✨7. Rész✨

1.7K 112 6
                                    

- Te mégis mit képzelsz? - löki el magától Jungkook a lányt.

- Jaj Gukie Baba. Szerinted fogom hagyni, hogy buzi legyél és ezzel a lúzerrel jöjj össze. Ugyan már. Én több mindent meg tudok adni neked.

- Te normális vagy? Hallod mit mondasz? Egy gusztustalan faszhiányos ribanc vagy.

- Na de Gukie. Hogy beszélsz velem?

- Úgy ahogy megérdemled. Na takarodj a szemem elől amíg szépen mondom. - lett egyre idegesebb Jungkook hisz tudta, hogy Tae az egészet végig nézte és még el is ment.

A ombre hajú lány mosolyogva ment el majd a közelben lévő sikátorba ment.

- Ügyes voltál.

- Hol a pénzem?

- Tessék. Erről senkinek egy szót sem. Világos?

- Igen. De halljam mostmár. Miért akarod szét szakítani Jungkookot és Taehyungot?

- Az legyen az én dolgom. Na húzd el innen a csíkot. - a lány csak megforgatta a szemét, háta fordított BamBamnak és el indult haza. - Enyém leszek kicsi Tae. Csak előbb Jungkookot kell eltennem láb alól. - nevet fel ördögien majd ő is haza ment.

Másnap Jungkook fáradtan mászott ki az ágyból. Egész éjszaka nem aludt. Egyetlen egy emberen járt az agya mégpedig Taehyungon. Milyen meglepő nem, de?

Tudta, hogy elrontotta. Tisztába van vele. De azzal is hogy nem ő tehet a dologról. Hisz még a neve se rémlik a lánynak.

Istenem most mit tegyek? Nem ráncigálhatom be egy üres terembe mint a múltkor.

Ezek a gondolatok hasították a fejét. Nem tud mit csinálni. Retteg a mai naptól amit Jungkooknál meglepő, hisz mégis ő az iskola legfőbb tagja.

- Megint mit csináltál te isten átka? - köszönti Yoongi a feketét az iskola kapuban.

- Neked is szia Yoo. - kerüli ki.

- Kook. Úgy nézel ki mint egy elő halott. Baj van?

- Csak a szokásos.

- Kook.

- Elbasztam jó? Megint! Kurvára elveszítettem most már tényleg! Hónapok kellett mire rájöttek, hogy nekem ő kell és tessék. Mikor már alakul a dolog, mikor már kezd megbízni bennem minden elbaszódik! Én vagyok ilyen szerencsétlen vagy az élet is ezt akarja, hogy mi soha ne béküljünk ki? - mondja Jungkook egyre hangosabban így az iskola előtt levő személyek oda kapják a tekintetüket.

- Ezt, hogy érted?

- Tegnap haza kísértem Taet és jött egy ribanc és lekapott. Tae pedig elszaladt. Yoo nem tudom mit csináljak most.

- Te! - szalad oda Jimin és egy hatalmasat ver Jungkooknak.

- Jimin! - szól rá Yoongi.

- Nehogy már őt védd.

- Kook nem tehet semmiről.

- A lófaszt nem. Együtt van egy szukával miközben Taet csábítgatja.

- Jimin. Kook nincs együtt senkivel.

- Mi? - néz a földön ülő Jungkookra aki még mindig azt a részt fogta az arcán amin Jimin ökle csattant.

- Hiába tettem amit régebben, de sosem futnák valaki után ha lenne valakim. - mondja halkan.

- Ha neki nem hiszel Jimin akkor nekem higgy. Évek óta ismerem Kookot. És tudom, hogy sosem csinálna ilyet.

- D-dehát akkor miért csókolt meg?

- Nem tudom.

- Istenem Kook én nagyon sajnálom, csak mikor Tae mesélte, olyan mérges lettem, hogy ölni is képes lettem volna.

- Elhiszem. És meg is érdemeltem ezt az ütést.

- Nem Kook, nem érdemelted meg. Hisz semmi rosszat nem tettél. Én tényleg sajnálom.

- Mondom Jimin. Semmi baj.

Jungkook tényleg nem haragudott Jiminre hisz megérdemelte ezt a hatalmas ütést. Fájdalmat okozott ismét annak az embernek akit a legjobban szeret. Mert igen. Szerelmes lett Taebe. Halálosan. És sosem akarja elveszíteni. De ha a sors folyton csak azon van, hogy elcsessze a közöttük alakuló kapcsolatot.

- Jimin. Lenne egy kérésem. Persze ha nem gond.

- Dehogy Kook. Ez már a legkevesebb. Kis híján eltörtem az orrod. Hallgatlak.

- Rá tudnád venni Taet, hogy ma jöjjön a suli mögé?

- Rendben.

Taehyung reggel óta a teremben ül. Nem volt ereje kimenni a folyosóra sem. Egyetlen egy emberrel beszélt egész nap. Jiminnel. De vele sem olyan sokat. A tegnapi után beszélni sincs ereje.

- TaeTae. - rohan oda hozzá Jimin.

- Igen?

- Figyelj. Órák után ki tudnál velem jönni a suli mögé?

- Persze de minek?

- Valakivel beszélni szeretnék de nem merek egyedül menni.

- Rendben. Elmegyek veled. - mosolyodik el hamisan.

- TaeTae, ne szomorkodj.

- Hogy ne szomorkodnák? Az egész életem egy káosz.

- Na, ne mondj ilyet, szépség. Hidd el minden helyre fog állni.

- De mikor Jimin? Elegem volt a szenvedésből, a fájdalomból. Én csak el akarok tűnni. Felszívódni.

- Nem Tae. Nem hagysz itt. - öleli át Jimin a legjobb barátját. - Figyelj. Én mindig itt leszek. Nem hagylak szenvedni. Érted?

- Értem.

- Na hadd lássak egy kis mosolyt. - Tae, mint aki csak erre a magszólalásra várt, azonnal mosolyogni kezdett. - Na ez a beszéd. Ezt szeretném látni.

- Köszönöm Jimin. - öleli meg Tae ismét Jimint.

- Ezt nem kell köszönni Szépség. Azért is vagyok hogy neked segítsek.

Az utolsó órának hamar vége lett így Tae és Jimin végre el is indultak a suli mögé. Taehyung már nagyon kiváncsi volt, hogy ki lehet az a személy akivel oly fontos megbeszélni valója van a legjobb barátjának. Ám az izgalma hamar elillant mikor látókörébe kerül, Yoongi és Jungkook. De leginkább az utolsóval volt baja.

- Mi ez az egész? - áll meg Tae így Jimin is satuféket nyom.

- Beszélnetek kell. Tae látszik rajtad, hogy kedveled. És semmi sem úgy történt tegnap ahogy te azt gondolod. Jungkook is kedvel téged. Kérlek beszéljetek.

Tae hosszas hezitálás után végül bele ment. Yoongi és Jimin el is mentek, hogy kettesben hagyja őket. Tae még egy ideig nézte az elhaladó párt, majd Jungkookra vezette a tekintetét aki csak lehajtott fejjel állt.

- Miről szeretnél beszélni Jungkook? Vagy csak ez is egy csapda. Most milyen ribanc fog ide jönni, hogy le támadjon téged? Vagy...

- Kedvellek Tae...

Megváltozni néha nem árt (Taekook ff.)Where stories live. Discover now