Ezüst eső

8.1

🆇︎🅰︎🆄︎🅿︎🅸︎

- Pierre!- lépek be a férfinak kijelölt szobába, ahová azok után száműztem tegnap, hogy nem tudott nyugton megmaradni a seggén, nekem pedig ma előadásom van, nem érek rá azt kivárni, hogy mikor találja meg a seggének a megfelelő helyet az ágyban mellettem- Pierre!- ütöttem meg, mire olyan hirtelen ült fel, hogy én ijedtem meg tőle, ő pedig a csípőmet elkapva nyomott le a saját ágyának matracára, ő pedig fölém támaszkodott- Már vagy ötször szóltam neked.- suttogtam, ő pedig lassan szállt le rólam, és ül az ágy szélére.

- Valami baj van?- ásított egy nagyot, miközben én lemasztam az ágyról, hogy teljesen rendbe rakjam magam.

- Nincs. De nekem indulnom kell próbára, Niki átjön hozzád azt mondta, hogy ne und halálra a fejed.

Csak bólintott, és láttam rajta, hogy szinte még félig alszik, így a mellett tettem le a voksom, hogy ott hagyom, mert vele nem igen jutok így egyről a kettőre, de legalább a próbáról ne csússzak le.

- Manon.- szólt utánam a férfi, így visszafordultam felé- Eléggé kényelmetlen a vendégszobád ágya.- jegyzi meg egy hatalmas ásítás kíséretében, ami mosolygásra késztet.

- Hát, ha ez megnyugtat, akkor az én ágyam sem volt olyan kényelmes az éjszaka.- csukom be az ajtót, de még éppen elkapom, ahogy a férfi utoljára felnevet a szobában, mielőtt én elhagyom azt.

A házat elhagyva Dimi már lent várt rám, hiszen a múltkori apró 9sszezörrenésünk óta ismét töretlen az összhang közöttünk, ami az előadás színbadra vivetelében is igen sokat segített nekünk.

- Hello Dimi.- vágódtam be mellé, amit még mindig nem néz valami jó szemmel, de már meg sem próbálkozik azzal, hogy leneveljen erről, tudja, hogy úgyis lehetetlen küldetés.

- Szia Clo, hogy s mint?- kanyarodott ki a forgalomba a férfi, és éppen arra koncentrált, hogy a kissé katyvaszos orosz forgalomban ne okozzon vagy kerüljön forgalmi balesetbe.

- Kitettem Pierret a vendég szobába, amúgy minden okés.- vontam vállat.

- Kitetted?- nevetett fel mellettem az orosz férfi- Mit csinált már szerencsétlen?

- Mocorgott, és nekem pihennem kellett, hogy ma teljesen jól legyek.- ingatom meg a fejem visszagolva a nyughatatlan franciára éjjel.

- És jól aludtál?- tette fel a következő kérdést a szőke férfi, de látszott rajta, hogy alig tudja visszatartani a nevetést.

- Nem.- morogtam- Nagyon nem.- ingatom a fejem, az orosz pedig nevetni kezdett mellettem, szinte már csak a kormányt nem verte annyira élvezte ezt az egész helyzetet, hát én valahogy annyira nem.

🅶︎🅰︎🆂︎🅻︎🆈︎

- Ne már. Komolyan eljöttél?- néztem unottan Mazepinre, amikor kinyitottam az ajtót előtte.

- C.T. kinyírt volna, ha nem jövök el.- morogja az orra alatt a férfi, miközben benyomakodik mellettem a lakásba.

- Igen, csak engedd be magad nyugodtan.- csaptam be utána az ajtót, és elindultam utána a nappaliba, ahol már le is dobta magát a kanapéra.

- Nekem még mindig több jogom van itt lenni, mint neked.- forgatja meg szemeit az orosz, miközben a TV-t csapkodja ami vele szemben foglal helyet.

- Jogok?- nevetem el maga hihetetlenkedve- Szerintem azokat inkább hagyjuk.- forgatom meg szemeimet.

Éppen valamit készül hozzám vágni az orosz, de inkább mégsem teszi azt, és ismét a TV-nek szenteli minden figyelmét, mintha ott sem lennék, én pedig a nappali ajtajában álltam, mint valami magatehetetlen szerencsétlenség. Mit akart nekem mondani?