Love in the buissnes

Tényleg ennyit érek neked?

Amint felszálltam a fedélzetre egyből elővettem az Air podsomat amit az első fizetésemből vettem magamnak, leültem, és bedugtam a fülem. Nem akartam mással foglalkozni csak a zenével. Ki akartam üríteni a gondolataimat az 1 hónapos stressz előtt. Rá akartam magam hangolni erre az egészre, de tudtam, hogyha arra koncentrálok még idegesebb leszek. Szóval inkább hallgattam a kedvenc előadómat , és próbáltam nyugtatni magam Liam szavaival, hogy semmi probléma nem lesz és képes vagyok ezt az egészet irányítani. Annyira elszálltak a gondolataim, hogy nem is vettem észre, hogy felszállt egy velem egy korú lány. Fel lépett az utolsó lépcsőre fokra, és már teljesen láttam, hogy egy fekete egybe részes ruhát viselt. Láttam, hogy kicsit sötétebb barna haja volt mint nekem, és zöldes kék szemével megpillantott engem. Egy grimaszt vágott az arcomba, és elindult a másik irányba a repülőn, értetlen fejjel néztem utána, hogy ennek most mi a baja. De el is engettem, mert nem vele szerettem volna foglalkozni. Amint elindult a lány felszállt egy fekete zakós fekete nadrágos férfi. Aztán megpillantottam az arcát, és láttam, hogy Liam az. Egyből felpattantam a székemből és a karjába estem, majd így szólt:

-Na mi van örülsz nekem? -köszöntött a szokványos mondatával mosolyogva.

-Igen! Hogyne örülnék? Nem is tudtam, hogy jössz! -már kezdtem megnyugodni, hogy nem kell egyedül vezessem az egész csapatot amikor így szólt.

-Eljövök 1 napra veletek Los Angeles-be, hogy megnézzem milyen a szállás, elmondom, hogy mi hogy lesz, illetve, hogy te fogsz irányítani mindent, és mindenkit.

-Uu...tehát akkor te mégsem maradsz ott. -mondtam szomorú arccal. És nem azért mert apakomplexusom van, és bejön nekem vagy ilyesmi. Hanem azért mert olyan mintha Liam az apukám lenne, hiszen mindig segít és támogat, mindig meghallgatja az ötleteimet, és próbál segíteni bár mi van, szóval biztos, hogy nem féltem volna ha ő ott lett volna.

-Figyelj. Mondtam, hogy én hogy...

-New Yorkban leszel tudom. -fejeztem be a mondatot. Liam megfogta a vállamat, és mélyen a szemembe nézett.

-Figyelj kölyök...A cégnél több száz ember van aki nagyobb ember is mint te.

-Na kösz.

-De a lényeg, hogy bárkit küldhettem volna. De én téged küldtelek. Mert tudom, hogy milyen vagy. Nincs sok magabiztosságod, viszont talpra esett, és egy okos lány vagy, aki lehet, hogy nem végzett egyetemet, de az élethez okos. És ez a lényeg! Képes vagy rá! Tudom! Bízz magadba! -ez a mondat annyira jól esett, hogy egyből felment az életkedvem és a motivációm, már kezdtem elhinni, hogy sikerülhet, és megtudom csinálni! Amint ezt a beszélgetést lezártuk egyből vissza ültem a helyemre, és elkezdtem motiváló zenéket hallgatni. Néztem ki az ablakon és csak bámultam a semmibe. Pár perc múlva már elkezdtünk elindulni. Hallottam, hogy a turbinák egyre gyorsabban forognak, nekem pedig egyre gyorsabban ver a szívem. 5 perc múlva már a levegőben voltunk. Az út 4 órás volt. Azalatt végig hallgattam a Girl in red playlistemet. Egyszerűen imádom a számait. Magát az egész csajt imádom! Esküszöm nem vagyok leszbikus de egyszerűen tökéletes amit ő csinál. Már el is akartam menni egy koncertjére csak sajnos időm se volt rá, meg nem is volt a közelben. De egyszer mindenképpen elmegyek. Amikor végre le szállt a gép ki vették nekem a bőröndömet, és elvittek engem és Liam-t a szállodába. Út közben beszélgettünk a magánéletemről, illetve az övéről. És feltett egy elég hülye kérdést miközben vettem ki a vizes üveget a táskámból, hogy igyak.

-Szóval Mia...Van pasid? -furán néztem rá és válaszoltam.

-Mi? Nincs. És nem is akarok. -nevettem el magam és bele ittam az üvegembe.

-És csajod? -ezen a kérdésen annyira meglepődtem, hogy félre nyeltem a vizet és elkezdtem fulladozni a kocsiba. Liam a hátamat ütögette, és sofőr úgy nézhetett ránk, mint valami két hülyére akik próbálnak nem meghalni. El is felejtettük a témát, mert már ott voltunk a hotelnál. Az egyik az kisebb 3 csillagos szálloda volt. A másik pedig Los Angeles legszebb, legluxusabb szállodája ami 3-szor olyan nagyobb volt, mint a másik. A nagyobb az 5 csillagos volt ami azért már elég király. Kiszálltunk a kocsiból és én egyből elindultam a 3 csillagos hotel felé. Liam utánam kiabált:

-Hova mész gyerek?

-A hotelbe?! -kérdeztem értetlen fejjel, és mutattam a szálloda felé.

-A hotelünk ott van! -és rá mutatott az 5 csillagos luxusra. Én nem is fogtam fel, hogy mi történik. Hogy biztos legyek benne rá kérdeztem.

-Várj mi ebben leszünk? Ezt miért nem mondtad eddig?

-Mia! Konkrétan a kezemben van az egész Nike cég és te azt gondolod, hogy nem a legjobbat választom? Néha gondolkozz el dolgokon mert akkor előrébb leszel. -mondta, és én tátott szájjal néztem felváltva Liam-t és a hotelt. Nem annyira értettem, hogy mi van, de elindultam a szálloda felé. Amint beértünk egy hatalmas szoba várt minket. Én úgy forgattam a fejem, hogy majdnem ki tört a nyakam. Nem tudtam, hogy hova, és mit nézzek. Oda mentünk a recepcióhoz, és elkértük a szobám kulcsát. De ez még nem volt semmi. Azon lepődtem meg igazán amit Liam folytatott beszélgetést a recepciós nővel.

-Akkor 4. emeleten a 2. lakosztály lesz ugye uram? -kérdezte a nő.

-Igen az van Mia Harvard névre foglalva ha minden igaz. -a mondat lezárása után oda adta a nő a kulcsot nekem, és Liam alá írt egy papírt, hogy átvettem a lakosztályt. Amint végeztünk oda fordultam hozzá. Már majdnem könnyeztem és el mondtam neki:

-Figyelj nem volt ez annyira drága? Mármint értem, hogy sok pénzed van, de a többieknek is kellet szobát foglalni. Meg én nem hiszem, hogy ilyen fontos ember vagyok.

-Girl! 1, magamnak foglaltam volna a szobát ha én vezetném az egészet. A főnökök mindig többet kapnak. Illetve megérdemled. 2 évig keményen dolgoztál. Nagyon szorgalmas voltál. Mindig elkészítetted a cuccokat arra a határidőre amelyikre kértem. És még egyik évben sem jutottál el nyaralni. Szóval ezt ki is érdemelted.

-Hát nagyon szépen köszönöm, de nem kellett volna ezt megtenned.

-Tudtam, hogy ezt fogod mondani. És azt is tudom, hogy te nem vagy sem nagyra vágyó, sem követelőző, amit értékelek. Szóval büszke vagyok rád! És megérdemelted!

-Még egyszer nagyon szépen köszönök mindent! -mondtam neki és átöleltem mintha a saját apám lenne kis korkülönbséggel.