Felvértezve mentem hozzájuk közelebb. Az agyamban cikáztak a gondolatok és egyik rosszabb volt a másiknál. Nem akartam itt lenni, és nem akartam ezekkel az emberekkel lenni.
- Nocsak, ki van itt? - Janka ajkán egy gúnyos mosoly jelent meg, ami arra késztetett, hogy az a két méter ami köztünk van, az pont elég távolság, így megtorpantam.
- Követtél minket? - fintorgott Csenge, mire zavartan ráztam meg a fejem. Ők is most érkeztek? Akkor kilőve az a lehetőség, hogy itt maradtak az edzés után? Pedig ez az egyetlen lehetőség, ami felmentette volna Milánt... egyáltalán miért akarom felmenteni? Ő kevert bele ebbe az egész hülyeségbe!
- Én hívtam. - szólalt meg végül a fiú, mire érdeklődve kapta rá mind a két lány a fejét. Én azonban gyanakodva emeltem meg a szemöldököm.. - Van egy fogadásunk. - rántott vállat a kérdő tekintetekre, nekem pedig elakadt a lélegzetem. Ha ez az égimeszelő képes lesz elmondani, hogy nekem fogadás kell ahoz, hogy jobb ember legyek, biztosan a fejébe húzom a stoplis cipőjét!
A mérges tekintetemre azonban csak felnevetett, mire még mérgesebb lettem. Hogy merészel kinevetni!
- Fogadás? Miben? - kérdezett vissza rögtön a kihívóbb lány.
- Hogy képes e... nekem gólt rúgni 11esről. - vigyorodott el, miközben pimaszul rám tekintett. Csak most voltam képes kiengedni a levegőt a tüdőmből. Ez a fiú szórakozik velem... komolyan mondom szórakozik velem...
- Betti és a foci? - nevetett fel Janka is, de az ő nevetése korántsem volt kedves. Csöpögött a gúnytól, mire megborzongtam. Hogyan nem vettem észre az ilyeneket tőle idáig? - Miért nem velem fogadtál? Betti még egy fára sem tud felmászni... - legyintett felém, és megfogta a fiú karját, miközben nagyokat pislogott rá.
Elpirultam. Ez tény.. tényleg kétbalkezes voltam mindenben. Apa azt mondta annyiszor lóról leesni embert még nem látott, mint amennyit én zakóztam az első éveimben...
- Kösz a felajánlást, de inkább nem élnék vele... - habár az arca mosolygott, de a hangja nem. Én legalább is kiéreztem belőle a felhívást, hogy nála ez a duma nem válik be. Nem is értem mit akarnak a lányok Milántól? Idáig Dani volt a minden és utána futkorásztak... Mondjuk igaz, hogy ez is az után történt, hogy megvallottam nekik, hogy nekem tetszik a szomszédsrác...
- Legyen.. - fújtatott a másik. - Akkor leszünk mi a bírók. Mi a tétje a fogadásotoknak? Mit nyersz, amikor Betti veszít? - a szemében nem volt kérdés, hogy veszíteni fogok, és valójában én se sok esélyt látok arra, hogy gólt tudnék ellene rúgni. Ha az exbarátnőim pedig itt végignézik ezt, akkor az már túl kegyetlen égés lenne a számomra...
- Talán egy másik alkalommal jobb lenne... - intettem magam mögé, és esdeklőn néztem a fiúra. Iszonyatosan ki akartam szállni ebből a szituációból. Valahogy Janka mindig elérte, hogy az összes megszerzett önbizalmam elveszítsem.
- Hogy van Bori? - zavartan vontam össze a szemöldököm a kérdésére. Hirtelen el is felejtettem, hogy éppen le akartam lépni.
- Viszonylag jól, de te is voltál bent nála nem? - kérdeztem tétován. Hiszen ott találkoztunk.. a kórházban... ott tettük a fogadást és most emiatt vagyok itt... igaz?
- Nem mentem be végül hozzá.. - rántott vállat. - Igazán nem is ismer, csak egyszer találkoztunk... úgyhogy csak odaadtam a nővérnek, amit vittem neki... - ajkam ó-t formált, miközben bólogattam. Igyekeztem úgy csinálni, mint aki érti, de valójában nem. Mi értelme volt ennyi miatt felutazni Budapestre? Nem lett volna elég felküldetni apával az ajándékot?
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Hit... {2.}
Romantizm"Fogalmam sincs arról, hogy ki vagyok valójában... a szüleimnek csalódás, a testvéreimnek idegesítő, a barátaimnak érdek, a tanároknak elkényeztetett, a lovamnak a gazdája, ennek a fiúnak pedig... bár csak tudnám mit jelentek neki!" Betti a féltestv...
