A fiúnak, akit szerettem | BEFEJEZETT |

3.💜 - Változtatott rész -

Újra megyek suliba, erre az egy hétre fölösleges lenne, de már hiányoznak a többiek. Reggel időben fent voltam, és elkészültem már csak anya szentbeszédét kellett végig hallgatnom. Elmondta, hogy ha rosszul érzem magam, szóljak a tanárnak és vegyek be három különféle gyógyszert, DE ha az sem segít hívjam fel. Úgy kezel, mint valami halálos beteget. Fél nyolcas busszal indultam meg az iskola felé, ahol találkoztam Amandával. Gyors megszorongatott majd betértünk a kapukon. Az iskola udvarán sokan tartózkodtak, mégis egy valakin állt meg a tekintetem... Bruce. Egy végzős lánnyal volt, pont az osztályomba járt és tudtam róla mennyire oda van a fiúért, aki a mindenem volt. Mikor találkozott a tekintetünk, gyorsan elkaptam róluk, és tovább sétáltam. Hatalmas fájdalom telepedett rám mindig, amikor barátnője lett.

 Tesi órára siettem, gyors átöltöztem, majd mikor beléptem a terembe, össze találkozott a tekintetem a fiúval...újra... Csak nézett engem, amitől egyből elöntött a forróság. Elkaptam a fejem és leültem Alex mellé. Alex a tipikus "csendes kocka srác az osztályban", akivel ovi óta jóba voltam, csak ez így megszakadt mert külön osztályba kerültünk. Beszélgetni nem sűrűn beszéltünk, mivel ő beletemetkezett a tanulásba, új barátai lettem és így félre siklottunk. Rám kapta a tekintetét és egyből elkezdett mosolyogni. Ilyenkor érzem igazán mennyire hiányzott.

- Ők mit keresnek itt ? - pillantottam hátra majd újra a fiúra néztem.

- Nem tudom... de Emma. Ha te még mindig oda vagy azért a gyerekért nem tudom mit csinálok veled... - nézett rám, mire elkezdtem a földet tanulmányozni. Őrülten szerelmes vagyok Bruce-ba, ezt nem tudom letagadni. Elfoglaltuk a helyünket a kosárlabdázásra kijelölt részen, nem beszélgettünk, csak voltunk egymás mellett. Ekkor hirtelen elkapott egy rossz érzés, és átsiettem a tanáromhoz. Szóltam neki, hogy kezdem rosszul érezni magamt, majd az engedélyt megkapva kisiettem az öltözőbe. Mikor kiértem bevettem a gyógyszereket és írtam anyunak, hogy jól vagyok, most vettem be a tablettákat. Muszáj értesítenem mindenről, mivel úgy is szét aggódja a fejét miattam. Nem értem miért.  Az ajtó nyikorogva nyílt ki, és az aggódó Bruce dugta be a fejét.

- Jól vagy ? Vagyis, hülye kérdés. - rázta meg a fejét. Éreztem hogy zavarban van. Oda hívtam magam mellé és elmeséltem mik történtek velem. A szédülésről, valamint az eszmélet vesztések mellett meséltem neki az éjszaka folyamán gyötrő lázt és izzadást. Megrémült, de megnyugtattam, hogy jobban vagyok már. Megnyugtatóan a combomra helyezte a kezét, és ott pihentette. Nem akartam elrontani a pillanatot de muszáj voltam kérdezni valamit.

- Mi a helyzet Biancával ?

- Mármint milyen téren? Nem vagyunk együtt, ő többet akar, de én másra várok. A mai dolog az udvaron, az ő műve volt. Féltékennyé akar tenni, de nem értem miért. Nem akartalak bántani Emma. - lassan ejtette ki a szavakat, amitől a szívem hevesen kezdett kalapálni. Valahol mélyen éreztem, hogy gyorsabban ver a szíve és a légzése szaporább. Azt hiszem Ő is érzi. Rá emeltem a tekintetem, és ott volt a  szikra kettőnk között. hevesebben verő szív, tenyér izzadás, légzés zavar. Közelebb hajolt, mire majdnem elértük egymást, ekkor  berontott a tesi tanár megzavarva minket.

- Mi folyik itt ? Azonnal a terembe, Emma, anyukád értesített, hogy menj fel az iskola orvoshoz. Vidd a gyógyszereid. - teljesen piros volt az arcom, amitől nem volt kellemesebb a hangulat. Elengedtem Bruce lágy kezét, mire a testem hiányolni kezdte az érintését. Átöltöztem, majd fel siettem a doktorhoz, ahol nem csak vele, pluszba még kórházi ápolókkal is találkoztam. Nem jelent semmi jót. Elmondták, hogy komoly dolog van a rosszulléteim alatt, és azonnal vizsgálatok kellettek. Így történt, hogy eljött, életem legrosszabb napja. Az a nap, mikor az életem is lepörgött a szemem előtt. Elcsendesült körülöttem minden. Fájt. 

Karácsony estéje .

Az ágyamban feküdtem a plafonra meredtem, nem tudtam magammal mit kezdeni, unatkoztam. Az All I Want For Christmas Is You harsogta be a teret, mikor anyám hatalmas ordítására lettem figyelmes. Befejeztem a karácsonyi dalaim hallgatását félre raktam a laptopomat, majd kinyitottam az ajtóm. Lassan lépkedtem, és leindultam le a lépcsőn. Mielőtt leértem volna, hangos csattanás érte a fülem. Összerezzentem a hirtelen hangtól. Zokogást hallottam, kínzó zokogást. Apám fel s alá rohangál a konyhában magában morogva valamit. Ez csak egyet jelentett.... Megjöttek az eredmények. A testem remegett, földbegyökerezett a lábam, kiszáradt a torkom. 

--------------------------------

<3 Sziasztok!
Köszönöm szépen mindenkinek, aki erre a "könyvre" lelt, hatalmas öröm a számomra, hogy ennyi az olvasóm száma. 
Igyekszem változtatni a részek felépítését, de némelyiknél nem igazán sikerül. 
A továbbiakban is jó olvasást. 

GoldFox - 2023.04.04. ^^