Az éjszaka új színe (Befejezett)

31 Ketten 31

 Ébredezni kezdtem. Az első, amire figyelmes lettem, az a testemet átölelő melegség. Szemeimet lassan felnyitva nem az én szobám tárult elém. Tudtam, hol vagyok. Elöntöttek a tegnap esti emlékek. A szám szélére vigyor kúszott, a szívemet melegség töltötte el. 

 Amíg teljesen magamhoz tértem, próbáltam felmérni a helyzetet. Hátat fordítva voltam a velem lévő sráccal, aki teljesen a karjaiba zárt. Teste az enyémet ölelte, arca pedig vészesen közel volt a nyakamhoz, mivel éreztem cirógató lélegzetét a tarkómon. Hozzám volt simulva. Úgy éreztem, teljes biztonságban vagyok. Végtelen volt a nyugalom.

Nem, ezt nem akarom megszakítani. Örökké így szeretnék maradni.

 Úgy döntöttem, hogy szemeimet lehunyom, és engedek a kényelemnek. Semmi kedvem, vagy erőm nem volt felkelni onnan, vagy esetleg felébreszteni Eriket. Azt kívántam, bárcsak örökre így maradhatnánk.

-~-~-

 Finom érintés. Lágy simítás. A szemem sarkától, le az arcomon, az állkapcsom vonaláig. Aztán a hajamnál. A homlokom szélétől, lefelé haladva, a fülem mögött, azon az érzékeny területen... Szemöldökömet ráncoltam, mire abbamaradt a simítás. Szemeimet lassan feltártam, lomhákat pislogva. Erik gyönyörű íriszei tárultak elém.  

 Nem szólt semmit. Csöndben volt, és csak figyelte az arcomat. Enyhe fény világította meg alakját. Szemei kipihentek voltak, a bőre sima, arcán pedig semmi ránc. Nyugodt volt. Lélegzete lassú. Megfigyeltem... pont egyszerre vettünk levegőt, majd egyszerre fújtuk ki. Elgondolkodva vándorolt le a tekintetem ajkaira, majd vissza szemeire. 

Bele sem gondoltam még... Ő az enyém. Én az övé. Egy pár vagyunk...

 A gondolatom következtében zavarba jöttem. Tekintetem újra ajkaira terelődött. Ha a barátja vagyok, akkor most jogom lenne megcsókolni, nem?

- Szabad? - hallottam halk, reggeli rekedt hangját. Ujjával végigsimított a szám mellett, majd a tarkómnál kezdett el cirógatni. Kellemes borzongató érzést váltott ki belőlem. Válaszul kérdésére aprót bólintottam. Érdekesnek találtam, hogy neki is ez az első dolog, ami eszébe jut így reggel.

 Óvatosan közelebb csusszant hozzám. Az orrunk már össze is ért. Fojtogató volt a közelsége. Imádtam. A szívem hevesen zakatolt. Kezemet én is a tarkójára raktam, majd bizonytalanul ujjaimmal végigsimítottam a nyakán. Erik lágy mosollyal jutalmazta. Következő tetténél ajkait az enyémekhez illesztette. Elképesztően lágyan csókolt meg. Puha ajkai lassan jártak az enyémeken. Megindultak a bizonyos pillangók a hasamban. Fehérek, és fakó színűek. Nyugodtságot jelképeztek, de közben örömet, és szerelmet is. Leírhatatlanul biztonságban éreztem magamat, habár belegondolva... A személy, aki éppen csókolt, egykor még félelmet és bizonytalanságot váltott ki belőlem. 

- Pisilnem kell - dörmögte mély reggeli hangján Erik, miután ajkaink elváltak. Felnevettem.

- Nekem is - mondtam, mire ő is elvigyorodott - Kezdd te.

- Vagy, mehetünk együtt is - szemöldökét felhúzva feltápászkodott ülőhelyzetbe.

- Gyagya vagy - mondtam törökülésbe helyezkedve. Adtam egy gyors puszit a szájára. Válaszul Erik kezét tarkómra rakta, közelebb húzva engem újabb csókba rántott. Ujjait a hajam közé vezette. Szenvedélyes volt - Gyerünk, menj - mondtam lágyan eltolva magamtól. Mutatóujjamat a szájára raktam, hogy megakadályozzam. Erik a csuklómat megragadva puszilta meg az ajkán pihenő ujjam. Az arcomra pír kúszott.

- Megyek már. De ne kíváncsiskodj, mint múlt éjjel fürdésnél! - mondta egy kacsintás kíséretében, majd az ajtón kilépve eltűnt látókörömből.