Nira Malfoy és a bájitalmester meséje

Part 13 - Főnix rendje

A lépcsőn lefelé sétálva vettem észre, hogy a talárom félig kivan gombolva, így azzal kezdtem bajlódni. Ahogy Piton rám nézett ő neki is eszébe jutott, hogy hasonlóan fest, így ő is kissé idegesen kezdte begombolni magát. Amíg ki nem értünk udvarra addig nem mertem megszólalni, de végül felé fordultam.

- Nem is igazán tudom, hogy mit mondjak...

- Leginkább semmit – jött a közömbös válasz, amire csak a szememet forgattam. – A tanárod vagyok – tette hozzá.

- Mit nem mond – gúnyolódtam, mire nem válaszolt.

- Azt tettük, amit a Sötét Nagyúr parancsolt! – emelte kissé meg a hangját, miközben kiértünk a Malfoy kúria kapuin.

- Érdekes módon csak az ölébe taszított, de nem kért semmit sem, hogy tegyünk – húztam ravasz mosolyra a szám. – Főleg nem kérte azt, hogy esetleg a maga...

- Elég! – torpant meg dühösen, meg sem várva, hogy befejezzem a nyilvánvaló mondatot. Kissé megtántorodtam az alkohol mennyiségtől, amit fogyasztottam, de önbizalmamból nem veszítettem. Keresztbefont karral vigyorogtam rá, nem is leplezve az elégedettségemet. – Nem vagyok kőből! – tette hozzá fortyogva.

- Igen, tudom. Az elébb tapasztaltam – mondtam. – Bár nézőpont kérdése - húztam tovább elgondolkodó arcot vágva.

- Érdekes módon mégis te nyögtél fel, pedig még csak nem is csináltam veled semmi különöset – húzta gúnyos mosolyra a száját közelebb lépve hozzám. Ezúttal a mosoly el is tűnt az arcomról olyan gyorsan ahogyan jött.

- Hogy a maga szavaival éljek: 'nem vagyok kőből' – feleltem frappánsan. A férfi felhorkantott, majd ismét elindult velem együtt aztán pedig pár másodperc után megállt a hoppanálási pontnál.

- Ha lehet ezzel ne dicsekedjen a barátainak – váltott át a szigorú tanár stílusára a magázáshoz visszatérve.

- Nincs sok barátom, akit pedig annak tartok annak semmi köze sincs hozzá – mondtam kissé gúnyolódva.

- Egyetértek – vette át ismét a közömbös stílusát, majd a karomat megragadva dehoppanált velem a Roxfort kastélyához. Mihelyst megérkeztünk szó nélkül ott hagyott és lobogó talárjával elillant.

- Seggfej – motyogtam dühösen.

***

Az elkövetkező 2 hónap nyugodtabban telt, nem hívtak gyűlésre és igyekeztem a gondolataimból kiszorítani a történteket, hogy a tanulásra és a kviddicsre tudjak koncentrálni. Az évet a Mardekár-Griffendél meccsel kezdtük, ahol győzött a Griffendél és bár ezt a csapattársaim kitörő boldogsággal fogadták, én az ünneplésen is csak rövid ideig vettem részt.

Pontosan karácsonyi szünet kezdete előtt éppen kilebegtettem a ládám a szobámból amikor Hermione rohant elém.

- Pont téged kerestelek! – mondta izgatottan.

- Remek, megtaláltál – mondtam unottan, majd visszaletettem a ládám és felpillantottam a lányra.

- Főnix rendje gyűlése a Grimmauld téren lesz.

- Igen, tisztában vagyok vele, de te erről honnan tudsz? – néztem rá homlok ráncolva.

- Egy éjszakát mi is ott töltünk, mivel Mrs. Weasley ragaszkodott hozzá, hogy ne hagyjanak minket magunkra az Odúban – mondta. - ...akkor karácsony után találkozunk ezek szerint – mosolygott.