A fiúnak, akit szerettem | BEFEJEZETT |

Bevezetés💜-változtatott rész-

Újra itt! Javításokat tettem bele, először is ezzel kezdem, de szépen lassan hosszabbítom a történeteket, és több dolgot leírok benne. Jó olvasást.

------------------------------------------------------------------

Emma Robinson. Becsületes nevem ez volna, egy átlagos életet élő 18 éves lány vagyok. Sosem ártottam senkinek és mindig próbáltam a legjobbat nyújtani. Békességben élek apukámmal és anyukámmal New York egy csendesebb részén. Most vagyok végzős és legjobb barátnőmmel már az egyetemet keressük, mivel már a középsikola előtt eldöntöttük, hogy együtt folytatjuk az utat az egyetemre is. Elválaszthatatlanok vagyunk más kisebb korunk óta és ezt nem akarjuk megváltoztatni. Nagy örömmel ültünk a gépem előtt és különböző weboldalakat lestünk mikor hirtelen a Facebookom jelzett. Erre Ő is és Én is felkaptuk a fejünket. A nagy szerelmem - Bruce Knight - töltött fel egy új képet. Tudni kell hogy Bruce az a srác, akit az ablakomból lestem minden áldott nap... mivel a szembe szomszédom, bár sosem vett észre... Minden pillanatát láttam, mikor az első bicikliét kapta, mikor az első kosárlabdájával be dobta a szomszéd Mary néni ablakát. Minden apró kis mozdulattal mélyebben helyezkedett el a szívemben. Mindig csodálattal figyeltem ahogy a szőkés haja egyre sötétebb árnyalatban omlott a szemébe. Azt is tudom, hogy fogszabályzója volt, így meg is értem miért a mosolyába szeret bele mindenki. Szerelmes lettem belé pedig még egy elejtett szia sem hagyta el a száját, míg én harcoltam magammal, hogy nyelvbotlás nélkül köszönjek neki. Gyorsan kitöröltem az értesítést és Amanda felé néztem.

- Ne mondj semmit, még csak ne is mosolyogj így.... - löktem lágyan a vállába, majd félmosolyra húztam számat. Mindig ha Bruce-ról volt szó, olyan nézéssel nézett rám, mint aki már az esküvőmet tervezi.

- Emma, tudod jól, hogy nem tarthatod már magadba. 10 éve utána sírsz. Muszáj beszélned vele. - magyarázta majd felállt mellőlem. Adott két puszit majd össze szedte a cuccait. - Holnap találkozunk az iskolában.

Miután kilépett az ajtómon elmentem a fürdőmbe, hosszadalmas zuhanyt vettem, hogy átgondoljak mindent. Igaza van. Tennem kell végre valamit. Hatalmas mosollyal feküdtem be az ágyamba, a holnapot várva.
Beszélni fogok vele!!!

•~ Másnap ~•

Reggel fél hétkor megszólalt az ébresztőm, ami Halsey- től a Him & I volt. Imádtam ezt a számot, szinte megszállottja voltam. Lerúgtam magamról a takaróm, majd a fürdőbe csattogva a tegnap este kiválasztott ruháimmal, készülődni kezdtem. Mikor a fogmosással is végeztem lementem anyumhoz, aki a konyhában tevékenykedett. Halkan szólt a rádió, amitől kellemes hangulatom lett. Mellé álltam és egy hatalmas öleléssel köszöntöttem.

- Elvigyelek a suliba? - mosolygott rám, miközben megsimította a karomat. Bólintottam, és gyors léptekkel felszaladtam a cuccaimért.
Remegő gyomorral ültem be a kocsiba, mert a magabiztosság amivel elaludtam, egyből eltűnt belőlem. Mindig dadogok ha a közelében vagyok, ami idegesít de egyszerűen nem tudok mit tenni. Zavarba ejt gyönyörű mosolya, csillogó szemei, és tökéletes arca. Mikor leparkoltunk az iskolánál, elköszöntem anyutól és, és kiszálltam az autónkból. Ekkor jelent meg új járműjével Bruce is, aki büszkén hívta fel a barátai figyelmét új csodájára. Besiettem az iskolába a szekrényemhez, és elő kutattam az irodalom cuccomat. Dobtam egy üzenetet Amandának, akit eddig nem láttam az épületben, és annak területén sem, hogy úgy néz ki nem fog menni ez a Bruce ügy. Felmentem az emeleti terembe ahol helyet foglaltam és vártam Mr. Scott tanár urat, hogy érdekes előadásával ismételje át velünk Rómeó és Júlia szerelmét.

Mikor belépett egyből azzal kezdte az órát, hogy kiosztotta a párokat akiknek előadást kellett csinálniuk, Romeo és Júlia egyik könyv részletéből.

Mikor már át ment az osztályon remegő lábakkal hallgattam a nevemet, ami gyönyörűen csengett Bruce nevével. Felé kaptam a tekintetem, amire egy kedves fél mosolyt kaptam.

- Egy hét múlva ilyen korra kérem a párokat, hogy adják elő. Csere nincs! - fejezte be majd megkérte a diákjait üljenek össze. Ránéztem és intettem egyet. Végig néztem ahogy lassan felemelkedik könyveiről majd leül mellém.

-Szia Emma! - köszöntött mire a szívem szaporábban vert. Rá emeltem tekintetem, és próbáltam össze szedett szavakat kipréselni a számból.

- Öhm.. He-helo. - kezdtem el dadogni zavartságomba, mire ő felnevetett.

- Az erkély jelenetet kaptuk a tanár úrtól. Ma rá érsz? - tette fel a kérdést amire válaszul bólintottam. - haza kísérlek és elkezdjük ott.

- Először haza is mehetsz ha gondolod. Tudod mi... Szembe szomszédok vagyunk Bruce. - bukott ki belőlem. Bruce aranyos fél mosolyra húzta ajkait majd újra megszólalt.

- Igen, tudom. - nevetett fel mire zavartan én is egy nevetés félét eresztettem ki magamból. Az óra többi része feszülten telt, nem akartam hinni ennek az egésznek, mi beszélünk, nevet velem együtt és sokat mosolyog. Csípjetek meg csak álmodom!!!

—————————————————-

Sziasztok! Köszönöm hogy ennyien olvastátok " a szerelem ritmusa " című könyvem </3 !! Rengeteg ötletem volt, azalatt a könyv írása alatt is, de egyik sem fogott meg, ám ez a könyv most elég erőt adott, hogy végre eltudjam kezdeni! Remélem ez is tetszik majd 💜