A Valóságba Száműzve ~Ninjago ff~

2. Fejezet 15. Rész

Örülök, hogy Jenny hitt nekem, de már nem is erre kell koncentrálni. Indulunk haza, aztán ahogy megbeszéltük, elmegyünk bulizni. Mindenkitől elköszöntünk, Maya még mindig nem volt valami boldog, de Kai beszélt vele és így sikerült megnyugodnia. Az ikrek és apáék ragaszkodtak hozzá, hogy 2 hetente menjek át, ha egy hétvégére is. Anyának nehéz megértenie, hogy felnőtt vagyok és tudok magamra vigyázni már rég. Most pedig a kolostorba értünk. Pihentünk, ebédeltünk, edzettünk, majd vacsoráztunk. Ez után sikeresen elkészültünk és elindultunk, a lányok viszont otthon maradtak, nekik pihenni volt kedvük, ahogy Zane-nek is. Egy fél órát kellett sorba állnunk, de nem gond, alapoztunk előtte.

- Na most pedig Cole beszél egy pár lánnyal, hátha összeszed valakit. – Mondta Kai, túlordítva a tömeget.

- Szerintem nem a legjobb ötlet. Majd, ha készen áll. – Magyarázta Lloyd.

- Felejtsük már el a múltat, meg minden szart! Kikapcsolódni jöttünk, nem? Akkor igyunk egy jót! – Nevetésben törtünk ki.

- Ez az én jól ismert Cole haverom! – Veregette meg a vállamat Kai, majd a bárpult felé indultunk.

Épp egy felest gurítottam le, mikor Jay vihogva kért még valamit, mire a pultos megrázta a fejét.

- Azt elviseltem, hogy kértek néhányszor, de az isten szerelmére! Te nem vagy több 15-nél. – Emelte égnek a tekintetét.

- Na, várj! – Mondta a legjobb barátom, hihetetlen komolysággal a hangjában és elővette a személyijét. – 19. – Nézett önelégülten, mire az előtte álló, korai 30-as éveiben járó férfi csak unottan elkezdte csinálni az italt. – Gyerekek, mi halottak vagyunk. – Folytatta a nevetgélést, de annyira, hogy meg kellett fogni, ne essen le a bárszékről.

- Miért? – Kérdezte Lloyd, nem foglalkozva az előbb történtekkel.

- Hajnali 3 óra. – Mutatta körbe telefonját, amin az idő alatt ő és Nya ölelték egymást. Ez a fotó még nyáron készült, Sam csinálta róluk. Egy perccel az előtt, hogy én is el lettem kapva és rólunk is lett egy kép, természetesen a következő másodpercekben Jay vetődött rám akkor és most is.

- Kérlek, tanulj meg ülni. – Nevettem, mire a tűz mestere megköszörülte torkát.

- Ha Wu leszúr minket, azért tegye, mert nem értünk haza edzésig, ne azért, mert nem bírtunk felkelni. – Emelte fel poharát, mire koccintottunk egyet beleegyezve. Visszagondolva talán csak az a mérhetetlenül sok alkohol adta az erőt ehhez.

Ez után annyira telebeszélték a fejem a fiúk, hogy 5 perc múlva már egy barna hajú, elég magas lánnyal táncoltam. Egyszer csak a mögöttem táncoló nekiment a hátamnak, mire egyszerre megfordultunk és sűrű bocsánatkérésbe kezdtünk a férfivel. Hirtelen az előtte álló lány tekintete összetalálkozott az enyémmel.

- Cole? – Lépett közelebb. – Te mit keresel itt?

- Jól érzem magam, ahogy látom te is. – Cikázott a tekintetem a két személy között, mire mellém lépett a barna hajú gyönyörűség is.

- Te sem panaszkodhatsz. – Bólintott a velem szemben álló lány.

- Ő kicsoda? – Fürkészett a barna.

- A volt barátnőm. – Jegyeztem meg érzelemmentes hangon.

- Azt hittem nem érsz rá, mert az új csajoddal vagy. – Nézett rám nyájas hangon Sam.

- Ne kezd megint! – Forgattam a szemeimet.

- Tegnap még irkáltad, hogy mennyire szeretsz... - Nem bírta befejezni, mivel a mellette álló férfi megunta a történéseket és lelépett a mellettem álló lánnyal.