A fiúnak, akit szerettem | BEFEJEZETT |

5💜

Plusz rész !! Hogy telik a karácsony ?

-------------------------------------------------

A karácsonyi láz hamar elmúlt. Az új évet Bruce-al kezdtem, majd a karácsonyi díszeket is vele szedtem le a fáról. A Valentin-napot is ki maxoltuk, moziba mentünk és kávéztunk. A betegségemről még mindig nem beszéltem vele, pedig anyuék rágják vele a fülem. Csak... annyira jó minden. A rosszulléteim már megszokottak, ahogyan már ő is megszokta. Az iskolában a teljesítményemre igyekszek figyelni, de egyre nehezebb minden. Orvoshoz járok, minden 2. héten szerdán. - kezelések megbeszélése, gyógyszerek, megfigyelések- . 

Mind emellett anyu állapota is remek. Kiderült hogy kis húgom lesz. Minden éjjel azért imádkozok, hogy láthassam az arcát, hogy rám nevessen. De félek hogy nem láthatom...

2 hónappal később

- Bruce!- Kiabáltam a fiúnak fel az emeletre. Mindjárt nyolc óra, és elfogunk késni. Ma van az érettségink. Sietős léptekkel szaladt le, majd a kocsi kulcsáért nyúlt. Beszálltunk az autóba majd elindultunk. Csendesen telt az út, mivel mind a ketten idegesek voltunk. Beértünk a suliba, gyors puszi után külön váltunk. A telefonom rezgésére lettem figyelmes amit elő kaptam és fel vettem.

- Igen anya? - Nem, még nem mondtam el. - Mit kellett volna mondjak ? Jaj Bruce mivel itt az érettségi elkell mondjam hogy leukémiás vagyok? 

- Emma ? - szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögül. Össze törten könnyekkel megfordultam és a szemeibe néztem. 

- Bruce... Megtudom magyarázni.

- Nálam hagytad a tolltartód..- mondta megtörten. A kezembe nyomta majd megfordult és elindult. Utána nyúltam de lelökte magáról a kezeim. 

Beültem a terembe és minden erőmmel a tesztre figyeltem.

Bruce Knight

Vissza indultam a terembe, végig a könnyeimmel küszködve. Egy olyan dolgot titkolt el ami szerintem igen is komoly. Helyet foglaltam a padba és vártam az időt. Mikor elém rakták a tesztet Emmára gondoltam, és arra hogy minden rendben lesz. Vele...

Befejeztem a vizsgát, megvárta a tájékoztatót, majd a suli elé mentem. A barátnőmet vártam, hogy megbeszéljük, mert nem akarom elveszíteni. Mikor megjelent kisírt szemeivel, felé kezdtem rohanni, és magamhoz szorítottam. Együtt sírtunk az iskola előtt és sosem akartam elengedi. Kibújt ölelésemből és rám nézett.

- Sajnálom Bruce.. Okkal titkoltam, nem akartalak ellökni magam mellől...

- Ezt azonnal fejezd be. Emma Robinson! Neked szenteltem az életem. Együtt túl leszünk ezen  is. Tudd hogy bármiben számíthatsz rám. 

Mikor beértünk hozzájuk, fel ment pihenni, én meg addig leültem beszélni a szüleivel.

- Tisztelt George, és Kristine. Megtudtam Emma betegségét. nÉs tudom.. Tudom fura lesz tőlem amit most kérek, de szeretném feleségül venni Emmát. - amint ezt kimondtam Emm anyja sírva borult a vállamra, majd közös megegyezés után igent mondtak. Így elterveztem mindent.

----------------------------------------------------------

A történet nem lesz hosszú! Egy szerelmet mutatok be ami megéli a teljes fájdalmat, és amíg lehetséges - kitartanak egymás mellet. Köszönöm szépen a csillagokat, és remélem tetszik <3 Sok puszi!! :3