A Valóságba Száműzve ~Ninjago ff~

19.rész

- Gyorsan zuhanyozzatok le, addig elkészül a vacsora. - Utasított Misako. Tettük, amit mond, majd leültünk a megterített asztalhoz.

- Wu mester... -Kezdtem bele a monológomba.

-Hallgatlak Cole. - Hirtelen mindenki rám szegezte tekintetét. Zavarba jöttem.

- Nos öhm... Ha már most úgyis úgymond szabadságot kaptunk. Gondot okozna, ha egy barátom átjönne pár napra...?-Teljesen kétségbe voltam esve, nem is tudom miért...

-Hát persze, hogy jöhet. - Mosolygott Lloyd édesanyja.

-Amennyiben nem zavarja a munkátokat. - Mondta zavartalanul a mester.

- Nem fogja, ígérem. - Villantottam egy görbét, majd ettem egy falatot. Ezután nagyjából hajnali 3 után aludtam el.

-Cole, végre felébredtél... - Feleszméltem.

-Mi... Mi történt? Hol van anya? - Pattantam fel. A lábaim nem bírták a hirtelen fájdalmat, összeestem. A karjaim sajogtak. Apa felsegített az ágyra, majd akkor észbe kaptam, egy kórteremben vagyunk. A lábaimra néztem, amik be voltak kötözve, ahogy mind a két alkarom is. Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot. Segélykérő pillantás vetettem a mellettem ülő férfira, aki csak szomorúan megrázta fejét.

-Ő... Őt már nem láthatod többé... - Minden elsötétült és a veremben találtam magam.

- Már azt hittem nem kelsz fel. - Nézett rám egy ismerős arc.

- Kelly! - Néztem a megszólalóra. - Hol van anya, mi történt?

-Megzavarodott az agyad Cole? 9 hónapja szenvedsz itt bent. Nem tudom, hogy mi van édesanyáddal, vagy egyáltalán ki ő. - Foglalt helyet mellettem.

-Meghalt... Az én hibámból... - Simítottam végig az alkalmon, de ott nem voltak hegek, úgy mint a kórházban.

- Mennem kell. - Mondta az ápolóm, mikor hallotta a zár csattanását.

-Na végre felébredtél te szerencsétlenség. - Sétált elém Gr... Nem, ő nem Grace volt, hanem...

- Anya... Te meg mit keresel itt? - Nem hittem a szememnek.

-Kiszabadítalak a börtönödből. - Mondta, majd egy tőrt szúrt a mellkasomba.

Köhögésbe fullt kiáltással estem le az ágyamról, a mellkasomat fogva. Lihegve feltápászkodtam és a fürdő felé vettem az irányt. Útközben Jay-be botlottam, akinek rózsaszínes arca falfehérré változott, mikor meglátott.

-Mi történt? - Kérdezte lesokkolódva.

-Semmi, jól vagyok. - Hazudtam, majd tovább siettem.

-Cole, kész a kávé! - Kiabált Nya.

- Azonnal megyek! - Ordítottam vissza az arcom megtörlése után. A lány se szó, se beszéd a nappaliban a kezembe nyomott egy bögrét, majd leültünk a többiekhez.

- Szörnyen korán van... - Fakadt ki Lloyd.

-Még csak fél öt. - Nézett az órára Kai.

- Mindjárt kezdődik az edzés... Én ezt nem fogom bírni... Ma megbeszélem, hogy hét körül legyenek a reggeli gyakorlatozások... - Fogta a fejét zöld ruhás barátunk.

-Cole veled meg mi van? - Kérdezte Zane.

-Mi? Ja semmi. - Legyintettem.

-Ja, persze. Azért volt akkora hangzavar nem rég és azért néztél ki úgy, ahogy. - Forgatta a szemét Jay.