Love in the buissnes

I won't do this

Az ölelés után egyből felmentem a lakosztályomba, mert már nagyon kíváncsi voltam, hogy hogy néz ki. Amint kinyitottam az ajtót besétáltam, és láttam, hogy panorámás kilátásom van a városra. Egyből kiszúrta a szememet, egy nagy bőrkanapé. Bal oldalra elnéztem és ott volt egy nagy francia ágy. Mindig is akartam egyet, csak fölöslegesnek tartottam, hiszen mindig csak egyedül vagyok/voltam. Jobbra egy ajtót pillantottam meg. Bementem és az volt a fürdő. Egy rohadt nagy kád volt ott. Ki mentem a fürdőből. Tovább sétáltam. Megláttam egy lépcsőt ami felvezetett egy galériára. És azt az érzést nem tudom leírni amit ott láttam. Egy jakuzzi hevert ott a galéria közepén. Már annyira mosolyogtam, hogy el kezdett már fájni a szám. Nagyon boldog voltam. Ezt a harmóniát Liam zavarta meg a kérdésével.

-Na kölyök, tetszik?

-Még hogy tetszik-e? Imádom! -mondtam egy kisebb nevetéssel.

-Akkor jó. Örülök neked. Viszont most pihenj le mert este lesz egy ilyen csapat meeting. Ott fogom elmondani, hogy mi lesz a következő 1 hónapban. Addig nézz körül. Menj le a partra vagy nem tudom. Csak ne csinálj hülyeséget.

-Persze nem fogok! -már indult el az ajtó felé amikor megtorpant és vissza fordult.

-Ja és 2 dolgot elfelejtettem mondani. Az egyik az, hogy a minibar-ból tényleg ne fogyassz. Múltkor amikor ebben a szállodában voltam megnéztem, egy Snickers 4 dollár. Úgyhogy inkább menj le és a barban válassz valamit. A másik, meg hogy beszéltem a pultosokkal a bar-ban és ihatsz alkoholos italt, viszont csak mértékkel! Ne kelljen csalódnom!

-Jól van már nyugi nem fogsz. Meg amúgy is, ha nem bíznál bennem akkor nem engem küldtél volna erre a feladatra. -mondtam elismerően és oda kacsintottam. Aztán magamban elkezdtem mondani.

Meg amúgy is. Vigyáznom kell az alakomra. Nem ennék sok csokit. Múltkor is az volt. Hogy negyedjére sem tetszett a Nike-nak az egyik mintám, és annyira izgultam, hogy 1 héten keresztül minden nap bevágtam egy tábla milka óreós csokit. Ami azért elég sok kalória. A piával kapcsolatban pedig annyi, hogy nem szeretek olyan sok alkoholt inni. Az eddigi alkohol mennyiségem amit be vittem a szervezetembe az összesen kb. 4 pohár pezsgőnek felel meg. Én mással károsítom magam. 18 évesen amikor kezdett nehezedni az egész szakmám, rendeltem magamnak egy elf bar nevezetű elektromos eldobható cigarettát. Mindig amikor nem jött ötlet szívtam bele kb. 10-t és megvilágosodtam. Segít gondolkodni. Meg akkor szívtam ha izgultam valamiért. De mindig le tudtam állni. Volt amikor fél évig nem is szívtam bele. Most mivel kicsit húzosabb hónapom lesz ezért rendeltem az utazás előtt egy héttel egy görögdinnye izű 1500 slukkosat. Az bőven elég lesz erre a 4 hétre. Viszont most itt vagyok egy nagy lakosztály közepén és azt sem tudom, hogy mit csináljak. Először írok anyáéknak, hogy ide értem a szállodába. Aztán szerintem ki pakolok. Felhívtam anyát, és elkezdtük a beszélgetést.

-Szia anya! Itt vagyok a hotelbe.

-Jól van örülök neki. És milyen?

-Csodálatos! Képzeld el egy egész lakosztályt kaptam! Még jakuzzi is van benne!

-Jól van. De ezzel nem kéne felvágnod... -cseszte el megint a kedvem.

-Bocsánat. -mondtam neki szelíd hanggal, de legszívesebben bele tudtam volna ordítani a telefonba, hogy akkor baszd meg magad, de nem tettem. Inkább megint lenyeltem a szavakat. Mint mindig. Az a baj velem, hogy mindig bele élem magam, hogy érdekli őket, hogy mi van velem, és nem csak úgy kérdezik meg, hogy ne tűnjenek bunkónak. Nem is értem, hogy lehetek a lányuk. Ők inkább a földön maradnak és élik az unalmas kis hétköznapjukat. Ellentétben velem. Én egy pörgős csaj vagyok aki inkább a fellegekben jár minthogy le szálljon a földre és szomorúan élje az életét. Én azt gondolom, hogy nem szállok el magamtól mert ha az történne az teljesen máshogy nézne ki.

-Na mindegy. Vigyázz magadra, és érezd jól magad! -fejezte be a mondatát anyám.

-Okés, puszi sziasztok.-köszöntem el. Ki pakoltam az öltözőszekrénybe.Amikor végeztem le mentem és meglátogattam a bart. Le ültem a pulthoz és kértem magamnak egy málnás limonádét. A mellettem ülő csaj nagyon ismerős.Kicsit elgondolkozdtam. Tudom már honnan. Ő volt ott a repülőn. Ő volt az a lány aki felszállt a fedélzetre, és fintorogni kezdett rám. Pedig első látásra szimpatikus volt. 5 percig ültünk egymás mellett, amikor egy kéz fogta meg a bal vállamat hátulról. Liam az.

-Szia Mia.

-Hali. Mizujs? -kérdeztem.

-Semmi érdekes. Csak láttam, hogy itt ültök egymás mellet, és gondoltam bemutatlak titeket egymásnak.

-Avery ő itt Mia. Mia ő itt Avery. -mindketten felálltunk, és kezet fogtam vele miközben néztem rá kicsi mosollyal az arcomon minthogyha már el is felejtettem volna, hogy hogyan nézett rám a repülőn.

-Ő vezeti az egész Nike csapatot ameddig itt vagytok. -mondja Liam.

-Oh, hogy te vagy az a csaj akinek éppen hogy meg lett az érettségije, és majdnem megbukott matekból, így még egy szarabb egyetemre se vették fel?

-Öhm...igen...én...vagyok az. -néztem rá értetlen és egyben undorodó fejjel. -de spanyolból meg lett például a C fokozat. -kezdtem ignoráltam.

-Jaa neked ez a legnagyobb flexed? -csodálkozott.

-Nem, tudnék azzal is flexelni, hogy mit értem el két év alatt, de nem vagyok olyan nagyképű köcsög mint te vagy.

-Legalább én nem vagyok ribanc. -kezdi suttogni.

-És én nem vagyok tükör. -suttogtam vissza mélyen a szemébe nézve.

-Jól van lányok elég lesz. -választ szét minket Liam. -Gyorsan elmondom, hogy ki milyen rendű meg ilyesmi mielőtt még itt megölnétek egymást. Szóval Avery 20 éves 1 évvel idősebb, mint te. Ő 1 fokozattal alattad van tehát úgymond ketten vezetitek ezt az egészet nektek kell megbeszélnetek milyen döntést akartok hozni. Bármiben. Viszont Mia te hozod a végleges döntést.-mutatott rám Liam a mutató ujjával, de én közbe vágtam.

-Várj...Tehát nekem ezzel kell együtt dolgoznom? -csodálkoztam. -Nekem ez nem megy. Én nem tudok vele együtt dolgozni! Még csak pár perce ismerem, de már felkúrt agyilag! -mondom idegesen.

-Igen Liam! Most az egyszer igaza van! Nekem se fog ez menni! -helyeselt Avery.

-Figyeljetek! Lehet ti ezt nem akarjátok! -emelte fel a hangját. -Rohadt sok dolog lesz az életben amit majd nem akartok, de mégis meg kell csinálnotok! Szokjatok ehhez hozzá. Itt veszekedtek amikor inkább hálásak kéne hogy legyetek azért, hogy titeket választottalak ki erre a posztra, és hogy elhoztalak titeket! Jézusom... -és ezzel a lezárással ott hagyott minket. Majd mi egymásra néztünk, és mi is távoztunk. Már sietek vissza a lakosztályomba, és gondolkozok azon, hogy hogy oldjam meg ezt vele...