Megváltozni néha nem árt (Taekook ff.)

✨1. Rész✨

Taehyung egy felénk, ártatlan, lúzer kisfiúból lett egy jóképű fiatal ember. A nyara arra ment el, hogy megváltozzon. Elkezdett edzeni járni, fogyókúrázni. Mindent bele adott csak, hogy lefogyjon és megváltozzon.

Egyetlen egy barátja van akit egész nyáron nem látott és ma van a napja, hogy a meglátogatja őt Jimin aki tudott Tae hatalmas változásáról de még nem látta az eredményét. Kilencedikben ismerkedtek meg és azóta elválaszthatatlanok.

- Na készen állsz? - szól ki Tae az ajtó mögül hisz Jimin nem olyan rég érkezett meg és már szétveti őt az izgalom.

- Igen csak mutasd már magad. - Tae mosolyogva nyitotta ki a szobája ajtaját és így állt barátja előtt. - Neee. Uram isten. TaeTae. Te... dögös vagy. - nézi végig tetőtől talpig a barnát.

- Tényleg? - nézi meg magát a tükörbe. Elég bizonytalan még így is, hogy sikeresen fogyott több mint 30 kilót két és fél hónap alatt. Ő mégsem látta magát tökéletesnek.

- TaeTae. Higgy nekem. Ha valaki így is mer téged bántani én neki ugrok. - áll be egy vicces pózban a szőke.

- Ez mi? Milyen póz ez te? - nevet fel Tae.

- Sárkány póz. - mondja mozdulatlanul.

- Hát te hülye vagy.

- Kíváncsi vagyok, hogy mik lesznek a reakciók a suliban. - szólal meg pár óra elteltével Jimin.

- Én is. De leginkább Jungkook reakciójától félek. Lehet belém köt, hogy "na vedd le a pólódat mert ugyan ilyenem van nekem is" vagy "nocsak. Megtaláltad anyádék pénztárcáját" vagy...

- Semmi ilyet nem fog mondani. Sőt. Nem is fog tudni megszólalni az ámulattól. Irtó dögös vagy Tae. Még egy hetero csávó fejében is megfordul az, hogy megszerez magának.

- Ahj, csak legyen holnap. A legdögösebb szettemet veszem fel már csak azért is.

Ám Taehyung kívánsága teljesült. El is érkezett a holnap, vagyis az első iskola nap. Ahogy elmondta tegnap, ma a legdögösebb ruháját veszi fel.

- Ki ez a jó csávó? - lép ki édesanyja a konyhából mikor észrevette, hogy fia a nappaliban pakol be néhány fontos dolgot a táskájába.

- A fiad. - húzza ki magát büszkén a barna.

- Olyan büszke vagyok rád.

- Köszönöm anya. Viszont én megyek mert Jimin már itt vár a kapuban. Majd valamikor jövök. - int egy utolsót és ki is szalad a házból. - Szia Chim.

- TaeTae. Wáo. Dögös vagy.

- Köszönöm. Mehetünk?

- Persze.

Viszont az izgalom Taeben egy idő után átment félelemmé. Hogy miért? Tudta, hogy ha beteszi így a lábát mindenki őt fogja nézni. Fel a sok lenéző tekintettől, hisz mindig azok kísérték be az iskolába és utána alázták meg őt jó párszor.

A félelem el is illant amint betették a lábukat a suliba és a meglepődött fejeket vették észre. Lehet Tae hallása volt rossz de innen-onnan hallotta, hogy valami azt mondja, hogy "azta de dögös lett" és, hogy "uram isten. Taehyung még Jungkooknál is helyesebb lett". Ezeket halva kicsit büszke volt magára. Ám ez akkor nőtt benne meg a legjobban mikor éppen maga Jungkook előtt sétáltak el.

A fekete hajú köpni-nyelni nem tudott. Tae szépsége magával rántotta és abban a pillanatban bánta meg még jobban az ellene tett bűnöket.

- Láttad Jungkook arcát? - ülnek le a szokásos helyükre mikor a terembe értek.

- Persze, hogy láttam. - kuncog fel önelégülten.

A nap folyamán rengeteg lány ment oda Taehez és dicsérte meg az új külsőjét, illetve voltak olyanok is akik megadták a telefonszámukat. Viszont mikor az adott személy nem figyelt Tae azonnal kidobta a kis papírfecnit.

A nap lassan véget ér, éppen az évnyitó zajlik mikor Tae telefonja megrezzen a zsebébe. Kíváncsian kotorászta elő a készüléket. Egy üzenet amiben ennyi állt.

Ismeretlen szám
Kérlek az évnyitó végén gyere a suli mögé.

Vajon ki lehet ez? És honnan van meg a telefonszámom?

Ilyen gondolatok cikáztak Tae fejében és nem is tudott koncentrálni a beszédre amit az igazgató asszony mondott.

Egy röpke másfél óra múlva már a diákok szállingóztak hazafelé. Tae viszont izgatottan köszön el barátjától, és közelíti meg az iskola hátulját. De amilyen gyorsan elindult olyan gyorsan állt is meg.

Mi van ha ez is csak egy szivatás? Ha egy csapda? Megint meg fognak verni? Félek.

Viszont hiába a nagy aggodalom Tae így is a suli mögé ért.

Sehol senki. Tényleg egy szivatás lenne?

- Szia Tae. - érkezik egy halk hang Taehyung mellől így rögtön oda kapta a tekintetét és azonnal hátrálni kezdett. Viszont lépteit abba hagyva állt meg. Nagyot sóhajtva nyitotta szóra a száját.

- Állsz ott vagy végre megint megalázol? - szólal meg Tae elég idegesen. Próbálja elrejteni a félelmét. - Hol vannak a haverjaid? Valamelyik bokor mögött kamerázik, hogy videóra vegye, hogy hogyan versz péppé? Mire vársz? Gyere és essünk túl rajta. - mondja keserűen eme szavakat. De Jungkooknak nem ez a szándéka. Lassan közelíti meg a barnát aki csak egyhelyben áll és vár a sorsára.

Tae szeme hatalmasra nyílik mikor Jungkook letérdelt elé és előre hajol.

- Sajnálom Tae. Mindent. Mindent amit veled tettem. Tudom, hogy a bocsánatom semmit nem ér de kérlek bocsáss meg nekem. Tudod az utolsó nap mikor elájultál. Már akkor is bántam amit veled tettem. De nem volt gerincem eléd állni és közölni ezt. Kérlek Tae. Bocsáss meg nekem.

Vajon Tae képes lesz valaha megbocsátani neki azt a borzalmas kettő évet? Vagy sarkon fordul és ott hagyja a könyörög feketét?