Love in the buissnes

Perfect girl...

Meghallottam, hogy valaki kopog. Oda mentem az ajtóhoz, és kinyitottam. Megláttam Avery szép barna szemét, amint ott áll az ajtóm előtt.

-Halii -köszönt vidáman.

-Szia...-mondtam lehangolva.

-Minden oké? Szomorúnak nézel ki.

-Igen.

-Látom, hogy hazudsz!

-Csak Liam hívott.

-És mi volt? Gratulált?

-Igen, de mérges volt.

-Miért?

-Mert tegnap este amikor "össze vesztünk" vagy nem tudom mi volt az, rábasztam a telefont.

-Ne.

-Tudom. És mondta, hogy...

-Ő a főnök és bármi van mindenről be kell, hogy számoljunk, és hogy mit képzelünk, hogy csak így rá tesszük a telefont. -fejezte be a mondatomat.

-Mi? Te ezt honnan tudtad, hogy ezt mondta?

-Úgy hogy már ismerem 20 éve.

-Jó ez igaz.

-De nem kell aggódnod. Csak fenyeget. Volt egy emberünk aki 2 év munka után majdnem minden héten háromszor részegen jött be, és Liam kb. a 10. eset után rúgta ki. Te meg csak elfelejtettél szólni egyszer. De ez megesik. Majd azt mondod neki, hogy egyszerre sok neked ez az egész, és még idő kell, hogy bele rázódj.

-Jó kifogás lenne, ha nem tudná már, hogy mi van...

-Mii el mondtad neki?

-Nem dehogyis. Csak ismer. Túlságosan is. Amikor tegnap este felhívott megkérdezte, hogy miért sírok, mert nyilván hallotta a hangomból.

-Te sírtál utánam? -kérdezte cuki hangnemben.

-Igen, de most nem ez a lényeg. Hanem amikor megkérdezte, hirtelen annyi jutott eszembe, hogy megmondjam, hogy kijött az allergiám. De ő tudja, hogy nem vagyok semmire allergiás. Szóval valahogy meg kell békítenem. Majd később felhívom.

-Ne! Inkább holnap. Akkora már biztos lenyugszik.

-Oké ez igaz.

-Este lenne kedved valahova elmenni? -dobta fel Avery a randi lehetőséget témát váltva.

-Persze!

-Hova szeretnél menni? -kérdezte.

-Nem tudom nincs ötletem.

-Oké nem is kell, hogy legyen, mert már mindent elterveztem.

-Jajj de diló vagy akkor minek kérdezted? -mondtam felnevetve.

-Szeretek diló lenni. -mondta ő is nevetve.

-És hova viszel? -kérdeztem érdeklődve.

-Majd azt meglátod...

-Ugye nem rabolsz el?

-De csak is. -mondta ezt is nevetve. Aztán megcsókolt, és egyre durvább csókba kezdtünk. Mind a ketten tudtuk, hogy még nincs itt az ideje a dolognak, így csak smároltunk 5 percen keresztül. Annyira aranyos. Tudja, hogy nem akarom elsietni. És úgy bánik velem, mint egy hercegnővel. Egyszerűen csodálatos ez a lány. Aztán megszólalt:

-Viszont én most megyek készülődni.

-Valami laza cuccot vegyél fel amit tegnap viseltél a randinkon.

-Azt hiszem kezdek félni.

-Nem kell nyugi jó lesz. -mondta majd kisétált a lakosztályból, viszont még vissza fordult mielőtt túl gondolnám a dolgokat:

-Ja és nyugi nincs több hullámvasút! -majd röhögve távozott a szobából.

Ezen én is felnevettem majd elkezdtem készülődni. Le fürödtem majd egy laza sminket feldobtam magamra. Fél órán belül kopogtattak az ajtómon. Mosolyogva futottam oda, hogy kinyissam. Kinyitottam, és ott állt egy szál piros rózsával, egy fekete ingben ami ki volt gombolva annyira, hogy az egész nyaka látszódjon, egy fekete farmerbe illetve, egy Vans cipőbe, ami ellent mond a márkáknak, de abban a pillanatban nem érdekelt, mert annyira elegánsán nézett ki, hogy akkorát dobbant a szívem, mint még soha.

-Wow...-ennyit tudtam kinyögni.-Ugye tudod, hogy kurva elegáns vagy?

-Miattad hercegnőm...-én meghaltam, egyszerűen megöl! Gyönyörű, szép a mosolya, illedelmes, piros rózsát hoz nekem és hercegnőjének szólít. Meghaltam...