A Valóságba Száműzve ~Ninjago ff~

31.rész

Egy hét eltelt, semmi hír a Foltos Sárkányról, a Halál Gyermekéről, vagy Sam-ről. Már másodjára találkoztam Dr. Hill-el és meg kell mondjam, semmi változást nem hozott az életembe. Ma ismét edzéssel indítottuk a napot, eléggé kifárasztott minket Wu. Reggelinél újra a szokásos zsibogás volt, amit hiányoltam az elmúlt napokban. Minden csendes volt, csak néha játszottunk vagy társalogtunk. Mármint én biztosan. Ma újra leültünk a tv elé Jay-jel. Sokat játszottunk, felszabadultnak éreztük magunkat végre. Ebéd után elmentünk egyet versenyezni és mire hazaértünk nagy meglepetés fogadott: Apa beszélgetett Misako-val és Wu-val.

- Mr. Bucket! Jó napot! - Köszönt meglepetten a villám mestere.

- Sziasztok fiúk! Észre sem vettem, hogy megérkeztetek. - Nézett ránk apa.

- Kértek egy kis süteményt? Most lett kész nemrég. - Kérdezte Misako. Egymásra néztünk a barátommal, majd futni kezdtünk a kanapéig, ahol ráestem a támlára, a kék ninja pedig rám. Mindenki nevetett, még mi is. Nagy nehezen el tudtam venni egy sütit és majszolni kezdtem, miközben préselődtem.

- És mi járatban idefent? - Kérdeztem apától.

- Csak meglátogattam a fiamat. - Mondta. - Hallottam versenyeztetek. Ki nyert?

- Ki más nyert volna? Hát persze, hogy a fiad...- Szállt le rólam a kék szemű, szeplős.

- Na tessék, miattad elvesztett Lloyd egy ötöst. - Mondta Kai, majd megkapta az öt dolcsiját.

- Mikor jöttetek be? - Kérdezte Wu.

- Úgy 2 perce. - Vont vállat unokaöccse.

- Ti komolyan fogadtatok? - Vettem el egy újabb sütit.

- Mostanában folyamatosan...- Forgatta szemét Nya.

- Van, amikor Zane is beszáll. - Mondta együttérzően Pixal. Beszélgettünk egy keveset, mikor újból érdekes kérdés ütötte meg a fülem.

- Cole, nem lenne kedved hazajönni egy kis időre? - Hallottam apa hangját. Feszengeni kezdetem. Ránéztem a mesterre, aki bólintott.

- Persze, miért is ne? - Vontam vállat.

- Azért ma még velünk vacsoráztok? - Kérdezte Misako.

- Cole kedvencét tervezem sütni. - Mondta Zane.

- Hát persze! - Válaszolta apa. Zane el is kezdte készíteni az ételt, én, Jay és Lloyd játszani kezdtünk, apa eltűnt Misako-val és Wu-val, a lányok meg nem is tudom, mit csinálnak. Kis idő múlva kimentem a mosdóba. Visszafele elcsíptem egy beszélgetést, amit nem biztos, hogy hallanom kellett volna.

-Lou, a fiaink megmentettek 3 világot, erről nem is beszélve. Nem gondolod, hogy büszke lehetnél Cole-ra a történtek ellenére is? Igen, sok mindent elbaltázik, de mindent rendbe próbál hozni és az esetek többségében sikerül is neki teljesíteni az elvárásokat. A barátai, Wu és én itt vagyunk vele mindig. Szerinted jó ez neki? Nem bánhatsz úgy vele, mintha ő tehetne Lily haláláért! Az ég szerelmére, még csak egy gyerek!- Hallottam meg Lloyd anyjának feldúlt hangját.

- Nem tudhatod min mentem keresztül! A fiamat elrabolták, mert úgy döntött, hogy megszökik abból az iskolából, amibe mindannyiunk vágya volt, hogy felvegyék. Majd mikor végre hazatért az anyja megbetegedett, majd később meg is halt. Cole pedig mindvégig hazudott nekem arról, hogy ki is valójában! Az isten szerelmére azt hittem, hogy zenét tanul, nem pedig harcol! - Hangos volt, már szinte kiabált.

- Büszkébb lennél rá, ha énekelne azon a nyamvadt színpadon? Cole milliók életét mentette meg, vagy legalább jobbá tette. Segít az embereknek. Értékelned kellene. És ha nem teszed meg, akármennyire is veled akarja tölteni ezt a hetet, nem engedem el a kolostorból! - Kiáltott Misako.