A fiúnak, akit szerettem | BEFEJEZETT |

2.💜 - változtatott rész

Miután Bruce-al szét váltunk, felsegített a szobámba, majd megvárta amíg elalszok. Rendes volt tőle, csak nem értem, hogy hirtelen miért kezdett kedveskedni nekem... Hisz eddig észre sem vett... Furcsa a törődő oldalát látni valakinek, aki eddig semmit nem nyújtott felém. Valahogy az érzés egy kicsit szokatlan volt. Nehéz súlyt éreztem, ami nem hagy levegőt venni. Az álmomban is ő jelent meg, mosolyogva, lágyan szólított nevemen.

Reggel - vagyis az már inkább volt délben, mint reggel.. - anyu keltett fel, és lehívott a konyhába. Nála nem jelent jót ha ilyen komolyan kezd el viselkedni. Vagy én csináltam valamit, vagy pont az a helyzet hogy semmit nem csináltam..... Kimáasztam az ágyamból, felkaptam egy zoknit és lesiettem hozzá. Az étkezőben ült, csendben, maga elé meredt. Arca fáradt volt, és mintha feszült lenne, de nem tudtam tovább figyelni arcvonásait, ugyanis kizökkentett gondolataimból.

- Emma valami fontosról szeretnék veled beszélgetni, kérlek ülj le - mutatott ebédlő asztalunkra, majd kérése szerint cselekedtem. - Nem is tudom hol kezdjem... - feszült, ideges, összeszedettlen volt a hangja. 

- Mondjuk az elején anya . - mondtam neki, halk nevetés kíséretével, amitől meglágyultak vonásai. Nagyot sóhajtott, és rám emelte tekintetét. Az idegen érzés ami tekintetében volt összehúzódtam belülről. 

- Kis testvéred lesz - mondta ki gyorsan, amit elsőre fel sem fogtam. Bámultam rá, majd nagyokat pislogva hátrébb húzódtam. Mikor elért az információ teljes egésze a tudatomig felpattantam, hogy megölelem, viszont a hirtelen jött lendülettől elvesztettem az eszméletemet és újra a földre rogytam.  

Mikor felkeltem a szobámba voltam. A redőnyöm apró résein, az utcán levő lámpák tompa fénye szűrődött át. Lassan nyitottam ki a szemem és körbe néztem. A szobámba feküdtem, a kintről beszűrődő fényeken kívül semmi nem jött be a szobámba. Halk beszélgetést hallottam az ajtómon kívül, majd lassan ki nyitódott. Amanda lépett be, mögötte anyámmal.

- Emma, anyukád hívott, hogy baj van - vett egy nagy levegőt majd folytatta.- Azt írtad jól vagy, de ez egyáltalán nincs így.. Biztos minden rendben van ? Jaj, hogy is lenne, nem tudok tisztán gondolkodni.  - fogta meg lágyan a kezem, mire csak halványan elmosolyodtam. Örülök hogy aggódik értem de erre semmi szükség.

- Igen, persze. Mostanában előfordul, biztos alacsony a cukrom, vagy a vérnyomásom. A lényeg most annyi, hogy csak egy kicsit izgatott lettem.  - néztem anyámra, aki csak bólintott. - Kis tesóm lesz Amanda, hát nem hihetetlen ? - sikoltottam barátnőmnek. Hirtelen anyámra kapta a tekintetét, és már hárman sikítottunk. Óvatosan kikeltem az ágyamból, és lementem barátnőm és anyám társaságában vacsorázni. Nem szokásom hallgatózni, de amíg vártam őket, halk beszélgetés foszlányokat szűrtem ki. Nem szokásom más emberek beszélgetését lefülelni, de volt egy megérzésem, hogy a téma... Én vagyok.

- A doktor elmondta, hogy sürgős kivizsgálás kell Emmának, mert ez nem jelent semmi jót - mondta anyám, majd Ami hangja ütötte meg a fülem, de a továbbiakban nem hallgatóztam, mert nem voltam kíváncsi mit beszélnek meg ennyire titkosan. Mikor vissza jöttek hozzám, neki álltunk a tejszínes csirkéhez, amit anyu nagyon finoman csinál, majd azt befejezve Amanda elköszönt, és haza sietett. Megígértette velem, hogy ha baj van írok neki. Nem akartam ellenkezni, hiszen úgyse hagy nyugton ezzel. Nem faggattam anyut, hogy mi volt az a dolog amiről beszéltek, inkább csak csendben felmentem a szobába, ahol egyedül lehetek a gondolataimmal. Azokkal a sötét gondolataimmal, amik nem hagytak nyugodni. 

•~Másnap~•

Az éjszakám hihetetlenül borzasztó volt... Egész éjjel izzadtam, mint egy ló, és nem kevésszer rohantam ki wc-re hányni. Mivel az orvos szerint már holnap mehetek iskolába, elhatároztam, hogy egész nap csak pihenek. A laptopomon karácsonyi zene szólt, mivel most gondolkodtam el rajta, hogy kettő hét és karácsony, így a böngészőbe belépve, megrendeltem Amandának azt a közös táskát, amit kinéztünk az egyetemre, így vele meg vagyok. Anyunak, rendelek, egy olyan pólót, amin az van, hogy a világ legjobb anyukája - kicsit sem nyálas..de hát ez az igazság - , apámnak, meg egy új inget, mivel mindig nyávog anyámnak, hogy kell egy új. A következő ember Bruce.... Neki minden évben adtam valamit, persze sosem tudta hogy én vagyok az, mert titokban rejtettem a postaládájukba, mintha postáról kapta volna. Viszont most személyesen adom át neki. A kiválasztott dolog egy fénykép album, amibe bele fogom tenni, azt a képet, amit majd az előadásunkról készít Amanda. Azzal az üzenettel adom majd át neki, hogy "a legkedvesebb emlékeid gyűjtsed benne."

Miután ezeket elrendeztem lesiettem ebédelni anyuval, majd a szobámba rendezgettem a tanszereimet. Nem sokkal később anya kopogtatott az ajtómon, majd miután behívtam leült az ágyamra és rám mosolygott. 

- Drága Emma, mit tervezel a délutánra? 

- Pihenni, de ha gondolod, elmehetünk valamerre - mosolyogtam rá vissza. 

- Nem is lenne rossz ötlet, egy kis csajos program - mondta, majd kisétált a szobámból. Összeraktam a holnapra szükséges dolgaimat, majd újra az étkezőbe mentem. Felkaptam a tornacipőm, és elindultunk a város felé. 

csodaszép délutánom volt, anyukámmal tölteni ezeket a perceket, mindennél többet ért, hisz sose tudhatja az ember, mikor jön el az utolsó pillanat.