Kimondatlanul (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⁐Negyvennyolc⁐

Reggel hatkor ébredt az ébresztő idegesítő hangjára, és a mellette lévő Párna Zhan ottléte emlékeztette, hogy Lan Zhan nincs otthon. Kimegy a konyhába és nem várja friss reggeli, nem tudja megcsókolni Lan Zhan, és ledobni sem tudja előtte fürdés után a törülközőt.

Csinált magának csípős tésztát, azt megeszegette, aztán elment fürdeni. Három óra alvás nem kellett sok, hogy a kádban szundikáljon el munka helyett, így hát nem maradt sokáig és nem törődve egészségével lépett ki a fürdőből kissé vizesen, hogy a hideg ébren tartsa. 

***

Jiang Cheng fél hétkor esett ki - szó szerint - az ágyból. Lan Xichen a konyhában csinálta a reggelit. Az elején arról volt szó, hogy együtt csinálják a reggelit, ami jól működött hétvégén és hétköznap addig, amíg Jiang Cheng nem talált munkát. Lan Xichen megszokott rutinja, pontosan ötkor kel, így jóval több időt tudhat magáénak a szükséges relaxálásnál. Jiang Cheng nem kérte, Lan Xichen magától ajánlotta fel, hogy a reggelit ő csinálja meg hétköznap, a vacsorát viszont változatlanul együtt, hogy Jiang Cheng megtanuljon főzni. Hétvégén pedig mindhárom étkezést együtt, illetve akkor nem, ha valamelyikük szervez programot. 

- Jó reggelt - köszöntötte jámbor mosollyal Lan Xichen a konyhába belépő Jiang Chenget. 

- Ah... - állt meg az ajtóban. - Aha - biccentett felé egyet. - Azt. Reggelt. - mormogta, és odament leülni az asztalhoz. 

Lan Xichen együttérző pillantással tette le elé a teli tányért. Nem szokott hozzá a koránkeléshez, a ritmusa nem állítódott át, és előre láthatóan jó darabig nem is fog. 

- Mindened bent van a mosásban? - kérdezte Lan Xichen, leülve az asztalhoz. 

Jiang Cheng abbahagyta az evést. Természetes mérgesnek kinézve hunyorított Lan Xichenre. Próbálta feldolgozni az agya a kérdést. 

- Bent - felelte tömören, és visszatért az evéshez. 

- Hm - mondta Lan Xichen. 

Étkezés feléig várt, míg úgy látta, Jiang Cheng tekintete éberebbá vált és nem találkozik a szeme véletlen az evőpálcikával, mert elalszik.

- Munka után lesz kedved segíteni? - szólalt meg hirtelen Lan Xichen.

Jiang Cheng félig felvonta szemöldökét újabb falatja fogadása közben. 

- Holnap technika óra lesz - folytatta Lan Xichen. - Színes papírokat kellene félbevágni. 

Jiang Cheng lenyelte a falatot, aztán azt kérdezte: 

- Mi lesz a papírból? 

- Papírállatok - felelte. - Meg lett szavazva, mit szeretnének. A wc papír gurigák és kupakok le lettek szavazva - nevetett kínosan, kimondatlanul kijelentve, hogy ő azokra szavazott.

- Kötelező? - kérdezte Jiang Cheng. 

- Nem - ingatta fejét Lan Xichen. Arcán semmi nyoma nem volt, hogy a kérdés sérti, zavarja vagy saját magát érezné hülyének, amiért feltette a kérdést. Arcán a görbület nem udvarias, nem is erőltetett volt, csak egy apró, szinte homályos, de derűs mosoly. 

- Majd meglátom - válaszolta őszintén Jiang Cheng, és Lan Xichen aprót biccentett, aztán folytatta az evést. Kis idő múlva, Jiang Cheng félrenézve, csendesen megjegyezte: - A kupakok jobbak. 

Lan Xichen szórakozottan ölte meg magában kitörni kívánó nevetését. Nem érezte odavalónak, se illőnek.

- Szerintem is. 

***

Wei Ying homlokán verejtékcseppek folytak. Csak óvatosan mert lélegezni, azt is résnyire nyitva száján. A pislogás messzi vágyálomnak tűnt, áldozatul adva a szent cél érdekében. Egyetlen elrontott pillanat romba dönthet egy egész dinasztiát! 

Már kemény két kártyát felállított a parkettán úgy, hogy ne dőljön össze. Körülötte négy bontatlan és egy bontott csomag kártya hevert. Még csak az alapokat szerette felállítani a dinasztiához, de kettőig sem jutott, hogy a tetejére kártyát rakjon, és azokra még egyet állítson, hogy legalább háromszöget csodálhasson. Legalább húsz perce szenvedett azért, hogy egy megmaradjon. 

A játékboltban le voltak akciózva a kártyák, hát gondolta Wei Ying, kihasználja, aztán otthon az esti program kártyavár építés lesz. 

Óvatosan elhelyezte a következő kártyákat. Kezei enyhén remegtek meg a nagy felelősség súlyának nyomásától, és a feszülő idegektől. Egymásnak döntötte a két kártyát, és... megmaradt! Élete főműve! Majdnem örömében felsóhajtott, de milyen kár lenne a birodalom építését egyetlen sóhajjal romba dönteni. Megmaradt, egészen addig, amíg nem... 

...tüsszentett egyet. 

Wei Ying hangja és lélegzete elakadt, fogait csikorgatta, miközben ujjai kukacokként hullámoztak a levegőben megfeszült mozdulatokkal. 

- LAN ZHAAAN! GYERE HAZA! - dőlt hátra, hangos csattanással érve fejével a parkettát.