Vagy így, vagy sehogy

346 10 0
                                    

Avery kiment a teremből és szokásosan elkezdtem rá gondolni, viszont utána én is elhagytam a helyszínt. Mivel már 1 óra volt ezért elmentem ebédelni a üzleti szerelésemben. Nem volt semmi extra az ebédlőben. Megettem a sajtburger levesemet aminek tényleg sajtburger íze volt, illetve a rántott csirkecombot amit szerintem a KFC-ből hoztak ide hiszen teljesen olyan íze volt. Felmentem, átöltöztem otthoni szerkóba és az egész delutánomat Netflixezéssel és gondolkodással töltöttem, hiszen valamilyen ötletet ki kellett találnom. És sikerült. Most nem mondom el, hogy mit, de majd úgyis megtudjátok. Rá néztem pár óra múlva a telefonomra, és 6 órát mutatott. Mivel csak a tali előtt akartam le fürdeni ezért csak felkaptam azt a buissneselős ruhámat. Felpakoltam magamra egy laza sminket, és be fújtam magam a Calvin Klein parfümömmel. Ki mentem az ec-mel (elektromos cigi) a teraszra, és néztem a nyüzsgő várost. Azon gondolkoztam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ide eljuthattam. Örülök, hogy Liam engem, és Avery-t választotta.

Francba már megint őt hoztam fel. Nem hiszem el! Na mindegy, nem érdekel. Most már hagyom, hogy hadd gondoljak rá. Nem tudok semmit ellene tenni. Nem tudom irányítani az érzéseimet. Talán még se vagyok heteró... De nem érdekel. Ha így nem fogad el Avery akkor csessze meg.

Ahogy ezen gondolkoztam eszembe jutott, hogy beszélnem kéne Liammel, hogy mi történt ma. Rám férne egy kis motiváció... Felhívtam de ki volt kapcsolva. Biztos neki is konferenciája van. Nem hibáztatom érte. Óra 15 volt szóval elindultam le felé. Annyira nem szeretem a lifteket úgyhogy inkább megint lépcsőztem. A 2. emeleten bele botlottam Avery-be. És megint egy nagyot dobbant a szívem. Amikor megpillantottam rá köszöntem.

-Szia!

-Szia! -Köszönt vissza ismét mosolyogva, és megvártam amíg bezárja az ajtót, és oda ér mellém a lépcsőhöz. Folytatta:

-Na? Van valami ötleted?

-Kitaláltam egy olyat amire igent fognak mondani.

-Mármint?

-Mármint ha erre nem mondanak igent akkor nem fog feljebb menni az oldaluk. -sétáltunk le.

-Azta. Eszes vagy.

-Köszi :). Amúgy mikor találkozzunk? És hol? -Váltottam témát.

-Fél tíz? Aula?

-Kicsit később?

-Hajnali 1-kor vagy mikor? -nevetett a cuki nevetésével.

-Nem. Csak még össze kell készülődnöm.

-Okés, de nem kell kicsípni magad.

-Nem nem azért, csak még le kell fürödnöm meg minden szóval...

-Még nem fürödtél?

-Nem mert még úgyis megyünk ki, aztán azért előtte.

-Oké te tudod. -A mondat befejezése után már ott is voltunk a terem előtt. Benyitottunk. William, Ellie, és Mark már ott voltak. Már csak hárman hiányoztak. Carter, Henry, és Addison, de 2 perc múlva ők is betoppantak. Aztán elkezdtem beszélni, hogy mi a tervem. Mindenki támogatta. Még Mark is. Azon mondjuk csodálkoztam. Megbeszéltük, hogy ki beszél, ki mondja a B tervet ha kell, vagy a C-t. Minden meg volt tervezve. Végre éreztem, hogy egy csapatban vagyok. Ki állunk egymásért, és támogatjuk egymás ötleteit. Azt hiszem megtaláltam a helyem az életben...

Amikor mindenki befejezte a mondandóját besétáltunk az étterembe. Mindenki evett amennyit tudott. De senki nem evett olyan sokat hiszen mindannyian nagyon izgultunk. 4 cég volt egy teremben. Mi, az Adidas, a Dorko, és a Converse. Minden márkától ugyanígy 8 embert küldtek. A Shein emberi is megérkeztek. Viszont náluk 10 ember volt. Elkezdtem pánikolni, hogy ennyi ember előtt kell beszélnem és küzdenem kell az igazamért. Viszont Avery észre vette, hogy valami nem oké velem és suttogva megkérdezte:

Love in the buissnesWhere stories live. Discover now