Kimondatlanul (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⁐Tizenöt⁐

/Nyomokban önreklámot tartalmazó fejezet. xD Én jól szórakoztam írás közben. :'D /

Wei Ying sóhajtott, felegyenesedve görnyedéséből középen ülve.

Xie Lian sóhajtott, előre nézve valamit, amit csak ő lát. 

Shen Qingqiu sóhajtott, aztán utolsó kortyát tüntette el hatodik adag kávéjából. 

Mindegyiküknek megvolt a maga nyűgje. Shen Qingqiu nehezen bírta tartani a tempót Luo Binghe oszlopával. A kevés alvástól alapvetően heves természetét nehezen tudta nyugalommal palástolni, mindegy hány liter kávét erőszakolt le torkán. 

Xie Lian azon gondolkozott, hol rontotta el már megint, hogy kis híján ismét felgyújtotta az étellel együtt saját magát. Nem akarta, hogy mindig Hua Cheng főzzön, de ahogy a dolgok álltak, nagyon úgy tűnt, égi vagy sátáni jelet kapott, hogy a főzés nem az ő asztala. 

Wei Ying őrlődött, amiért megszólalt. Már megint. Jiang Cheng, Jiang Yanli és Yu Ziyuan soha nem hallották őt beszélni. Se suttogva, se sehogy. Jiang Fengmian a kivétel, aki amikor meglátogatta Wei Changze-t, volt alkalma találkozni Wei Yinggel. Kijelenthető, hogy amióta a szülei meghaltak, senkinek semmit nem mondott. Erre Lan Zhannak, akivel rövid az ismeretségük, először részegen hagyta el hang a száját, utána amikor rosszat álmodott. Egyszerűen nem értette, neki miért tud ennyire könnyen megnyílni. És ahogy félve reménykedett, hogy nem fog vele semmi történni, úgy keringett kísértetként benne a vágy, hogy még többet szeretne hozzá és vele. Nem zárta tudatát fal mögé, hogy ne tudná, az, miszerint megszólal és valaki halálát vagy sérülését idézi elő, nagy hülyeség. Tisztában van ennek lehetetlenségével. Saját biztonságérzete miatt teszi, mintha ettől mások biztonságát vigyázná. Bárhogy is, ez zavaros érzéseket keltett Wei Yingben, de olyannyira, hogy azt sem tudta eldönteni, mi benne a zavaros, és ettől a tudatlan zavartól a zavarnak zavara lett, míg végül azt a kevés fonalat, ami megvolt, elvesztette. 

***

A koradélután forgalma után, Shen Qingqiu úgy döntött, újabb kávé helyett olvasni fog. Xie Lian ronggyal törölte a port, míg Wei Ying a polcokat járta, hogy megjegyezzen minden játékot. 

Bármit is olvasott Shen Qingqiu, homloka veszélyes ráncba csúfította arcát, miközben ujjai elfehéredtek a könyv szorításában. 

Xie Lian megállt a takarításban, és Shen Qingqiu felé fordult. 

- Shen-shidi - szólt szelíden. - Minden rendben? Mit olvasol? 

Wei Ying is csatlakozott. Főnöke felé fordult, kíváncsi szemekkel nézve rá. 

Shen Qingqiu lángoló tekintetét Xie Lianre emelte, és bár a mérges tűz nem csillapodott, nem Xie Lianre irányult. 

- A világ. Legszarabb. Regényét. - Shen Qingqiu lassú szavai a hangsúllyal felértek boszorkányos átkozódásnak, túl a szitkokon. Összecsapta a könyvet és levágta a pultra, ami hangos csattanással, néma szenvedéssel maradt nyugton. - Őszintén! - kelt ki magából. - Hogy a fenébe mondhatják erre... ERRE, hogy az év regénye?! Ez borzalmas! 

- Ó. Ki írta? - kérdezte  Xie Lian, hátha ismerős az író neve. 

Shen Qingqiu résnyire húzta szemeit. 

- Repülőgép - sziszegte fogai között. 

Wei Ying elgondolkodva pislogott. Antikváriumban dolgozott, majdnem minden szerző nevét ismeri, még az enciklopédiáknak is, mégsem hallott soha Repülőgépről. Shen Qingqiu nem valószínű, hogy szépirodalmat olvas. A könyv borítóján lévő vörösbe öltözött férfi is azt sugallta, hogy fantasyról van szó. 

- Mi a címe a könyvnek? - jelelte Wei Ying Xie Liannek. 

- Mi a címe a könyvnek? - adott hangot Wei Yingnek Xie Lian. 

Shen Qingqiu sóhajtott, akár egy rossz emlék újraélése, amit ha lenne második esély, soha nem tenne meg újra. 

- Az... - nyögte keservesen -...Az aljas Hua Cheng elcseszett önmentő rendszere - felelte megsemmisülten. - Szar író, szar regény - mondta tényként. 

Xie Lian csöndesen kuncogott, terülő mosolyát beharapta. Kellemes muzsikaként érte hallani párja nevét, még ha csak véletlenül is. 

- Kitűnő névválasztás - jegyezte meg mosolyogva Xie Lian. 

- Ráadásul - folytatta Shen Qingqiu -, új könyve jelenik meg. 

- Gyorsan dolgozik - ámult dicsérően Xie Lian, amit Shen Qingqiu hitetlen horkantással reagált vissza. 

- Gyorsan - ismerte el Shen Qingqiu. - Szar - jelentette ki. -  Kimondatlanul szar! 

- Shen-shidi - nevetett laposan Xie Lian -, még meg sem jelent. - Talán jó lesz. Talán fejlődött! 

Wei Ying magában jót mosolygott Xie Lian bizakodó jóhiszeműségén. Valóban, sokan vannak, akik fejlődtek, de akad aki sokadik kötetre sem fejlődött. Emlékszik, még régen, a Szeretni és szeretve lennire. Az író első első regénye volt. Követte második kötet, de ahogy az elsőből, úgy a másodikból is jó néhány díszítette a polcot. További munkái jelentek meg, és azóta bizonyosodott meg, hogy bizony van aki nem fejlődik. 

Wei Ying Xie Lian mellé sétált. 

- Talán a cím  beszédesebb - jelelte. 

Xie Lian egyetértően bólintott. 

- Mi a címe a könyvnek? - kérdezte. 

- Kimondatlanul - felelte lelkesedés nélkül Shen Qingqiu. - Van egy néma fiú, aki némasága ellenére beszédes, és egy keveset beszélő, félisten kinézetű férfi - összegezte, immáron kevesebb indulattal. 

Wei Ying szórakozottan mosolygott. Tetszett neki a leírás. 

Azt hiszem, ezt el fogom olvasni - jegyezte fel magának magában Wei Ying. 

- Hm - hümmögött Xie Lian. - Szerintem nem rossz. Mellesleg, Shen-shidi, te akkor is megveszed és elolvasod - mosolygott. 

Shen Qingqiu tagadásra nyitotta száját, de végül forrongva kellett beletörődnie, ez pontosan így van. Megveszi, és csakazértis elolvassa, hogy utána jól lehúzhassa a neten. Mintha ettől bárki ízlése megváltozna és jó irányt venne. 

Wei Ying megpördült. Shen Qingqiu és Xie Lian folytatták tovább beszélgetésüket. Wei Ying az üvegen kukucskált ki, elég volt a megjegyzendő játékokból, szeme más látványra vágyott. 

Ami azt illeti, olyannyira más látványra vágyott, hogy amíg ők ketten beszélgettek, Wei Ying gyorsan pötyögött egy üzenetet. 

"Lan Zhan! Ráérsz este? Éhes vagyok..."

Elküldte, és csak utána jutott eszébe, hogy valamit lehagyott. Új üzenetet küldött. 

"Én fizetek! ÉS  EZÚTTAL  TE  IS  ESZEL!!! Ezt vedd fenyegetésnek. Ha nem eszel, csak azért le fogok részegedni, hogy lehányjalak. És ebben a hányásban nem lesz szerencse! 

Egyébként Wei Ying vagyok. ;)"