mindig az anyukája hozza-viszi.

-Jó napot mi még asszem nem találkoztunk-nyújtom a kezem a férfi felé.
-Ohh valóban Jeon Jeongguk vagyok, Eunbi apukája.-rázza meg a kezem mosolyogva.
-Szia jimin bácsi-köszön a lány is.
-Szia picur-mosolyogva köszönök neki. -Tudom hogy személyes kérdés de hogy hogy csak az anyukája jött érte eddig?-súgom oda neki amire rettenetesen kívácsi vagyok, de így vissza gondolva picit bunkóság volt. -Nos a hölgy akit látni szokott az a bébi szitter az anyukája máshol van. Én sajnos túl elfoglalt vagyok a munkával ezért nem találkozott még velem de Eunbi nagyon szerette volna hogy ma én hozzam oviba ezért kivettem szabadságot.- magyarázza picit halkabban.
-Értem, örültem a találkozásnak.-intek majd Eunbi kezét fogva.
-Várjon még egy picit.-fog a vállamra.-Eunbi te légyszíves menj be a csoporthoz.-szól a lányának aki szót is fogad.
-Az anyukája nos, nem akarta felnevelni így rám hagyta szóval kérem ne említse neki ezt a témát.-ledöbbenek majd gyors tisztázom a vonásaim.
-Semmi gond bízhat bennem nem mondok én semmit.-mondom bíztatóan, majd egy gyors köszönés után én is megyek Eunbi után.

Érdekes egy ilyen kis életvidám lány mint Eunbi iyen jól megvan anya nélkül. Jeongguk igazán jó szülő lehet.
A hasonló gondolatokat elhesegetem a fejemől és ügyelek arra , hogy ne szóljak a picinek semmit. Vissza megyek Eunbivel a csoporthoz és beavatjuk őt is a játékba.

*idő ugrás*

Már az óvi vége fele járunk az óvónőkkel a játékokat pakoljuk a gyerekekk segítségével. De nekem még mindig az jár a fejembe amit Jeongguk mondott és nem bírom felfogni. Azon is gondolkoztam miért mondta el nekem hisz semmi közöm hozzá és elküldhetett volna egy melegebb éghajlatra. De azért örülök hogy elmondta mert ha nem tette volna furdalna a kíváncsiság.

Míg gondolkoztam az idő eltelt és a szülők pedig lassacskán megérkeztek gyerekeikért. És mit látnak szemeim? Hát nem gondolataim főszereplőjét?

Sziasztok! Remélem tetszett a rész. Tudom tudom most még egy kicsit uncsi de lassan kezdenek beindulni a dolgok.😊