Ezüst eső

5.1

🅶︎🅰︎🆂︎🅻︎🆈︎

Idegesít az a fehér papír, vagyis pontosabban boríték az asztalon, ami a nőnek van címezve, aki tegnap óta ki sem bontotta, sőt rá se nézett, így nem hogy én, de még ő sem tudja, hogy mi lehet a tartalma. De ami ennél is jobban idegesít az az, hogy annyira ismerős az a kézírás, amivel meg van címezve, hogy már majdnem tudom is, hogy ki az, aki írta, de nem jut eszembe, bármennyire akarom is.

- Mit nézel annyira, hogy kiesik a szemed?- lép be hirtelen a nő a kertből, mire összerezzenek, annyira, hogy a távirányító leesik a földre- Rossz a lelkiismereted Gasly?- néz rám felvont szemöldökkel.

- Neked is szia Manon.- néztem rá félig lógva a kanapéról- És nem, nem rossz a lelkiismeretem.

- Én is ezt mondanám.- hajolt le az asztalhoz, és felveszi onnan a levelet, miközben Sansa ugrál be mellé boldogan, hiszen eddig a nő csak neki szentelte a figyelmét, és egész reggel vele játszott- Mit szeretnél ebédre?

- Pyry nem küldött listát, nem szánsz meg egy kis pizzával egy szegény éhezőt?- nézek fel rá nagy szemekkel, mit csak nevetni kezd.

- Mi az Gasly, csak tészta napot tartasz két hétig?

- Tudom, hogy te is azt akarsz enni.

- Valójában csirkemell salátát akartam, de nekem édes mindegy mit főzök.- vin vállat, amikor elindul az emelet felé, a Corgi pedig mászik utána a lépcsőn.

A telefonom csörögni kezdett, csakhogy az éppen az előszobában a cipős szekrény tetején volt, ami messze volt, így csak nyöszörögve nyújtózkodtam felé, amikor is Manon a lépcsőről jött le, amivel nem is lett volna baj, ha nem inget vett volna fel, ami egyenlőre nem volt begombolva, így tökéletesen szabadon hagyta a nő felső testét, amit csak egy melltartó takart. Ez ki akar nyírni?

- Gasly te lusta dög!- vette el a telefont, és hozta elém, de én valahogy még mindig csak Manont tudtam figyelni, vagyis pontosabban a melleit, amit csak egy csipkés anyag takart- Hahó!- csettintett szemem előtt, mire csak megráztam a fejem- Charles az.- tartotta ismét elém a készüléket, amit immár el is vettem tőle.

- Öm, ühüm, köszönöm.- vettem el tőle a telefont, a nő pedig bólintva kezdte el összegombolni az igét- A picsába!- morogtam az orrom alatt, mire visszafordult felém.

- Mondtál valamit?- mosolyog rám kedvesen, azt hiszem, ha tudná mire nem gondoltam már vele ing nélkül nem lenne ilyen aranyos.

- Semmit.- mosolyogtam rá, mire csak vállat vont, és folytatta az útját a konyha felé, én pedig a kert vége felé vettem az irányt- Charles! Itt fogok meghalni!- sziszegtem a telefonba.

- Hol? Mi van? Most akkor nem jössz videójátékozni?

- Tekintve, hogy két hétig az olasz házamba vagyok bezárva Clotilde Thalia Manon Xaupíval, szóval nem, képzeld nem megyek.

- Akkor most mi van?

- Jézusom.- csapom magam homlokon- Mivel én és Manon Európán kívülről utaztunk be olasz állampolgárság nélkül, így két hét hatósági karantént rendeltek el nekünk.

- Így már értem. Ritka szerencsétlen vagy. De akkor miért is fogsz meghalni?

- Mert mikor hívtál, a telefon messze volt, és nem keltem fel érte, erre megjelent Manon, hogy oda hozza a telefont, amivel nem is lett volna baj, ha éppen nem csak egy nadrág, meg ing van rajat, begombolatlanul, egy fehér csipkés melltartóval.- a vonal végéről csak öblös nevetés hangzott fel.

- Hiányod van Gasly?- nevet még mindig, mire megforgattam a szemem.

- Normális barátokból határozottan.