Az éjszaka új színe (Befejezett)

25 Az igazság? 25

- Nem, nem, nem, neeeem... - rogytam le a földre, mindegy egyes nemmel lejjebb süllyedve. A hátamat a falnak támasztottam. Idegesen fogtam a fejemet, nem néztem Erikre. Felforrt bennem a düh - Azt mondtad, nem ismeri ezt a helyet senki! - ordítottam, a könnyek a szemembe szöktek - Ez egy igazi faszfej, kiposztolja a suli oldalára ahogy csókolsz, mindenki rajtunk fog röhögni... - mondtam, miközben az első könnycseppem végigszántotta az arcomat. Csönd volt. Ahogy elhagyta bőrömet a könnycsepp, és a ruhámon landolt, szinte lassított felvételben, felemeltem a fejemet, és a velem lévő srácra néztem. Fejbe vágott az igazság. A következő szavaimat halkan leheltem - Te nem látszol rajta - utaltam itt a maszkra. Hirtelen ezer meg ezer gondolat futott át az agyamon. Minden megfordult a fejemben. Teljesen kiborultam, felkeltem a földről, és mindent kiadtam magamból - Direkt volt ez az egész, ugye? Ismered Ákost? Vele tervelted ezt ki? Hogy majd itt maszkkal játszol velem, hogy azt sem tudom ki vagy, aztán levideóztok, megszégyenítetek. Mindezt a tavaly történtek miatt - vágtam a képébe. Nem nézett a szemembe. Innen tudtam, hogy igaz... beletrafáltam az igazságba - Áhá! Értem én, Ákos felkereste az új fiút, te meg becsicskultál neki, mert a múltkor a folyosón... Mi is volt az? Persze, védted Kriszt, áh... Nem értem, nem, én nem... - mondtam a könnyeimmel küszködve. A szívemben hasító fájdalmat éreztem - Miért gondoltam azt, hogy majd egy ilyen helyes srác, az új fiú meleg és engem akar? Mi azzal a felvétellel a célotok? - kérdeztem, de a válasz csak csönd volt - Hogy tehetted ezt? Nincs lelkiismeret furdalásod? - ordítottam, amikor megláttam könnyeim közt, hogy elém lép. Felnéztem, a kezét a vállam felé emelte, de én idegesen elütöttem a karját - Az istenit, a hülye játékodnak, hogy most sem bírsz megszólalni! ELMEGYEK! - üvöltettem a szemébe, már ha tudtam volna a maszktól... Hátat fordítva kiszaladtam az ajtón. Körülnéztem, megtöröltem a szemeimet, de a könnyeim csak hullottak. Hátra nézve kocogtam le a lépcsőn. Nem jött utánam. Kezeimet ökölbe szorítottam, majd mély levegőt véve tempósan megiramodtam hazafelé. A mellkasom fájdalmasan szúrt...