A fiúnak, akit szerettem | BEFEJEZETT |

1. 💜 -változtatott rész-

ÚJABB ÁTÍRT RÉSZ! JÓ OLVASÁST - 202206.24
——————————-

A nap további részén nem találkoztam Amandával és még nem is láttam, ami zavart, mert nem tudtam elmesélni ami az irodalom órán történt. A cuccaim bepakoltam a szekrényembe, majd mikor becsuktam Bruce állt Amanda szekrényének dőlve. Aranyosan mosolygott rám mire iszonyatosan zavarba jöttem...

- Akkor elvigyelek? - kérdése kizökkentett az esküvőnk tervezéséből, és értetlenül néztem rá. - Csak annyit kérdeztem hogy elvigyelek-e haza. - nevetett fel, ami oldott a feszültségemen.

- Per...persze. Megköszönném.- feleltem neki majd megajándékoztam egy fél mosollyal. Haza felé tartva meg állt a pirosnál, és felém nézett.

- Emma. Örülök, hogy téged kaptalak páromnak. Remélem, hogy jobban megismerjük így egymást és jó barátok leszünk. - fordult vissza az út felé, és arra koncentrált. Válaszolni nem tudtam, mert leragadtam egyetlen egy résznél. A barátságon... Én nem csak a barátomnak akarom őt... Egész eddigi életembe arra a pillanatra vártam, hogy összejöjjek vele, és most, itt ülök az autójába és pofon vágott a tudat hogy csak barátkozni akar. Örülnöm kéne ennek a lehetőségnek, hogy ő a barátom akar lenni...

Leparkolt a házuk előtt, beszaladt a cuccaiért és átöltözni, én addig előkerestem a lakáskulcsom, ugyanis anyámék dolgoznak. Mostanában sűrűn fordul elő hogy egyedül vagyok és már nem is lep meg, hogy ma is. Mire sikeresen előhalásztam a kulcsaim, Bruce egy sötét kék melegítőbe, és egy fekete pulcsiba lépett ki az otthonukból. Iszonyatosan jól nézett ki, és amint erre gondoltam elpirultam, amit észre is vett. Hirtelen fordultam el tőle, hogy ne szégyenítsem magam mégjobban. Elmosolyodott majd átsétált az úttesten. Követtem kis lépteimmel, majd benyitottam a házba. Lepakoltam a táskám a nappalinkba, és levetettem a cipőm. Bruce követte mozdulataim, és leült a konyha asztalhoz.

- Kérsz valamit inni? - kérdeztem tőle, mire válaszolt, hogy egy pohár víz is megteszi. Elő vettem kettő poharat, engedtem bele vizet, és az asztalra raktam. Kértem, hogy várjon egy fél percet, sietek. Fel siettem a szobámba, majd én is kényelmesebb ruhába öltöztem. A kedvenc fekete cicagatyám és egy fehér haspólóra esett a választásom. Lerobogtam a lépcsőn és helyet foglaltam mellette. Az órai jegyzetem, és a neten talált könyv részleteket alapján próbáltunk produkálni valamit. Megbeszéltük, hogy ezeket a részeket megtanuljuk és előadjuk az osztálynak. Kiírtam Bruce-nak a szövegét, majd másfél óra tanulás után haza ment. Éreztem még a jelenlétét és nem is akartam tudni arról, hogy már nincs itt. Mikor pakoltam el az asztalról, akkor vettem észre, hogy a pulcsija, a földön hever. Ráírtam - életemben először -, hogy itt hagyta. A szívem hevesen vert ahogy vissza olvastam azt amit én írtam neki. Gyorsan felvettem a padlóról és felvittem a szobámba, ahol ráraktam a székem háttámlájára. Lezuhanyoztam, és még gyors átolvastam a fizikát holnapra,mivel a nagyon kedves tanárunk egy nagyon gonosz témazárót fog velünk irattatni. Bele merültem a fizika csodás világába, mikor rezgett a telefonom.

- Bruce Knight : Maradjon nálad, majd vissza adod ;)

Ahogy ezt felolvastam magamba a szívem hevesebben kezdett el verni. Azonnal a pulcsihoz rohantam, és mélyen magamba szippantottam az illatát... Nem akartam elengedni se őt sem a pulcsit. Éreztem hogy velem van, mintha őt ölelném.. mivel azzal a pulcsival aludtam...

•~ Másnap~•

Reggel torokfájással ébredtem. Nem éreztem jól magam, amit anyunak is jeleztem egy üzenettel, hogy jöjjön fel hozzám. Amint írtam már hallottam, ahogy dobog fel a lépcsőn.

- Mi a baj Emmácskám. - jött az ágyam mellé, majd megsimította a fejem. Beszéltem volna hozzá, de valahogy nem bírtam. Gyengének éreztem magam, és rázott a hideg. Anyu nem is kérdezett többet kihívta a házi orvosunk.

David nagyon kedves volt velem. Íratott fel gyógyszereket, és megnyugtatott, hogy csak egy megfázás. Miután anya is kiment a szobámból, előkaptam a telefonom, és írtam Amandának, aki persze tegnap este már keresett, csak bealudtam. Elmondta nekem, hogy Mamájánál voltak, mert sajnos rákos beteg, és nem lehet tudni mikor látják utoljára. A szívem szakadt meg ettől, hisz most nagyon nehéz kehet neki. Én nem is tudom mit tennék ha valaki a családból halálos beteg lenne... Nem élném túl. Jeleztem neki hogy egy hétig nem megyek iskolába, viszont megkéne oldani azt us hogy gyakoroljak az előadásra és addig találkoznom is kéne Bruce-al, de nem akarom megfertőzni. De amint erre gondoltam megjelent a neve. Írt nekem.

Bruce Knight: Nem láttalak suliba jönni, beteg vagy ?

Jött a kérdés amire válaszoltam, gyorsan leírtam neki a problémámat, majd vártam. Na de amit ezután írt...kihagyott tőle egy ütemet a szívem.

Bruce Knight: Vigyek neked kaját ? És akkor beugrok hozzád egy teára. ;)

Gyors leírtam neki hogy jó lenne és ledobtam az ágyra a telefont. Annyira boldog lettem, hogy elkezdtem köhögni erőtejesen és szinte alig kaptam levegőt. Mikor már azt hittem végleg megfulladok,  képszakadás. Délután kettőkor keltem fel és semmire nem emlékeztem... Nagyon nehezen felkeltem az ágyamból, és lemásztam az emeletről. A konyhában kisebb levél várt az asztalon amit anyám írt, hogy ma nem jön haza,csak holnap délbe, apa meg valami üzleti útra ment. Mikor fordultam vissza a lépcsőm felé, megszólalt a csengőnk. Oda csoszogtam, lassan nyitottam ki az ajtót, és meglepődve néztem az ajtó másik oldalán álló fiút.

- Bruce ?

- Megígértem, hogy jövök, nem emlékszel ? - értetlenül néztem a fiúra aki kínaival a kezében állt az ajtónk előtt. Beengedtem majd leültünk az étkező asztalhoz. Lassan neki álltunk elfogyasztani az ételt, csendben, mire Bruce-ra kaptam a tekintetem.

- Sajnálom. Volt egy képszakadásom, igazából 5 perce kelhettem....Nem vagyok nagyon jól, és nem akarom hogy elkapd tőlem... - mondtam neki, mire kaptam egy vállrántást.

- Nem számít, legalább nem kell biosz órán unatkoznom... - nevetett fel, mire én is el nevettem magam, de megszédültem. Újra éltem azt a szörnyű fulldoklást, és újra elvesztettem az emlékezetemet. Arra keltem hogy a kanapénkon fekszek és Bruce idegesen fel s alá járkál mellettem..

- Jézusom, csak hogy jól vagy.... - nézett rám aggódóan, és megölelt. Bruce Knight aggódott értem, és most vele ölelkezek... Ez a mennyország ?

————————————————————

Nos meghoztam az első részt!💜 Ha tetszik jelezd a kis csillaggal,jó olvasást!💜