Ezüst eső

6.0

🆇︎🅰︎🆄︎🅿︎🅸︎

- Emelje fel a fejét Koroljov kisasszony!- szólalt meg a zongora elől Vanya Zlatin, aki a másfél hónap alatt szinte a gondolat viselte itt, Oroszországban.

- Ez az! Emeld fel a fejed hugi!- kontrázott rá Nyikita Mazepin a zongora mellett terpeszkedve.

- Mazepin uraság, talán szeretne valamit?- koppintotta meg a szőke férfi fejét az idősödő nő.

- Nem, Zlatin asszony.- masszírozta a fájó pontot az orosz.

Nos lassan másfél hónapja ez az életem, vagyis nem pont ez, de hasonló. Chloé valóban elküldött Oroszországba, ahol a reptéren a Nina Mazepin fogadott, aki azonnal magával rángatott, és mindent tudni akart, viszont pontos válaszokkal ő sem tudott szolgálni, pedig mint kiderül, ő maga még magánnyomozókat is fogadott, akik engem megtaláltak, mint Kalina Koroljov lánya, de az apám neve sehol sem volt feltűntetve, sőt ez az akta is zárolva volt, és a kérésemre úgy is maradt. Szeretem a családom, még ha az nem is a vérszerinti, ők a mindenem...

A nagyszüleim, nos az teljesen más tészta, egy potya gyereknek tartanak, aki csak azért kellett a vérszerinti anyámnak, hogy ne Nina néni legyen a középpontban Nyikita miatt. Nem fogadtak szívesen, nem is látnak szívesen, a Mazepin család viszont segített, amiben csak tudott, így velük együtt, vagyis a nagynénémmel kerestem fel Vanya Zlatint is, aki amikor meglátott állítása szerint majdnem szörnyet halt, mert azt hittem az anyám sétált be a tánctermébe, azóta is kínoz, párod oktat engem.

Na és ott van a francia férfi. Vagyis jobban mondva nincs ott, tekintve, hogy másfél hónapja mintha valaki kiseperte volna az életemből. Ha nem lenne Nyikita és az internet, azt se tudnám, hogy él-e még, vagy már meghalt... Borzalmas volt ez a helyzet, mivel a számát nem tudtam, a közösségi médiában pedig szinte lehetetlen elérni. Imádtam ezt az érzelmileg teljesen kiszolgáltatott helyzetet, ami úgy néz ki a francia férfinak ez így teljesen megfelelt. Szép volt, amíg tartott... Nemde?

- Mazepin tessék kevesebbet nyitogatni a szád, mert még a végén véletlenül tüdőgyulladást kapsz!- szóltam oda neki, amikor befejeztem a kért tánc lépés sort, majd elkezdem a lenyújtásokat.

- Ilyenkor nem szeretlek hercegnő.- morogta az orra alatt a fiú, mire megint kapott egyet a fejére.

- Egy kisasszony társaságában nem zsörtölődünk Mazepin uraság!

- Dehát az unokahúgom!- mutat felém felháborodva a férfi.

- Az lényegtelen! Mutasson jó példát egy hajadon kisasszonynak!- húzta ki magát a nő, majd lassan mellém sétált.

- És az ő tüdőgyulladásos megjegyzése?!- hüledezett az orosz.

- Teljesen igaza volt.- támaszkotott meg a botján az idősebb nő- Koroljov kisasszony menjen és öltözzön át, után pedig mehet haza, mára végeztünk.

- Igen asszonyom.- hajoltam meg a nő előtt, majd elindultam át öltözni utcai ruhába.

Egy zuhannyal és fél órával később Mazepinnel az oldalamon hagytam el a tánctermet, miközben a férfi éppen azt ecseltete, hogy hogyan próbál minél jobban felkészülni a következő nagydíjra. Nem mondom, hogy nem érdekes ez az egész dolog, főleg ilyen bennfentes információkat hallani, de valahogy próbáltam kerülni ezt az egészet, még ha erről ő nem is tudott.

- Manon.- a hangra mindketten megálltunk, habár nekem kedvem lett volna elfutni.

- Hercegnő?- néz rám felvont szemöldökkel Nyikita. Na igen, ő lehet, hogy nem éppen tud mindent, ami történt vagy ami éppen nem. És jobb is ez így.