A drámát és a romantikát összevonni? Főleg egy gimnazista lány életében? Nem a legokosabb döntés.
Vanity és az Eastwood gimi története évekkel ezelőtt megkezdődött, de vajon két év kihagyás után mire kell felkészülnie a lánynak? Az élete jelentős f...
- Magatokra hagylak titeket. - mondta anya, majd elhagyta a nappalit.
- Nem akartam így rád törni, anyukád engedett be. - magyarázkodott Marcus.
- Semmi gond, igazából jó, hogy így alakult.
- Tényleg, miért? - mosolyodott el, a szemei rögvest felcsillantak.
- El szerettem volna mondani, hogy Ryderrel újra együtt vagyunk, és hamarosan összeköltözünk. - jelentettem ki, mire a mosoly egyből az arcára fagyott.
- Váó. - eresztett ki egy apró nevetést, közben zavarodottan a homlokát vakargatta.
- Köszönök neked mindent, tényleg. Ha te nem lettél volna mellettem, nem tartanék ott, ahol tartok. - próbáltam pozitív maradni.
- Amikor időt és teret hagytam neked, nem gondoltam volna, hogy visszalöklek a karjaiba. - mondta lekezelően.
- A kettőnk kapcsolata sosem volt lezárva, és van egy közös lányunk. Nem te löktél a karjaiba, Ryder mindig is egy részem volt.
- Ő is így gondol rád? Vajon te is egy része vagy? - kérdezgetett sejtelmesen.
- Mire próbálsz kilyukadni? - vontam fel a szemöldököm.
- Majd rájössz, és, ha ez megtörténik, remélem én leszek az első ember, aki eléd állhat azzal, hogy megmondta.
Az utolsó mondandóját követően felkapta a kabátját és elviharzott. Egyáltalán nem így terveztem ezt a beszélgetést, de nagyon úgy tűnt, hogy ő teljes szívéből beszélt, és nagyon kiakadt, amiért Ryderrel újra egy párt alkotunk. Egy cseppet rosszul esett, hogy ennyire lekezelően és arrogánsan beszélt hozzám, hisz nekem nagyon sokat jelent a barátságunk.
- Mi történt? - anya lépett ki a nappaliba Mayával a kezében, ezzel visszazökkentve a valóságba.
- Kibékültünk Ryderrel. - közöltem vele is.
- Én mindig is tudtam, hogy ez meg fog történni, csak nem tudtam, hogy mikor. - mondta vigyorogva. Azt hittem Marcuson kívül más nem tud meglepni ma már, erre tessék.
- Azt hittem nem szíveled. - vontam fel a szemöldököm, csodálkozva az anyám optimizmusán.
- Akkoriban csak egy gyerek volt. Neki köszönhetem az én tündéri kis unokámat. - puszilgatta meg Mayát.
- Nem, őt nekem köszönheted. - vettem át a lányom, hogy magamhoz ölelgethessem.
- Azért ő is bőségesen hozzájár—
- Oké anya, értjük, megbékéltél vele, ne firtassuk a részleteket. - vágtam közbe, mielőtt még beleásná magát a szexuális életembe.
- Most viszont mennem kell, a nagyanyád programot szervezett nekem. - sóhajtott a szemét forgatva, mire felnevettem. Imádom, amikor piszkálódnak, szerencsére már nem olyan nyaknak ugrósan.
- Tudom, hogy epedezve várod már. - cukkoltam.
- Feltétlenül - bólogatott drámaian, közben adott egy puszit mindkettőnknek - Ja és kicsim - szólalt fel mielőtt kilépett volna az ajtón - Marcus miatt meg ne aggódj, amint feldolgozza a dolgokat, nyugodtan is megfogjátok beszélni.
Magam előtt tartottam anya szavait, és reméltem, hogy Marcus még a nap folyamán felkeres, csak azért, hogy tisztázzuk ezt az egész dolgot.
Időközben Alex is hazaérkezett, a hatalmas mosoly az arcán pedig arról árulkodott, hogy neki is hasonlóan jól telt az este. Azonban ennél sokkal nagyobb meglepetést tartogatott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
