29

1.7K 77 7
                                    

És megtörtént Kate maradhatott. Persze hatalmas adag fejmosáson volt túl.

Az ágyban feküdtem és a közösségit nézegettem mikor Sam írt.

Sam Henry: Felhívhatlak?

Nem is válaszoltam, inkább egyből hívtam.

-Baj van Sammy?-kérdeztem rá.

-Nem írtál egész este. Nálad baj van?-aggódott.

-Hazajött a nővérem. Fennforgás van.

-Kate ugye? Akiről egyszer meséltél.-gondolkodott el.-Jólvan kicsi Celeste. Ez nem telefontéma úgy érzem. Reggel érted megyek.

-Jóéjt Sammy.

-Jóéjt kicsi Celeste.

Elmosolyodtam. Letettem a telefont majd láttam, hogy Kate áll az ajtómban.

-Sammy, hmm?-kérdezte, majd bejött és leült mellém.-Tehát barátod van.

-Hát nagyon úgy tűnik.-éreztem, hogy elpirulok.

-Meselj el mindent.-helyezkedett el.

És én mindent de mindent elmeséltem. Azóta, hogy mellém ült, a motelt, a kórházat, a fellépésünk. Semmit sem hagytam ki. Jól esett, hogy itt van Kate. Már igazán szükségem volt rá.

-Hű! És hogy bírod?-teljesen lesokkolódott szerintem.

-Nehéz. Aggódok érte. De nagyon szeretem. Vele akarok lenni bármi is történjen.-ezt teljesen így is gondoltam.

-Örülök nektek. De tényleg.-szorította meg a kezem bíztatásképp.

-Valójában miért jöttél haza? Miért most?-nem bírtam tovább várni a kérdéssel.

-Tudod bármerre is jártam nagyinál kötöttem ki mindig. Egy ideig nem beszéltünk rólatok. Hallgatott. Aztán elmesélt mindent. Jasont, hogy mi van veled. Rosszul éreztem magam, hogy magatokra hagytalak titeket. Lehet minden más lett volna ha maradok.-bűntudata volt.

-Te is tudod, hogy ez nem rajtad múlt. Apa döntött úgy, hogy ne jöhess vissza.

-De valamilyen szinten mégis. Rettentően viselkedtem, ezt te is tudod. De már nem volt visszaút.-lavinát indított el.-Elkezdtem utánatok neten kutatni bevallom az őszintét. Gyáva voltam idejönni eddig szemtől szembe. Aztán láttam, hogy Carlos mekkora, te jó ég. Kis népszerű kölyök lett. Majd rádtaláltam. Láttam a fellépésetek szilveszterkor, valaki feltöltött egy kis részletet. Egyszerűen olyan büszkeség töltött el, hogy visszataláltál a zenéhez. Ahogy utazgattam én is énekelgettem kisebb bárokban. De meg sem közelítem a te szinted.-játékosan meglökött.-Egyszerűen rájöttem, már nem vagytok gyerekek. És talán megértetek engem és a dolgok miértjét.

***

Katenek igaza volt. Megértettük őt. Mindent elmagyarázott nekünk. Teljesen más perspektívába helyzte a látásmódunk. Hozott rengeteg rossz döntést, de talán ez volt az ő útja. Rengeteget utazott és elég hihetetlen de könyvelő munkát végzett online digitális nomádként. A nagy lázadó Kate. Eltelt néhány hét mire a szüleink is megbarátkoztak a helyzettel, hogy Kate itthon van. Anyán láttuk a büszkeséget, amit próbált elrejteni. Apa azért kicsit nehezebben enged.

Már február vége volt, a sulinak lassan-lassan vége lesz. De ma mégsem emiatt aggódtam, hanem Samért. Nem volt jól. A kórházi ágya szélén ültem és néztem ahogy morcos fejeket vág a kajára.

-Ennyire azért nem rossz.-ráztam a fejem.

-De nagyon.-nevetett, majd lerakta maga mellé.-Mesélj inkább mi volt ma.

CelesteWhere stories live. Discover now