Hit... {2.}

3. - Tét

- Mi a tétje? - mondtam ki a csendes szobámnak. Nem gondoltam, hogy tétre fogjuk játszani... egyáltalán milyen tétre gondolhat? Zavartan írtam le az egyetlen dolgot, ami eszembe jutott, azzal kapcsolatban milyen előnye lehet nekem ez a fogadás. 

"A tét az, hogyha megtudom tenni akkor jó ember leszek, ha nem akkor pedig rossz."

Elégedetten küldtem el az üzenetet, és türelmetlenül vártam a választ. Szerintem ez egy nagyon korrekt tét lenne... az mindenkinek jó, ha én megváltozom, ha meg be kell vallanom, hogy rossz ember vagyok az bántaná a büszkeségem, amiből sajnos anyám mértékével mértek nekem. 

"Ez nekem nem elég... ez csak neked jó"

Felhorkantottam. Mi az, hogy csak nekem jó? 

"Ha jó ember leszek az mindenki javára válik, nem?"

Dühösen gépeltem le a szavakat és mentem a küldés gombra. Szinte rögtön érkezett egy nevetős szmájli válaszként, erre csak még jobban bepipultam. 

"Jó. Akkor te mit javasolsz?" 

Nem csak én de a hangulatjelem is dühös fejet vágott ahogy elküldtem a kérdésem. 

"Okés, ha nyersz, akkor legyen a nyereményed a jó ember tudata, ha annyira akarod. Ám ha vesztesz..."

És ennyi. Nem írt többet, mire értetlenül vontam össze a szemöldököm. Láttam a három pontot mozogni, jelezve, hogy a másik fél éppen ír, de hosszú percek teltek el és még mindig nem folytatta a mondatát.

"Ha vesztesz tartozol nekem egy szívességgel, amit muszáj megtenned."

Döbbenten néztem a képernyőt. Újból csak bizonytalanság... ki tudja milyen szívességet kérne? 

"De semmi mocskos, illegális vagy perverz dolog?!" 

Kérdeztem rá. Azért ez erős kitétel számomra. Nem akarok még rosszabb ember lenni annál, mint ami most vagyok...

"Na.. jó... semmi ilyesmi..."

Szinte láttam magam előtt ahogy a hangulatjelről az arcára kúszik a pimasz mosoly és beleborzongtam. Persze, ismertem ezt a fiút, hiszen Dani legjobb barátja volt.. rengetegszer lógott ő is a szomszédban vagy nálunk. Amikor a csajokkal mentünk edzést vagy meccset nézni, ő is mindig jelen volt, hiszen a csapat kapitánya volt... de igazán sosem beszélgettem vele és nem tudtam mit várhatok majd tőle. 

"Akkor most már mond el mit kell tennem? Mit kell tennem, hogy tettekben is látszódjon , hogy sajnálom?"

"Először is, szögezzük le... nem csak egy dolgot kell tenned. Több cselekedetre lesz szükség.."

Elhúztam a számat. Gondolhattam volna, hogy nem lesz ez ilyen egyszerű... Felsóhajtottam. Mindegy. Most már belekeveredtem végig kell vinnem...

"Mondd az elsőt!"

Tértem a lényegre. Minél hamarabb essünk túl rajta, annál jobb...

"Gyere este 7re a pályához és ott elmondom."

Összevontam a szemöldököm és értetlenül döntöttem oldalra a fejem. Persze semmi kedvem nem volt menni sehova se, és ezt meg is írtam neki, de késő volt. Már nem válaszolt semmire. Közölte és elvárta, hogy így is cselekedjek. Legszívesebben, mint egy durcás kisgyerek csak azért se mentem volna el, de mivel ez az én érdekem ezért ezt nem tehettem.