✨Epilógus✨

1.7K 111 8
                                    

Taehyung és Jungkook lassan egy éve együtt élnek, boldogan. Egy kis kutyust is örökbe fogadtak, akinek Yeontan lett a neve. Viszont nem volt mindig felhőtlenek a boldog napok.

Jungkook szülei nem adták fel a harcot. Egy-két hónapig úgy voltak vele, hogy a fiúk meggondolatlan volt, és azért hozott ilyen hirtelen döntést. De mikor rájöttek, hogy bizony a egyetlen gyerekük, komolyan gondolta amit mondott így azonnal felkeresték.

Hónapokig próbálták rávenni Jungkookot, hogy vegye át a csőd szélén álló céget. Ám Jungkook nem adta ilyen könnyen magát. Igen is ő jó döntést hozott és nem hajlandó rajta változtatni. Így a szülők feladták a harcot. A cég csődbe ment, nekik meg muszáj volt valami munkát keresni, hogy meg tudjanak élni.

Jungkook sajnálta, és meg is fogalmazódott benne, hogy megbocsásson nekik. De tudta, hogyha nem áll a sarkára akkor a most nem lenne itt. A szülei miatt ment majdnem tönkre a kapcsolata, a boldogsága.

Taehyung szülei nyugdíjba mentek így Jungkookkal átvették a céget. Mivel már egy gyerkőcre is vigyázni kell, mert 3 éve össze házasodtak és már fél éve örökbe fogadtak egy gyönyörű kislányt, Jiyeongot, így valahogy meg kellett oldani, hogy valaki mindig vigyázzon rá. De a nagyszülőknek rengeteg idejük van, szóval ők vigyáznak Jiyeongra.

- Hát szia Életem. Hiányoztunk angyalom? - veszi ki Taehyung a baba ágyból a kis Jiyeongot aki csak párat gügyögött. - Hallottuk nagyitól, hogy nagyon jó kislány voltál. - mondja mosolyogva Tae miközben a nappali felé közelednek.

Jungkook a kanapén ülve várta férjét és a kislányát. Hihetetlenül boldog most. Élete szerelme végleg az övé, akivel közös babájukat nevelheti. Persze van olyan pillanat mikor szóba jön a múlt, ami az iskolában történt. De próbálnak minél hamarabb elfelejteni mindent.

- Hát szervusz apa egyetlene. - öleli magához Taet és a kislányra néz.

- Olyan aranyos. - suttogja Taehyung.

- Igen az. Kis édes. - mondja Jungkook.

- Csak nem álmos itt valaki? - kuncog Taehyung mikor meglátja, hogy kislánya egy nagyon ásít. Még szerencse, hogy a nappaliba is csináltak egy kis ágyat ahova be is rakta miután elaludt Jiyeong.

- Baba. Gyere együnk.

- Nem akarom itt hagyni.

- Már alszik Kicsim. Nem lesz semmi baja. Gyere együnk hisz semmit nem ettél egész nap te sem. Anyukád csinált finom Kimchit. - suttogja a nyakára.

- Jó menjünk. - sóhajt Tae majd egy utolsó puszit nyomva kislányuk homlokára, elindultak a konyhába.

A nap hamar véget ért, így végre az ágyban tudhatják magukat a szerelmes pár.

- Jungkook... - szólal meg Tae egy kis idő után.

- Mondjad Baba.

- Köszönöm. - néz fel boldogan a másik szemébe aki csak kíváncsian fürkészi a fiatalabbikat. - Hogy küzdöttél értem a gimibe. Hogy megmentettél. Hogy vissza jöttél Amerikából miattam. Hogy az első szeretkezésem veled történt meg. Hogy megkérted a kezem és együtt mondtuk ki a boldogító igent. És nem utolsó sorban, köszönöm, hogy veled nevelhetem fel a lányunkat. Elképzelni nem tudnám mi lenne most nélküled. Ha akkor nem vagy olyan velem akkor most sem lennénk itt. Ugyan az a duci, szakadt pólóba járó fiú lennék aki voltam. De te megtanítottál arra, hogy megváltozni néha nem árt. És tessék. A gimis szerelmem, most a férjem. - mondja mind végig Jungkook szemébe aki csak meghatódva hallgatta a kisebb vallomást. - Röviden, nagyon hálás vagyok neked. Örülök, hogy így alakult az életem. Veled. - törli le Jungkook arcán végigfolyó könnycseppet.

- Nagyon, de nagyon szeretlek Taehyung. El sem tudod hinni mennyire boldog vagyok. - öleli magához a már kékes hajút.

- Én is szeretlek téged Jungkook. Mindennél és mindenkinél jobban. - hajol ajkaira.

És így lett gyűlöletből, szeretet. Ez egy elkényeztetett, önfejű fiú és egy ártatlan, aranyos fiú története. Ez Jungkook és Taehyung története

Megváltozni néha nem árt (Taekook ff.)Where stories live. Discover now