𝗢𝘂𝗿 𝗹𝗶𝘁𝘁𝗹𝗲 𝗹𝗶𝗲𝘀 | HU ✔️

sɪxᴛᴇᴇɴ

Tizenhatodik fejezet

𝐖𝐢𝐧𝐬𝐭𝐨𝐧'𝐬 𝐦𝐨𝐦

Eleinte egyedül ültem a teremben, még a felügyelő tanár sem érkezett meg. Alig vártam, hogy leteljen az idő és haza mehessek, de tudtam, hogy ez még nagyon messze van. Az óramutató járását figyeltem, amikor az ajtó nyitódására eszméltem fel. Nem hittem a szemeimnek, amikor megláttam a terem ajtaján belépő személyt.

Amint ő is felfigyelt rám, meghökkenve kapaszkodott meg az asztal szélében. Mikor találkozott a tekintetünk minden rossz emlék felelevenedett bennem. Őszintén mondhatom, hogy kevés dologtól féltem annyira, mint ennek a találkozásnak a bekövetkezésétől.

- Vanity. - mondta a nevem halkan, de tudtam, hogy magában üvölt.

- Mariah. - hangoztattam hasonlóan a nevét, majd egy mély levegőt vettem.

- Nem sejtettem, hogy ismét találkozunk, de ha már így alakult, nem lep meg, hogy ilyen formában. - célzott lenézően arra, hogy elzáráson ülök.

Mariah itt tanított, amikor először az iskolába kerültem. Eleinte szimpatizáltunk egymással, sőt nagyon jó viszonyt tápláltunk, nem volt hasonlítható egy szimpla tanár - diák kapcsolathoz. Fiatal voltam, naiv és buta. Megtetszett egy férfi, akit mindennap az iskola kapuja előtt láttam. Első ránézésre nem gondoltam rá, hogy a korát illetően akár az apám is lehetne, nagyon fitten tartotta magát. Sokszor nézett, mosolygott rám és egyéb apróságok, kivéve amikor Mariah is a közelemben volt. Ekkor döbbentem rá, hogy talán a férje lehet. Kicsit utána jártam és az elméletem beigazolódott. Nagyon szégyelltem magam, hiába nem tettem jóformán semmit, legalábbis addig ameddig meg nem szólított. Akkor még nem tudtam mennyire erkölcstelen amihez hozzákezdek, de igazából nem is törődtem a következményekkel. Többet kezdtünk beszélni, találkoztunk is és mondhatjuk, hogy egy titkos viszony alakult köztünk.  Kettőnk közül egyértelműen neki jutott el előbb az agyáig, hogy amit csinálunk az nonszensz, és minél előbb abba kell hagyni. Én nem akartam, de nem az én szavam döntött. Dühös voltam, ezért büszkén híreszteltem mindenkinek a történteket, afféle bosszúból. Futótűzként jutott el a tanárnőhöz a hír, aki azonnal számon kért. Nagyképűen az arcába vágtam, hogy minden amit hallott igaz, és a tiszteletlenségem miatt megütött. Az ügy nagyon hosszú ideig húzódott, ezalatt információim szerint elhagyta a férjét és elköltözött otthonról. Végül elbocsátották, nekem pedig egy strigula lett az okok között amiért kirugjanak. Szörnyen bánom amit tettem, és ha képes lennék rá az egészet meg nem történté változtatnám, de sajnos erre nincs lehetőség.

Szótlanul ültem és amennyire csak lehetett kerültem a szemkontaktust is. Szerencsére több diák is megérkezett, ezért annyira nem volt kellemetlen a helyzet, de nem változtatott a szégyenérzetemen.

Mariah nekilátott a szabályok ismertetéséhez, én pedig azt éreztem, hogy végig rajtam tartja a tekintetét, de nem mertem felnézi, hogy tényleg így van - e. Az igazgató zavarta meg a beszédben, ahogy kihívta, mondván, hogy megbeszélnivalójuk van. Volt egy kis időm gyorsan ránézni a telefonomra, mert közben éreztem, hogy üzenetet kaptam. Winstontól jött, tájékoztatott róla, hogy nálunk van és mindenképp megvár. Talán ekkor sikerült kicsit felszabadulnom az eddigi gyomoridegből. Ha elszabadulok innen mindenképp szükségem van egy szoros ölelésre és jelenleg, egyedül Winstoné nyugtatna meg.

Mariah visszatért a terembe, és mintha dühösebb lett volna, mint amikor elhagyta azt. Nem szólt semmit csak leült, és valószínűleg magába tombolt. Olyan érzés töltött el, mintha közöm lenne ahhoz ami aggasztja, de az is lehet, hogy Nicholasnak van igaza és paranoiás vagyok.

Az órára tekintve megörültem, pár perc választott el a szabadságtól. A tanárnő is észrevette ezt és elengedett mindenkit. Kivéve engem. Azt hittem elkerülhetem ezt, de mint szokás szerint a hitem csalt.

- Megszeretnélek kérni, hogy tartsd magad távol a fiamtól. - közölte a mondandóját, teljes komolysággal. Megijesztett a nyugodtsága.

- Azt hiszem, nem tudom mire gondolsz. - válaszoltam frusztráltan.

- Akkor elismétlem érthetőbben, hogy a te kis gyenge eszed is felfogja. Tartsd magad távol Winstontól. Tudom, hogy miattad függesztették fel, nem hagyom, hogy tönkre tedd a fiam is. Ő nem tudja, hogy mit tettél, ha békén hagyod ez így is maradhat, bár nincs okom kedvezni neked, szóval ezt még átgondolom. - váltott iszonyat bunkó módba, ami nagyon felhúzott, de ugyanekkor meg is értettem a hidegségét.

- Szeretem Winstont. - mondtam ki egyenesen, még magamat is megleptem a határozottságommal. Eddig soha nem mondtam ki ezt, sőt nem is voltam benne biztos, hogy így érzek.

- Én is, és ebből kifolyólag nem hagyom, hogy mégcsak a közeledben is legyen.

Nem tudtam mi ért váratlanabbul. Hogy Mariah visszatért, vagy az hogy ő Winston anyja. Tudom, hogy ha Winston tudomást szerez arról, amit a családjával tettem, sosem fog megbocsátani nekem, bele sem merek gondolni, hogy még mi mást lenne képes tenni velem. De ez akkor sem változat azon, hogy szeretem.