Love in the buissnes

I like her as a friend...

Másnap 7:00 már fel is keltem, mert tegnap fél 10-kor kb. már elaludtam. Arra keltem, hogy a telefonom mellettem van és a midnight love (Girl in red-től) volt az utolsó szám ami elindult a lejátszási listán, de már vége volt. Fel ültem az ágyamra, és megnéztem az értesítéseket. De mivel nem vagyok és nem is voltam egy társásági ember ezért nem írt senki csak Liam.

-Jó reggelt! Biztos vagyok benne, hogy még alszol, viszont nekem el kell mennem 7-órakor a hotelből, úgyhogy már valószínűleg nem találkozunk. Annyit szeretnék mondani, hogy legyél talpra esett. Ne hagyd, hogy földre küldjenek, de ha mégis sikerül nekik akkor állj fel! Avery-vel meg annyi, hogy próbálj meg vele kijönni. Tudom, néha bunkó, makacs és elviselhetetlen, de próbálkozz. Számítok rád kölyök! Szeretlek puszi<3

Amint realizáltam, hogy mit írt, egyből felugrottam. Megnéztem az időt és 7:03-t mutatott az óra. Éreztem, hogy még elérhetem. Gyorsan felvettem a pacskeromat, illetve egy fehér köntöst amit a szálloda adott erre a 4 hétre, és rohantam ki a lakosztályból le a lépcsőn. Úgy nézhettem ki mint egy idióta aki korán reggel egy otthoni papucsban és egy köntösben rohangál egy szálloda közepén. Le értem a földszintre. Akkor láttam, hogy nem volt jó ötlet lemenni. Igaz Liam még ott volt, de más is volt mellette. Avery...Annyira nem érdekel, hogy hogyan nézek ki mások előtt, vagy hogy mit gondolnak rólam, de most kifejezetten érdekelt, Avery gondolatai. Nem is értem miért. Rá teljesen máshogy nézek, mint a többi emberre, és ő teljesen más hatással van rám, mint bárki más. Na mindegy, annyira nem érdekel. Talán azért van mert furán indult a kapcsolatunk. Oda rohantam Liamékhez akik ott álltak egy rohadt nagy bőrönddel és egy munkatársunkkal beszélgettek.

-Sziasztok! -mondtam lihegve.

-Hát te? -kérdezte Liam. Avery pedig csak nézett a barna szemeivel, és mosolygott rám. Láttam rajta, hogy alig bírja vissza tartani a nevetést. Megbántam, hogy így jöttem le...Tuti, hogy ebbe is bele fog kötni a későbbiekben.

-Csak láttam az üzenetet amit reggel írtál, és gondoltam, hogy személyesen is elbúcsúzok.

-De aranyos vagy. -és durván mosolygott rám. -Látom most keltél fel.

-Igen tudom illetlen vagyok, csak látni akartalak még egyszer mielőtt elmész. Meg kell mondjam hiányozni fogsz.

-Te is nekem kiddo.

-És én? -kérdezte Avery.

-Te is nyugi! Mind a ketten hiányozni fogtok. Viszont egy kérésem lenne. Gondolkodjatok felnőtt fejjel, és ne vesszetek össze.

-Igazából megbeszéltük, hogy jók vagyunk, szóval nem kell aggódnod.

-Rendben lányok. Örülök nektek! -mosolygott ránk, és mi utána vissza is mosolyogtunk.

-Csoportos ölelés? -kérdezte szomorúan illetve vidáman is.

-Persze gyere. -mondtuk egyszerre. Hihetetlen, hogy egyszerre jár az agyunk ezzel a lánnyal. Amikor megöleltük a "pót apánkat" éreztem Avery kellemes parfümjét. Tudom is, hogy milyen parfüm ez. Ez egy Tom Tailor uniszex parfüm. Egyet viszont nem tudtam, és nem is értettem. Jó illata van és hozzá való, viszont választhatott volna csak női parfümöt, és nem uniszext. Lehet, hogy az jobban illett volna rá. De így is jó volt érezni az illatát. Jézusom miért gondolkozok ilyenen? Miért beszélek a parfümjéről? És miért mondok ilyeneket magamban? Mi bajom van? Egy nap alatt teljesen más lettem miatta. Amint befejeztük az ölelést Liam fogta a bőröndjét, és ki ment a hotelből. Egy autó már ott várt rá. Egy utolsót hátra nézett, és integetett nekünk majd beszállt a kocsiba.

-Szóval, mi ketten maradtunk. -szólt nekem Avery mellettem.

-Igen.

-Figyelj. -fordult felém, és bele nézett egyenesen a szemembe. -Ígérjük meg, hogy bármi lesz csapatként dolgozunk majd és próbáljunk nem össze veszni. Liamért. -mondta komolyan, és nyújtotta a kisujját felém. Én ebbe bele egyeztem és átkaroltam a kisujjamat az övével. Aztán mosolygott rám egyet, és elsétált. Én utána elkezdtem gondolkodni, hogy mit is mondott. -Várjunk. Csak Liamért? Miért nem értünk? Miért nem a közös cél érdekében? -kicsit zavart, hogy ezt mondta. De azért hogy eltereljem más felé a gondolataimat, felmentem, és fel vettem az aznapi ruhámat. Mivel a tegnapi outfittemet csak a vacsorához vettem fel így ma is abba öltöztem át.

Le mentem reggelizni ami fél 8-tól fél 10-ig tartott. Az étterembe belépve egyből Avery-t pillantottam meg ahogy szedi magának ki a rántottát és a virslit, aztán oda ül az új barátai mellé. Boldognak láttam, ahogy a barátit is. El kezdtem érezni egy szúró érzést a szívemnél. Azt hiszem zavart, hogy oda ült, és velük beszélgetett, és nem velem. Zavart, hogy nekem nem akar a barátom lenni. Zavart egyszerűen, hogy ott van ahol. Próbáltam nem vele foglalkozni. Próbáltam nem rá nézni, nem rá fókuszálni, a rohadt rántottámra próbáltam gondolni és nem rá. De egyszerűen nem tudtam ki verni őt a fejemből. Nem ment.

Valahogy viszont el kellett terelnem a gondolataimat. Mivel a legelső konferencia csak a délutáni órákban volt ezért gondoltam, hogy le megyek az úszó medencéhez. Felmentem a lakosztályomba és át vettem a bikinimet. Meg fogtam a szállodai törölközőt, a úszó szemüvegemet és le mentem a medencéhez. Volt ott egy nagy úszó medence, egy jakuzzi, 3 szauna kabin, és egy merülő medence ami jég hideg volt. Azt szokták használni szaunázás után.

Le pakoltam a törölközőm egy napozó ágyra, össze fogtam a hajamat, fel vettem az úszó szemüvegemet, és beugrottam a vízbe. Kellemesen hideg volt. 25-26 fokos. 5 perc múlva láttam, hogy valaki jön be az uszodába. Nem érdekelt, hogy ki szóval úsztam tovább. Viszont ez a személy ott szugerált engem 2 hosszon keresztül ahogy úszom a gyors úszást. Kicsit már kezdett íritálni, ezért eldöntöttem, hogy amikor végig érek akkor megállok és vissza nézek rá, hiszen ekkor az emberek megszoktak ijedni, elfordulnak, és nem néznek tovább. Amikor megálltam, felemeltem a fejem a vízből, le vettem a szemüvegemet a fejemről, és felnéztem az illetőre. Karcsú volt. Látszott rajta, hogy edz. Mármint nem volt kidolgozva, de szép alakja volt nagyon. Felpillantottam, és bele néztem a szép barna szemébe. Avery volt az. Mosolygott rám és elkezdte mondani:

-Nem is tudtam, hogy úszol.

-Igazából kis koromban 6.-os koromig versenyszerűen csináltam csak a térdem tönkre ment tőle és abba kellett hagynom. Meg az edzőkkel is problémák voltak. Aki nem úszott jól azt félre lökték, ki közösítették. Szóval inkább abba hagytam és most ilyen hobbi szinten űzöm. -Rá mosolyogtam, de amikor el mondtam ezt neki rá jöttem, hogy nem kéne ennyit beszélnem. De nem látszott rajta, hogy untatom, és még ráadásul elég jól is fogadta.

-Az jó, hogy nem hagytad abba annak ellenére, hogy fáj a térded.

-Tulajdonképpen az volt káros, hogy minden nap 2 edzésünk volt, mind a kettő 2 órás, és elég kemény. De egyébként az úszás egészséges és jó dolog.

-Én is ezt hallottam. Meg azért elég kemény vagy, hogy ilyen sokáig bírtad ezt a monotont.

-Köszönöm. -Mosolyogtam rá megilletődve, és megkérdezett egy olyan kérdést aminek picit örültem is. -Figyelj nem lenne kedved sétálni ma este a parton vagy a városba? Nem annyira jól indult a barátságunk, kezdhetnénk előröl az egészet.

-Benne vagyok. -vágtam rá egyből habozás nélkül, és teljesen véletlenül. Nem is az eszemmel beszéltem már hanem inkább a szívemmel. Azt mondtam amit legbelül éreztem.

-Akkor jó. -mondta majd ugrott egy nagyot a medencébe amivel le is fröcskölt.

-Hé! -szóltam rá kicsit nevetve, majd én is vissza adtam neki a fröcskölést, majd mind a ketten elkezdtünk nevetni. 30 percen keresztül ugráltunk, úsztunk, fröcsköltük egymást és stb. Aztán gondoltuk, hogy most már elég volt a pancsizásból, ideje felmenni. Kiszálltunk be tekertük magunkat a törölközőnkbe, és egyszer csak Avery elkezd torka szakadtából röhögni. Először nem értettem, hogy mi a baja, aztán eszembe jutott a tegnap este...Én is elkezdtem röhögni. Szerencsétlen úszómester nem tudta, hogy mi a bajunk. Értetlen fejjel nézett ránk addig ameddig nem hagytuk el az uszodát. Amikor a liftbe értünk már annyira nem nevettünk, és Avery megkérdezett még egy kérdést.

-Tényleg most jut eszembe. A haverjaimmal egy ilyen 1 óra múlva le megyünk biliárdozni. Csatlakozol?

-Persze megyek. -Azután miután kiszállt gondoltam át, hogy hülyeség volt igent mondani, hiszen én még életemben nem biliárdoztam, és azt se tudom, hogy hogy kell, egyedül a tv-ben láttam, viszont sose értettem, hogy csinálják. Amint kiszálltam az emeletemen elkezdtem pánikolni, hogy most mi van ha tök szar leszek és le fogok égni mindenki előtt? Főleg Avery előtt. Bementem a szobába, és egyből a laptopomhoz nyúltam, és kerestem billiárdos tutoriálokat a neten. Rá jöttem, hogy csak miatta nézek ilyen videókat. Tényleg valami gond van velem, mert mások miatt még sosem csináltam olyan dolgot amit én nem akartam...