Hit... {2.}

6. - Megvetés

Hogy mi lesz a következő jó cselekedetem? Fogalmam sincs. Ugyanis Milán annyira zavarba hozott a jelenlétével, hogy sikeresen összehadováltam egy csomó mindent egy bizonyos krumpli pucolásról, amit elfelejtettem, és ami miatt sürgősen haza kell mennem... 

Kínos. 

Mint, ahogy az összes helyzet az életemben.

Igazából nem tudom miért jöttem tőle zavarba.. talán mert nem éreztem ilyen kedvességet senkitől az utóbbi napokban? Főleg nem egy olyan személytől vártam volna, aki nem áll hozzám olyan közel. De mit beszélek, akik közel állnak hozzám se tudnak normálisan állni hozzám! Elég volt ehhez belépnem a konyhába, hogy rájöjjek...

- Mégis merre voltál? - csattant rám apám, mire összehúztam magamat. Úgy emlékeztem, hogy szóltam, hogy elmegyek biciklizni.... vagy azt csak álmodtam? 

- Mondtam anyának, hogy...

- Nem érdekel mit mondtál anyádnak! - dörrent fel. - Tőlem kell elkéredzkedni! - mutatott magára, miközben a felesége durcásan emelte magasba az orrát. Sosem volt egy példa házasság a szüleimé, de azt hiszem a mostani konfliktus harapódzott el a leginkább... ha nem lennének ennyire ódivatúak a szüleim azt mondanám ebből válás lesz. De szerintem túlságosan foglalkoztatja őket, mint mondana akkor rájuk a falu... főleg anyát... Hiszen apa már túl van egy váláson, de anya nem bírná elviselni, ha azokhoz tartozna, akiket idáig úgy megvetett. 

-Nem akarok még egy ilyet! Most pedig a szobádba! - mutatott a lépcső felé, én pedig némán szaladtam fel rajta, egyenesen a küldött helyiségbe érkezve meg. 

Újból egyedül voltam és a mai napot elemeztem... Túl sok minden történt velem egyszerre. Azt hiszem hetek kellenek, hogy ezt feldolgozzam.

 Természetesen annyi időm nem volt rá... 

Két nap ennyi szabadságot kaptam. A harmadik nap reggelén egy üzenet várt a felébredésemkor.

"Szia! Akarod még folytatni a fogadásokat? Ha igen, ma 7kor a pályánál."

Zsibongott a fejem Milán üzenetétől. Az a magabiztosság, ami a múltkori találkozásunkkor megvolt, most egy üzenettel kiszállt belőlem. Igen, akartam folytatni a fogadást, jobb ember akartam lenni és tudtam, hogy ezt egyedül nem tudom megvalósítani. Jelenleg pedig az egyetlen személyt, aki segíthet rajtam egy fogadással kötöttem magamhoz... iszonyatosan szánalmas vagyok. 

Egy hét volt még a nyári szünetből és utána egyre többször szembe kell majd néznem a legnagyobb félelmemmel. Danival. 

Természetesen mindenkit kerültem jelenleg, de ő volt az a személy, akit ha messziről is megláttam hanyatt homlok menekültem a másik irányba. Mindenki előtt szégyellem magam, de talán előtte a legjobban. Tudtam, hogy sose fog már ugyanúgy tekinteni rám, de azt reméltem egyszer majd elérem, hogy ne az utálat villogjon a szemében, amikor meglát...

Ehhez viszont tettekre van szükségem. Mély levegőt vettem és gyorsan írtam egy OK választ a fiúnak. 

Amikor lesétáltam a konyhába, belehajoltam a hűtőbe. Ma nincs edzésem, mert Jankával és a többiekkel versenyre készül apa. Viszont a karámok takarítása még mindig az én feladatom. Korábban felváltva végeztük a testvéreimmel, de most büntetésként az egész istálló az én feladatom. 

Elhúztam a számat, amikor észrevettem, hogy nincs a kedvenc joghurtomból, ezért a lekvár után nyúltam. Muszáj volt valami édeset reggeliznem. Ahogy kipakoltam az asztalra, megjelent az ajtóban az öcsém, Misi. Nem titkolta az ellenszenvét. Amikor meglátott egy olyan grimaszt vágott, amiből tisztán éreztem, mennyire nem kívánatos a személyem.