Kimondatlanul (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⁐Negyvenöt⁐

- Vajon mit csinálhatnak most Jiang Chengék? - elmélkedett Wei Ying a meleg vízben, Lan Zhan ölében, háttal a mellkasának dőlve. 

- Mm... 

- Jaj, ne légy durcás! Nem róható fel nekem, hogy aggódom - fonta össze karjait mellkasa előtt. - Jiang Cheng most olyan, mint egy kisgyerek a felnőttek világában. Semmihez nem ért, mindent újra kell tanulnia!

- Nem életképtelen - mondta Lan Zhan.

- Tessék? - fordult oldalra fejével, amennyire tudott, és Lan Zhanra nézett. 

- Jiang Chengnek problémájának forrása a makacssága. 

- Vagyis, egyszerűen fogalmazva - foglalta összeg magának Wei Ying -, Jiang Cheng egyetlen hibája a makacssága - Lan Zhan aprót bólintott -, és azért nem megy neki semmi, mert tudat alatt makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy ő nem tudja, pedig közben tudná, ha ahhoz amit nem tud, olyan makacssága lenne, hogy addig csinálja, amíg nem megy? 

- Hm - helyeselt Lan Zhan, bár saját szavait egyszerűbb megfogalmazásnak vélte. 

- Hmm - szállt be Wei Ying a hümmögésbe, más felé terelve a Lan Zhannak nem kívánt témát. - Lan Zhan. - Lan Zhan nem szólt semmit, de tudta Wei Ying, hogy odaadóan hallgatja. - Ugye tudod, hogy ma oda nem dugsz be semmit? Meg holnap se - nyögte fájdalmasan. Fizikai fájdalommá válik addigra a lelki fájdalom, hogy nem engedheti be magába Lan Zhan Nagy Zhanját, de mindketten tudják, ha nem akarja korán elkezdeni saját maga pelenkázását, kell hagyni időt.  

- Mn - bólintott komoran Lan Zhan. 

- Nos, ameddig ez a szomorú helyzet van - sóhajtotta, és kicsit előrébb ment, hogy megforduljon és térdein üljön Lan Zhan előtt, felnézve szemeibe -, egyeduralmat hirdetek ki! - jelentette ki keményen, ellentmondást nem tűrve. 

Lan Zhan zavarosan nézett Wei Yingre, várva a folytatást, hogy megértse, mit ért ezalatt. 

- Vagyis, ez azt jelenti, hogy nincs ellenkezés ma, se holnap! Akkor és ott elégítelek ki téged, amikor, ahol és ahogyan akarom! - szögezte le. - És te csak nézhetsz, nyöghetsz, kéjeleghetsz, de hozzám nem érhetsz! 

- De... - próbált ellenkezni Lan Zhan, de Wei Ying a mutatóujját szájára emelte. 

- Nincsen de - tátogta. - Egyeduralom, Lan Zhan. - mosolygott sunyin. 

- Érinteni szeretném Wei Yinget... - mormolta, utolsó ellenkezésre való próbálkozásával. 

- Tudom, Lan Zhan - hajolt oda hozzá megcsókolni. - De nem - húzódott vissza, teljes elutasítással. - Mindent a szemnek, semmit a kéznek - kacsintott. - Olvastam neten, hogy néhány nap szünet a párok szexuális életében nagyobb vágyhoz vezet a következő együttlétkor, ami olyan, olyan... olyan... olyan BUMM! Teljesen elsöprő! Érdekesen hangzik, szerintem. Ezt persze átvariáltam kicsit, de részletkérdés, csak részletkérdés - tette hozzá csendesen. - 

Lan Zhan homlokát ráncolta. 

- Nem kell ahhoz kihagyás, hogy elsöprően kívánjam Wei Yinget - ellenkezett Lan Zhan. 

Wei Ying szívéhez szorította kezeit. A gyors mozdulattól a víz erősen hullámzani kezdett, de nem futott ki a kád szélén. 

- Aiya, Lan Zhan! Szegény szívem egyszer még úgy fog elolvadni, mint mikróban a vaj, ha ilyeneket mondasz nekem! 

- Wei Ying... 

- Nincs Wei Ying! Egyeduralom van, Lan Zhan! Legközelebbi kihagyáskor te is csinálhatsz egyeduralmat. Ígérem - emelte ünnepélyesen kezét -, nem fogok ellenkezni, hogy nem érhetek hozz...

- Wei Ying - szólt közbe Lan Zhan. - Az ujjaid. 

Wei Ying puffogva mutatta meg háta mögé rejtett kezét. Mutató és középső ujját összekulcsolta. Lelepleződve, mindkét kezét megadóan tartotta fent. 

- Ígérem, nem fogok ellenkezni, hogy nem érhet...

- A lábujjak is számítanak - vágott közbe Lan Zhan. 

- Az istenit! - motyogta újabb vereségében úszva Wei Ying. - Egyeduralom indul! - jelentette ki hirtelen, háborogva. - Lan Zhan, ülj a kád szélére! Majd feltakarítom a vizet - morogta az orra alatt.

***

Eközben Jiang Cheng... 

Minden miatyánkot és feltételes átkot elmormolt magában, ami reményei szerint valami fekete bibliában, átkok könyvében benne lehet. 

Jiang Cheng gumikesztyűben, wc kefével állt háborúba induló arccal a wc előtt, tisztítószerrel a másik kezében. 

- Amíg te megcsinálod a wc-t, addig én lemosom az ablakokat - mondta Lan Xichen szelíden, és ott hagyta Jiang Chenget a fürdőben. Egyedül. Kettesben maradva a wc-vel. 

Jiang Cheng plafonra emelte tekintetét, hogy tényleg wc-t pucolni készül. Utoljára azért guggolt a wc kagyló fölé, mert részeg volt és mindent kihányt. Egy jó dolog volt a részegségben. Semmire nem emlékezett belőle. Mindent Wei Ying mesélt el, miközben a feje a másnaposságtól szét akart szakadni. 

Nagy levegőt vett, aztán még egyet... még felet, és leguggolt. Térde ereszkedett ama fehér szörnyeteg lába előtt. 

A valóságban, Jiang Chengnek kvázi semmi dolga nem volt, igazán csak át kellett mennie néhányszor a kefével, anélkül, hogy nagyon bármit leszedne, amitől viszont látná a reggelijét. Kívül is belül is tiszta, csak épp nem annyira, hogy enni lehetne belőle. És, hogy ez így is maradjon, hogy megmaradjon a tisztaság, ki kellett súrolnia, és új wc illatosító- és tisztító golyót kellett az üres helyére tennie. Lan Xichen ezt tartotta a legegyszerűbbnek, percek alatt kész lehet, míg az ablakmosás, felmosás és a többi házimunka több időt vesz igénybe, ha megfelelően vannak elvégezve. 

Jiang Cheng úgy vélte, a mennyből már biztos előre száműzték, a pokolban a sátán tárt karokkal, lepacsizva várja, a katonák kemény arca pedig kislányként pirulna el utolsó átkozódásától, mielőtt harcba szegődött a wc ellen.

Óráknak tűnő percek múlva felkiáltott. 

- KÉSZ! - lihegett diadalmasan. A tomboló káosz nem aratott diadalmat Jiang Cheng fölött. Hősiesen állt lábra, visszatéve a kefét a helyére. 

Lan Xichen félbehagyta egy pillanatra az ablakokat.

- Remek, ügyes vagy - dicsérte derűsen a nappaliból. 

- Hmp! Mit nekem egy kis pucolás? - húzta ki magát.

Jiang Chengnek dagadt a melle a büszkeségtől, hogy házimunka elvégzésére dicséretet kapott bárkitől.  

- Most csinálhatod a zuhanykabin tálcáját - mondta Lan Xichen, megtörve a pillanatnyi varázst. - A mosdókagylóban megtalálsz minden szükséges eszközt. 

Jiang Cheng arcára fagyott a keserűvé vált elégedettség.