Ezüst eső

6.1

🅶︎🅰︎🆂︎🅻︎🆈︎

Ujjaim között forgattam a levelet, amit a nő hozzám vágott. Lehet, hogy van olyan, hogy levéltitkot, de ő vágta hozzám, nem? Akkor mostmár az egyén, nem?

Feltéptem a borítékot, ami vissza volt ragasztva, majd kivettem a benne lévő szépen összehajtogatott papírt.

Drága kicsi Clotildeom,

olyan régen láttalak már téged személyesen, és milyen borzalmas is ez. De az volt a legrosszabb, hogy nem láttam, amikor megtetted az első lépéseidet, kimondtad az első szavadat, jelenleg sírni tudnék ezek miatt... Anyád pedig, hát ha tudna erről, akkor ő maga ölt volna meg engem, mert egy ilyen csodát hagytam magára.
Vanya asszonynál igazán jó kezekben leszel kicsi kincsem, az az asszony egy csoda, és tudom, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy te a lehető legjobb dolgokat tudd elérni Oroszországban. Tudom, hogy jó kezekben vagy drágám, és tudom, hogy meg fogsz találni, mert okos vagy, végtelenül okos. Egy jó tanács, apai, vagy nem apai, az most részlet kérdés; nem minden ember mutatja meg nekünk azonnal minden oldalát, és egy emberben nem csak a jó van, mutassa is azt nekünk bármennyire. Ne hagyd, hogy csak a jót lásd valakiben, csak azért, mert azzal összeköt valami, valami megfoghatatlan.
És még egy kis találós kérdést is hagyok itt neked drágám, az anyád imádta ezeket, ahogy minden más hasonló dolgot is.
Nagy királynők városa ez, hol megleled utad velem, nagy szeme ha letekint rád, időd mindig végtelenül vár. Hol lehetek?

Reménnyel, és odaadó szeretettel:
CH

Ú

gy dobtam el a levelet, mintha megégetett volna a papír, vagy ami rá van írva.

Mégis. Mi. A. Franc. Ez.? Jézusom!

Azok a levelek, amiket a nő folyamatosan kapott, az a rengeteg út, hogy Oroszországban jött...

Felkaptam a bérelt kocsim kulcsait, majd azonnal el is hagytam a hotelszobát, telefonomat a fülemhez szorítva.

- Max! Hol lakik Manon?- támadtam le azonnal a férfit, hiszen neki lett a legjobb kapcsolata a nővel, amíg velünk volt.

- Hogy ki a franc él mégis hol?

- Manon, vagyis Clotilde! Clotilde! Hol él?

- Moszkvában.

- Azt én is tudom! Mi a pontos címe?

- Mit tudom én, nem vagyok én postás! Schumacher vagy Mazepin tudja.

- Schumacher?

- Ja, ja, volt nála egyszer vagy kétszer azt hiszem, amikor a kiscsaj költözött. De dolgom van, na szevasz Gasly!- ezzel rám is csapta a telefont, én pedig már tárcsáztam is a következő számot.

- Háló?- szólalt meg a vonal másik felén egy rekedt hang.

- Mick?

- Ja, de én kivel beszélek?- motyogta a német.

- Gasly, Pierre Gasly! Figyelek bocsi, hogy felkeltettelek, de kellene nekem a segítséged. Mi a pontos címe Clotilde Xaupínak?- a vonal másik felén csak a férfi egyenletes szuszogását lehetett hallani, visszaaludt? Ember, nem állhat vissza!

- Figyelj, Pierre, ez nem az én dolgom.- kezdett el szabadkozni a férfi- Meg amúgy is C.T. nem igazán szereti, ha

- Mick! Clotilde nincs jól. De nem tudom hol lakik.- szóltam közbe, mivel már régen a forgalomban hajtottam, csak nem tudtam merre is kéne menjek.