✨10. Rész✨

1.6K 108 4
                                    

Jungkook miután haza ért, majd bele pusztult az unalomba, és Taehyung hiányába, így elhatározta, hogy elmegy hozzá a hétvégére.

- Elmentem. Ne várjatok haza a hétvégén. - lépne ki a házból ha édesanyja nem szólna utána.

- Kinél leszel?

- Yoonginál. Jön majd néhány haver is. Tartunk egy kis fiús hétvégét. - forgatja meg a szemét.

- Pénz van nálad?

- Nálam mindig van.

- Akkor szia. Nem tudom mikor találkozunk mert vasárnap reggel utazunk.

- Rendben. Nem mintha olyan sűrűn lennétek itthon. - mondja halkan a végét, hogy csak ő hallja.

Mivel már lassan 10 óra így mikor Tae háza elé ért rögtön fel is hívta.

- Szia TaeTae.

- Jungkook? Baj van? Minden rendben? Történt valami?

- Héj nyugi. Jól vagyok. De örülnék ha kinyitnád az ajtót.

- Mi? - pillant ki Tae az ablakon ami pont a bejárati ajtó felett van. Jungkook a kis nyuszi mosolyával néz fel miközben int egyet. - Te mit keresel itt? - ugrik rögtön a fekete nyakába amint kinyitotta az ajtót.

- Itt töltöm a hétvégét. Persze ha a szüleid nem bánják.

- Dehogy bánják. Elmeséltem mindent amit értem tettél és már alig várják, hogy találkozzanak veled.

- Komolyan?

- Komolyan.

- És őket nem zavarja ez a céges cucc?

- Dehogy. Őket nem ez érdeklik. Őket az érdeklik, hogy a fiúk boldog legyen. És most az vagyok.

- Boldog? Velem?

- Igen. De szerintem ezt jobb lenne bent megbeszélni. Kezd hideg lenni.

- Rendben. Menjünk.

- Add a kabátod. - nyúl Tae a bőr dzsekiért.

- Köszönöm. - mondja kedvesen és egy puszit adott Tae arcára.

Tae csak mosolygott majd Jungkook nyakát átölelve nézett a szemeibe.

- Hol szeretnél aludni? A vendégszobába van egy üres ágy, vagy a kanapé, vagy...

- Melletted nincs hely?

- De van.

- Ha neked nem kellemetlen aludhatok ott is.

- Nekem rendben van.

- Akkor mehetünk? Kicsit fáradt vagyok. Otthon már fürödtem szóval azzal sem kell bajlódni.

- Persze, gyere. Nem olyan nagy a szobám de kettőnknek erre a pár napra tökéletes. - nyit be Tae a szobájába, így Jungkook elé tárul a gyönyörű bézs színű, hatalmas helyiség.

- Azt mondtad, hogy nem olyan nagy. Erre elém tárul egy kisebb ház méretű szoba.

- Na ne túlozz. Nem olyan nagy ez.

- De az ágy igen. Te jó isten. Ha a kettő szélére fekszünk, ordítani kell egymásnak.

- A szélén akarsz aludni? - hajtja le a fejét Tae.

- Dehogy is. Minél közelebb akarok hozzád lenni. A karjaimba akarlak zárni, hogy biztonságba érezd magad. - fogja keze közé Tae puha arcát. - Alszunk?

- Persze.

- Rendben. Gyorsan levetkőzök és aludhatunk.

Tae csak egyet bólint majd be mászik az ágyba. Arra viszont nem számított, hogy Jungkook csak egy lenge rövidnadrágban alszik, így rálátást kap az izmos felsőtestére. Mindig is tudta, hogy jár edzeni de, sosem gondolta volna, hogy ennyire izmos.

A háta is milyen izmos. Ha felvesz egy szűkebb pólót, nem szakad szét rajta?

- Tetszik? - ezzel a kérdéssel a frászt hozta Taehyungra Jungkook. Tae míg elvolt a saját gondolataival, és Jungkook testével, észre sem vette, hogy már az ágy mellett áll.

- M-mi?

- Tetszik. Az izmos testem. - veszít be egy kicsit.

- Ch. Egoista.

- De ugye tudod, - fekszik be Tae mellé akit azonnal magához ölel - hogy ez a test csak is a tiéd?

- Tudom. - bújik jobban a feketéhez.

Meg akarja érinteni a kockás hasát, az izmos mellkasát, a hatalmas bicepszét.

- S-szabad? - mutat a hasára Tae. Jungkook csak aranyosan felkuncog mire bólint egyet.

Taehyung lassan teszi tenyerét a kockákra, s halad feljebb. A mellkasánál vissza csúszik a keze a hasára.

Olyan tökéletes és izmos. Ő tényleg csak az enyém?

- Wáo. - emeli el a kezét a végig simított területről.

- Jó volt?

- Igen.

- Tudod... eddig csak neked engedtem meg ezt. Nem mintha lettem volna valaki mással egy ágyban vagy ilyesmi. De na. Érted.

- Igen értem. És megtisztelve érzem magam.

- Érezd is. Nem mindenkivel vagyok ilyen. Senkinek nem mutattam meg a törődő oldalam. Pedig mint ahogy látod, van. A szüleim miatt sosem tudtam igazán törődni az emberekkel, hisz ők sem törődtek velem. De te megtanítottad ezalatt a pár hónap alatt.

- Ez akkor pozitív dolog?

-  A legpozitívabb. - csókolja meg a barnát. - Szeretlek.

Tae szíve megállt. Soha senki nem mondta ki neki ezt a szót, csak a szülei. De, hogy valaki szerelemből mondta volna. Azt sosem.

- Baj van? Valami rosszat mondta...

- Én is szeretlek Gukie. - bújik bele nyakába, hogy a fekete nem lássa a piros arcát.

Jungkook még sosem volt ilyen boldog egy kis szavacskától. De ahogyan Taehyung kimondta a fellegekbe szállt az örömtől. Soha nem gondolta volna, hogy valaha ennyire fog szeretni valakit.

- Aludjunk. - öleli jobban magához Taehyungot aki csak megadóan bújik bele a másik ölelésébe.

- Jó éjt Gukie.

- Jó éjt Szépségem.

Mind a kettő félben tomból a boldogság. Ha valaki nekik azt mondja egy hónappal ezelőtt, hogy ők együtt lesznek akkor pofán nevetnék azt a személyt. De most. Most minden tökéletes... volt egy darabig.

Megváltozni néha nem árt (Taekook ff.)Where stories live. Discover now