Ezüst eső

5.5

🅶︎🅰︎🆂︎🅻︎🆈︎

- És komolyan engeded, hogy a melletted lévő szobában aludjon, egy ilyen nyolcas?- mutat az éppen ebédet főző nőre Chalres.

- Nyolc? Kicsit több.- ingatom a fejem lassan.

- Kilenc?

- Talán inkább tíz, főleg a feneke.- harapok rá alsó ajkamra.

- Na várj, te már- mutat egy női alakok a levegőben, mire csak megforgatom a szemem- Szóval igen.- vigyorgott saját magán Chalres- Miről is nem tudok én?

- Csak arról, ami nem rád tartozik.

- Ja, nyilván.- legyintett a férfi- Csiripeljél csak kicsikém.- rúgta meg a térdem a monacói.

- Még egy ilyen és kiteszlek Leclerc!

- Ne öljétek már egymást!- szólt ki a konyhából Manon, hiszem az utolsó mondatot nem éppen halálra sikerült.

- Clo! Pierre bánt!- sipítozott Chalres, én pedig döbbenten néztem rá.

- Pierre, hagy békén Chalrest, mert ma Sansaval eszel!

Már éppen visszavágtam volna, csakhogy valaki kopogott. Charles megfeszült, Manon nem is reagált legjobb barátunk a rendőr érkezésére. Elindult az ajtó felé, miközben Charles a lépcső takarásába húzódott.

- Szép napot!- nyitottam ki hatalmas lendülettel az ajtót.

- Mr. Gasly.- bólintott felém a férfi- Esetleg van itt valaki?

- Miért lenne?- dőlök kényelmesen az ajtófélfának, szemöldökömet összehúzva.

- Itt áll egy Ferrari a ház előtt.- elnézek a válla felett, és valóban ott parkol az emlïtett autó. Ennyire nem lehet majom még Leclerc se.

- Bocsánat, de nincsenek olyan fellengzős, nagyzoló ismerőseink, akik Ferrarit vezetnek, pláne nem ilyen feltűnőt. Amúgy is minden Ferrari tulajdonos egy paraszt.- vontam vállat, visszanézve a rendőrre, aki csak bólintott.

- Be kellene vásárolni önöknek?

- Igen, ezek kellenek.- jelent meg mellettem azonnal Manon, majd egy papírt nyomott a férfi kezébe, és már vissza is indult a konyhába. 

- Maguk- kezdett bele a rendőr, de még időben közbe vágtam.

- Nem! De, ha igen, se lenne köze hozzá!- ezzel rá is csaptam az ajtót, egyre kevésbé bírom az olaszokat.

- Fellengzős paraszt?- szólalt meg Charles, amikor már biztos volt benne, hogy a rendőr nem hallhatja meg.

- Pontosan az, és még a bejáratot is elállta az a nyomorult egoista f

- Be ne fejezd Gasly, mert komolyan Sansa mellett eszel!- mutatott felém fenyegetően Manon a fakanállal, Leclerc pedig csak nevetni kezdett mellettem, amire reagálva tarkón csaptam- Két nagy gyerek! Menjetek inkább füvet vágni! Úgyis nagyon ráértek.- intett a nő a kert felé szigorúan, mire lecsapott fejjel indultunk meg mindketten arra.

- Már most olyan, mint egy zsarnok.- motyogta az orra alatt Leclerc.

- Amíg nem voltál itt, addig nyugodt életem volt vele.- mordultam rá, mert ez teljesen igaz is volt.

- Ja, láttam, majd beleestél a szájába.- döbbenten fordultam felé, mire csak megforgatta szemeit- Aznap, amikor jöttem, ha nem kopogok be, ott fekteted meg a konyhában.

- Átkozom azt a napot.

- Amikor jöttem?

- Amikor megszülettél.- javítom ki, mire csak meglökött, amivel nem is lett volna baj, ha nem éppen a medence mellett jöttünk volna el, ami miatt abba beleesetem, amikor pedig felnyomtam magam a felszínre egy hasát fogva nevető Charlesszal találtam szembe magam- Rohadt humoros vagy, na segíts inkább ki, ez rohadt hideg.- nyújtottam felé a kezem, amit meg is fogott, és ki akart húzni, csakhogy azzal a lendülettel, amivel ő kirántott, és őt bele rántottam, így fordult a kocka, és ő figyelt engem döbbenten.