Celeste

20

Már el is felejtettem milyen unalmas a suli ha egyedül vagyok. Szívás volt. Unalmas órák. Unalmas szünetek. Austin egész nap üzikkel bombázott, hogy milyen tökéletes volt az este. Hát jó neki....

Az utolsó órámon ültem de folyamatosan azt láttam, hogy egy csomóan hátra nézegetnek a padokból. Csak néztek és összesúgtak. Egy idő után már nem bírtam.

-Mégis mi a faszt néztek?-álltam fel.

-Miss Williams, kérem üljön le.-szólt rám a tanár.

-Akkor szóljon rá ezekre a fasz arcúakra, hogy ne engem bámuljanak.-tártam szét a karom. Láttam, hogy az egyik lány összesúg a barátnőjével és elkezdenek vihogni.-Mond az arcomba ha mered.-néztem a lányra, aki erre csak elfordult.

-Miss Williams, ne kelljen kiküldenem az órámról!-csúnyán nézett rám. De nem szóltam vissza. Csak leültem a helyemre.

Alig vártam, hogy vége legyen az órának. Ahogy kicsöngettek összeszedtem a cuccom es szinte rohantam ki apa régi ütött-kopott kocsijához, amit felválltva használtunk Carlossal. Kinyitottam az anyósülés ajtaját és bedobtam a táskám. Feszült voltam. Nem tudtam megmondani miért. A pletykálás még nem ok ilyen fokú idegességhez. De hallottam ki szavakat a sugdolózásból és nem tetszett. Aztán eszembe jutott valami. Lenyitottam a kesztyűtartót és ott volt amit kerestem. Carlos alkalmi dohányos, ha iszik, csak akkor rágyújt. Most szükségem volt rá. Ahogy szívni kezdtem éreztem, hogy enyhít a stresszen.

-Milyen érzés volt kúrni Jasonnel és most Sammel?-hallottam meg mögűlem. Hátra fordultam és az a lány volt az óráról.

-Hogy mondod?-vontam fel a fél szemöldököm.

-Azt mondtad mondjam az arcodba.-mosolygott öntelten. Hát persze. A kis barátnői mögötte álltak. Így nagy a bátorság.

-Mond mégegyszer ha mered.-léptem közelebb.

-Milyen érzés kurvának lenni?-még mindig bátornak hitte magát.

-Miért nem a tükörképedtől kérdezed?-szívtam bele újra a cigimbe.

-Mert a legnagyobb kurvától akarom hallani a választ. Tőled.-és kiröhögtek.

-Választ akarsz?-kérdeztem nyugodt hangsúllyal.-Ennyire kis kíváncsi vagy?-léptem még közelebb.

-Hallgatlak.-szinte már az arcában voltam, mégsem hátrált meg.

Elkaptam a kezét és rászorítottam.

-Engedj el!-kiabált.

Nem engedtem csak néztem a szemébe. Az arcába fújtam a füstöt és a forró csikket a kézfejéhez nyomtam, hogy rajta oltsam el a cigit, ezzel megégetve őt. Nem mozdult. Lefagyott. És a barátnői is.

-Kérdezd meg a jó édes anyukádat te ribanc.-löktem rajta egyet és ha a többiek nem kapják el nagyot esett volna.

Ott hagytam őket nem foglalkozva a visongásukkal és azzal, hogy a lány elsírta magát. Megérdemelte. Hogy lehet valaki ilyen? De tényleg. Leszarják, hogy még gyászolom Jasont, megakarnak alázni azzal, hogy kurvának állítanak be. Ez a mai középiskolai szint? Szuper.

Mire hazaértem 8 üzenetem volt.

Carlos🐵:Remélem nem szívtad el mindet 😆. Vacsinál tali

Nyuszi💕: Állj be a garázsba, eső lesz. Eszek és átmegyek.

Ki a fenét érdekel ilyen helyzet után az eső?? De legalább velem tölti Austin a délutánt és nem egyedül leszek.