A Valóságba Száműzve ~Ninjago ff~

2. Fejezet 27. Rész

 Nem tartom jó ötletnek, de muszáj, hogy megtanuljam a síró főnixet. Ha nem teszem meg, nem marad semmi a világból. A gondolataimból Jay szakított ki.

- Szóval eszembe jutott valami. – Mondta boldogan és letett az asztalra egy lapot. Csak egy pillantást vetettem rá, majd előhúztam azt a tervet, amit a faluban készítettem és mellé tettem. Az egyetlen különbség a tollak színe volt, amit használtunk.

- Már átmentem ezen. Nem jó. – Ráztam a fejem.

- Miért? – Kérdezte és leült mellém.

- Mert így, ha ugyan azokkal a mesterekkel is dolgozunk, meg fog halni a nagyja. És ha megnézed, ebben benne vagy te, Nya és Kai is. Zane-t is könnyen elsöpörnék. Nincs sok esély a nyerésre. – Mondtam.

- Akkor máshogy rakjuk a neveket. – Vont vállat és megfogta a tollamat, de kivettem a kezéből.

- A csapat nagyrésze meghalna és úgy sincs garantálva a győzelmünk. A lehető legkisebb veszteségre kell gondolnunk a mi felünkről és az nem a felállásban lesz elrejtve. - Ráztam a fejem.

- Biztos van valami, amit nem veszünk észre. – Gondolkodott.

- Már szinte mindent kipróbáltunk. Nem tudjuk megnyerni ezt a csatát. – Néztem rá, de nem akarta elhinni. Ekkor Lloyd kopogott be, de nem is hezitált. – Komolyan? Senki sem bír egy másodpercet sem várni? – Csaptam a homlokomra.

- Nem ér rá. – Mondta és elém rakott ő is egy lapot.

- Ha ugyan azt fogom látni, meg fogom ütni mindkettőtöket. – Néztem rájuk.

- Miért? Te mit találtál ki? – Kérdezte a zöld ninja Jay-től.

- Ott van. – Mutatott a lapra, amit Lloyd fel is kapott, átnézte, de csak megrázta a fejét.

- Nem lesz jó. Az én tervem sikerülhet. – Mosolygott.

- Komolyan? – Nézett zavartam a villámok mestere.

- Meglepjük őket. Nem várjuk meg, amíg készen állnak.

- Lloyd, ez jónak tűnik, de egy hiba van benne. – Néztem fel a papírból, amin nevek, helyek és feladatok voltak felírva. – Fogalmunk sincs, hol lehetnek.

- A Veremnél, mint eddig is. Miért költöznének ki onnan? – Kérdezte Jay.

- Bőven ismerjük azt a helyet. Minden rést tudok fejből. Nem lenne valami okos dolog ott maradniuk ezután is. – Tettem le a papírt végül a többi közé.

- És mi van, ha pont azt akarják, hogy ezt gondoljuk? Mi értelme ott maradniuk? Az lenne az utolsó hely, ahol keresnénk őket. – Vont vállat Lloyd. – Szólok a többieknek. – Mondta és kiviharzott. Ránéztem legjobb barátomra, aki szótlanul felállt és kimentünk a nappaliba. Szinte egyből kijött mindenki. Öntöttem magamnak egy kávét, amíg Kai is megérkezett. – Van egy ötletem. – Jelentette be Lloyd.

- Akkor ne hezitálj! – Mondta Kai.

- Szóval azt beszéltük, hogy semmi esélye annak, hogy sikerüljön kivédeni a támadásukat. Túl sokan lesznek és túl nagy erőben. Ezért meglephetnénk őket. – Fejezte be a szőke.

- Ez szép és jó, de még mindig nem hiszem, hogy ott maradtak volna. – Csóváltam a fejem.

- Miért ne? Az előbb mondtam. Azt akarták, hogy ne ott keressük őket. – Nézett rám.

- Nem tudom... Mi van, ha már fel vannak készülve? – Nézett körbe Nya. Ittam egy kortyot.

- Vagy pont azt akarják, hogy odamenjünk. Z nem a legokosabb, de Grace igazi taktikai mester. – Vakarta a tarkóját Zane.