Nira Malfoy és a bájitalmester meséje

Part 46 - Békülés

Lumpsluck hülledezve fordult el kolléganőjétől, aki kezébe vette az irányítást, és megparancsolta, hogy a Mardekárosait gyűjtse össze és beszélje velük meg azt, amit megkell. McGalagony mindenféle kertelés nélkül megmondta neki, hogy a Mardekárosainak épp itt az ideje eldönteni, hogy melyik oldalon is állnak. Amíg félig igazságtalanságot éreztem a mellkasomban az eszem mégis azt súgta, hogy McGalagonynak van igaza hisz, ha csata közben ellenünk fordulnak azzal nem járunk jól.

Már a földszinten jártunk, amikor Frics befutott a képbe. McGalagony éppen a varázspálcáját húzta elő és köszörülte meg a torkát, hogy bizonyára valami védővarázst hozzon létre, amikor Frics kiáltozni kezdett.

- Rendbontás! Diákok a folyosókon! *

- Ott is van a helyük, maga vén bolond! * - nevetésemet alig bírtam visszatartani McGalagony beszólását hallva és látszólag Harry és Luna is így voltak ezzel. – Menjen, tegye magát hasznossá és keresse meg Hóborcot!

- Hó-Hóborcot? * - hebegte Frics.

- Igen, Hóborcot, maga féleszű! Azt a szellemet, akire már évtizedek óta csak panaszkodik! Eredjen! * – Frics pedig hátraarcot vágva, motyogva elsétált.

- Na végre – sóhajtotta McGalagony, mire már nem bírtam tovább elnevettem magam. McGalagony a nevetésemet halva mosolyogva megrázta a fejét. – Piertotum locomotor! – kiáltotta pálcát felfelé szegezve. A varázsige hatására a folyosón lévő összes szobor és lovagi páncél életre kelt és katonás sorokba rendezőve elindult kifelé az épületből. – Veszélyben a Roxfort! * - harsogta McGalagony. – Tegyétek a kötelességeteket, védjétek meg az iskolát, védjetek meg minket! * - a szobrok a professzor hangját hallva engedelmesen bólogattak hozzá, miközben meneteltek.

- Aszta... - ámult el Luna.

- Most pedig, Potter * - fordult Harry irányába a Griffendél ház feje. – Térjenek vissza Ms. Lovegooddal és Ms. Malfoy-jal a barátaikhoz és hozzák le őket a nagyterembe. Én megyek a griffendélesekért. 

Nem is kellett többet mondania, szinte futva indultunk el a Szükség Szobája felé. A lépcsőkön felfelé rohanva több prefektussal és tanár által vezetett diákokba is belebotlottunk, akiket látszólag az ágyból ugrasztottak ki, és amikor meglátták Harryt mindenki eltátotta a száját, majd hangos sugdolózásba törtek ki. Miközben felfelé haladtunk semmi mást nem lehetett hallani, mint Harry nevét.

- Biztos hiányzott ez nagyon – gúnyolódtam, mire Harry felsóhajtott ahogy kizökkentettem őt a gondolataiból.

- Nem is tudod mennyire – mondta ironikusan, mire kuncogásba törtem ki. Amikor felértünk a Szükség Szobájához mind a hárman döbbenten fékeztünk le a látványtól. A Szükség Szobájának ajtaja tárva-nyitva volt és zsúfolásig tele volt ismerős arcokkal, vagyis DS és Rend tagokkal.

- Mi a helyzet, Harry? * – sietett Harry elé Lupin. Egy másodperc erejéig meglepve nézett rám, de mivel ez Harrynek és Lunánk nem tűnt fel nem is firtatta.

- Voldemort úton van, elbarikádozzák az iskolát, kiderült, hogy Piton és Nira a mi oldalunkon állnak – hadarta el egy szuszra. – Te, hogy kerülsz ide? Kitől tudtad meg?

- Üzentünk a Sereg többi tagjának * - lépett egyszer csak elő Lupin mögül Fred, mire összeszorult a torkom és teljesen kiszáradt a szám, mint egy sivatag. – Csúnya dolog lett volna kihagyni őket a buliból. A DS-től meg eljutott a hír a Főnix Rendjéhez, szóval rendesen beindult a riadólánc * - folytatta tovább végig rám nézve. – Te olyan ismerős arcnak tűnsz...véletlenül nem te vagy az a csaj, akire rákényszerítették a halálfalóságot, kémkedett a jó oldalnak, majd később Pitonnal együtt átállt a rossz oldalra, majd kiderült, hogy mégsem olyan rossz? – kérdezte jó kedvűen miközben összefonta maga előtt a karját.