7💜

51 2 0
                                    

Bőven Július közepénél jártunk mikor egyik estén a zuhanyzóban észre vettem, hogy az orromból megállás nélkül ömlik a vér. Mire Bruce-t behívtam össze estem.

A következő kép amire emlékszek az a korházi folyosó fényei, és anya tompa hangja. Aggódott értem, amit persze meg is értek. Az életemmel küzdök, élet és halál között lebegtem. Egy kellemes meleg kezet éreztem meg a karomon pihenni. Beszélt hozzám.

- Minden rendben lesz kislányom. Ha elköltözöl a messzi világba, az egekbe, akkor is velünk leszel, a szívünkben. Nagyon szeretlek amit sokszor nem mutattam ki, de legbelül mindig is szerettelek. Apa vigyázz rád. 

Mikor befejezte, kinyitottam a szeme. Sírt az ágyam mellett. Lassan felemeltem a kezem és megsimítottam az arcát.

- Szeretlek apu, nagyon. - válaszoltam neki minden erőmmel amivel csak lehetett. Besietett egy orvos asszisztens, aki elárulta, hogy 2 napja hoztak be és most keltem. A kivizsgálások megtörténtek, és haza engednek délután. Miután apa kiment, az orvos felém fordult újból. Szemein láttam hogy komoly dologról van szó.

-Mrs. Knight. Az állapota, romlik, nagyon. Megpróbálunk mindent megtenni, de sajnos nem lesz elegendő. A családjának elkell mondania, hogy készüljenek fel a legrosszabbra, magának adjuk ezt a lehetőséget. Nagyon max 2 hónap, de ez függ a kezeléstől. Öltözzön, haza mehet.

Az elsuhanó tájat fürkésztem. Megtörtem. Nincs vissza út. Mikor haza értünk a családomat, valamint Bruce családját is szembesítettem a szomorú, és fájdalmas igazsággal. Anyám pillanatok alatt kikészült. Nem bírtam végig nézni. Felrobogtam az emeletre és össze omlottam egyedül.

Bruce Knight

Hogy mi a legfájdalmasabb az életben? Egy szeretted elvesztése. Megtaláltam az igaz szerelmet, majd felkell készülnöm hogy max 2 hónapon belül elkell engednem a kezét. Mikor kimondta, megsemmisültem. Ott abban a pillanatban éreztem, hogy egy részem bele halt a fájdalomba. Emma felszaladt a szobájába, és tudtam, hogy magányra vágyik. Sosem éreztem ekkora fájdalmat mint most. Lassan felálltam a kanapéról, és Emma anyjához mentem.

- Hé, Kristine. Együtt erősek leszünk. És Emma azt akarná, ha Kiara lenne előtérben. Vigyáznod kell az egészségetekre. Tudom hogy nehéz, de együtt megoldjuk.- simítottam meg a nő hátát, majd a vállamra döntöttem.

- Nehéz Bruce.. tudod. Volt egy fiú testvérem. Csak egy vasárnapnak indult. Én 10 lehettem mikor Ő 13. Kint játszottunk a kertbe, mikor a labdánk kiment az útra. Utána ment.- megtört. De nem hagyta abba. - Végig néztem ahogy egy autós halálra gázolja a testvéremet. Azóta nem éreztem ekkora ürességet, mint most. Végig nézem a lányom halálát, ahogy a testvéremét. Köszönöm, hogy ilyen csodás embert talált a lányom mint te.

A fiúnak, akit szerettem | BEFEJEZETT |Donde viven las historias. Descúbrelo ahora