Ez csak egy játék volt [DRARRY]

első fejezet - Az ötlet

Nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!<3

Egy nappal az után vagyunk, pontosabban másnap reggel, mikor Harry Potter neve rejtélyes módon magától beleroppent a Tűz Serlegének lángjai közé, ezzel nevezve a fiút a versenyre.

—Persze, hogy az idióta Potter kapja megint a figyelmet és dicsőséget! Természetes, hogy az ő nevét dobja ki a serleg. Az olyan képzett és tekintélyes varázslóknak, mint én magam is, pedig csendben végig kell néznünk, ahogy az idióta Griffendéles megöleti magát!- kelt ki magából folytott hangon Draco Malfoy, miközben a reggelihez készülődött Crak és Monstro társaságában. —Az első próbát sem fogja túlélni!-

A kettő mamlasz agyú, kik hallgatták barátjuk sopánkodását, valójában sokkal okosabb voltak annál, mint amit a külvilágnak mutattak. Draco mindig azt mondta rájuk, hogy ők két arcúak, amit kivételesen nem sértésnek szánt. Se a tanárok, se a többi diák nem várt tőlük sok értelmet a tanulás és az élet terén, mivel már az első pillanattól kezdve mindenki elkönyvelte őket mogorva idiótáknak, pedig a felszín alatt nem is kevés értelem szorult fejükbe.

     —Nem tudom, Draco.- szólt közbe Crak —Azért már elég sok mindent túlélt. Úgy értem, simán elbánt azokkal a dementorokkal is...- további gondolatait nem tudta megosztani, mert hírtelen pár tárgy repült felé.

Draconak egy szabája volt arra, ha valakivel problémáit osztotta meg: ne szakítsák félbe.

—Szerencsével! Minden, amit véghez vitt a drága Potty csak a szerencsén múlott! És ne merj félbeszakítani, miközben az időmet arra fecsérelem, hogy veletek osztom meg a dolgokat, melyek feldühítenek! Hányszor kell még elmondanom, hogy ne csináld?- csattant fel Draco.

Crak nem vette magára Draco kifakadását. Az évek alatt jól kiismerte és egyáltalán nem tartott tőle. A Mardekárosoknak össze kellett tartaniuk, hisz mindenféle történetek és szóbeszéd miatt utálta őket a többi ház valamennyi tagja. Ezért kitartott Draco a néha idegesítő barátai mellett. Hűségesek voltak, kisegítették egymást a bajból.
Az ugyancsak Mardekáros Pansy is a szoros baráti társaságukba tartozott. Ő volt a tökéletes példra rá, hogy milyen az, ha az ember csak megjátsza magát. Megítélése miatt úgy viselkedett, mint egy hercegnő, de ha levedlette volna a kreált személyiségét, sokan meglepődnének, hogy néha milyen kedves lány is tud lenni- nyilvánvalóan az ő Mardekáros barátaival.
De ők szerették ezt így, ahogy volt. Az ő társaságukat. Felszabadító érzés volt, hogy nem kellett senki más miatt aggódniuk. Mindannyian hasonlóak voltak különböző értelemben, de ha valaki Mardekáros lett, az örökké Mardekáros maradt, ami összekapcsolta mindannyiukat.

Amit más házak tanulóival műveltek, csak barátságos ugratások voltak... na jó, a barátságos jelző, lehet, hogy nem a megfelelő szó, mert legtöbbször igazából egyáltalán nem volt baráti, amit csináltak, inkább néhány sületlenség, ami egy kórházba száműzhetett jó néhány hétig.

Már a nagyteremben ültek, mikor Draco tétován a mellette ülő lányhoz fordult.
     —Pansy?- ideges volt, de hangjában a ravasszág tüze sercegett.
Bizonytalansága abból adódott, hogy nem tudta pontosan, milyen reakciót fog kiváltani a kérdése. Talán kinevetik? Gúnyolni fogják?
     —Igen, Draco?-
     —Voltál már szerelmes, igaz?-
     —Jól vagy?- pillantott a fiúra, szemöldökét a hajtövéig húzva.
     —Komolyan kérdezem.-
     —Jól van, Merlinre, nem kell rögtön rám támadni.- nézett mérgesen, mire a szőke csak a szemét forgatta.— Szerelmesnek lenni olyan, mintha részeg lennél...-
     —Mi? Nem, ez nem igaz!- csattant fel mérgesen.
     —Hagynád, hogy befejezzem?- nem várta meg, míg a fiú válaszol a kérdésére, mert nem akart még hülye feleletet hallani.
De érezte, hogy barátja nem csak úgy érdeklődik. Ismerte őt. Tudta, hogy a szőke semmilyen érzelemmel nem törődött igazán, leginkább a szerelemmel nem.

Draco egy szinte áttörhetetlen maszkot viselt. Ha valamikor úgy érezte, hogy nem akarja senkivel sem megosztani az érzéseit, akkor magára öltötte a maszkot, mely mindent elfedett a kíváncsi szemek elől.

—Szinte elveszíted az összes érzékszerved. Nem tudsz normálisan gondolkodni vagy viselkedni, mintha csak gondtalanul lebegnél az éterben.-
     —Szóval a legjobb figyelemelterelés.- pillantott Draco elmosolyodva a Griffendél asztala felé.
     —Hát végülis...de mondjuk felfoghatnád úgy is, mint minden más normális emberi lény ezen a bolygón. Amúgy is, miért érdekel ez most ennyire?-
     —Hmm. A Tusán Potter összes érzékszervének kiválóan kellene működnie, a túlélés érdekében...milyen kár lenne, ha megfosztaná valaki tőle őket.-
     —Draco...- szólalt meg Blaise óvatosan.
A szőke másik rigolyája a cselszövés közbeni félbeszakítás volt.
—Miről beszélsz?- fejezte be a mondatot.
—Jaj, ne legyél olyan bolond, Blaise. Úgy értem, hogyha szerezne egy barátnőt, akkor az olyannyira elvonná a figyelmét még a versenyzésről is, hogy veszítene, vagy komolyan meg is sérülhetne a verseny alatt.- magyarázta Draco az értetlenül néző barátainak.
—Szóval a garantált bukáshoz már csak egy lányt kell találnunk.- szólt Monstro, majd mindannyian Pansy felé fordultak.
—Nem, nem, nem, nem! Én nem leszek Potty barátnője, az biztos!- tiltakozott.
—De te lány vagy. Ez az egyetlen dolog, amire jó lennél.- vázolta fel a szőke, mielőtt egy nagyot harapott a piritósából.
A fiúk nevettek.
Pansy nyitott szájjal bámult Dracora.
—Igenis többet érek annál, minthogy csak arra legyek jó, hogy elcsábítsan azt az arrogáns seggfejt. -gúnyolódott. —Nem fogom megtenni.-
—Hát, akkor kell keresnünk valakit, aki igen.- vonta le a következtetést Crak.
Mindannyian egymást vizslatták, majd inkább tányérjuknak szentelték figyelmüket, hogy elkerüljék Draco jeges pillantását.
—Mi lenne, ha te lennél az, Draco?- viccelődött Blaise.—Elvégre te áltál elő az ötlettel.-
—Ez jó volt, Blaise.- horkantott fel a szőke.
—Valójában ez egy fantasztikus ötlet! Köszönjük, Blaise.- szólt elismerően Pansy.

Draco a saját nyálában kezdett el fuldokolni a kijelentés hallatán. Mikor összeszedte magát, kissé ingerültebben, a szavakat keresve dadogott.

     —Biztosan nem lesz olyan rossz. Azt hallottam, hogy Potter jól csókol és csak a haja fele van tele tetüvel.-
     —Nem mondhatod ezt komolyan!-
—Ó, dehogynem!- mosolyodott el.—A te ötleted volt. Csak akkor igazságos, ha te is viszed véghez.-
—Csak egy hiba van benne, Parkinson.- szedte össze magát, arcán önelégült mosollyal.
—És mi lenne az?-
—Nem vagyok meleg. Tudomásom szerint Potter sem az.-
     —Tinédzserek vagyunk, Draco.- okoskodott Blaise.—Semmi gond nincs egy kis felfedezéssel, ráadásul neki nincsenek is olyan szigorú szülei, mint neked. Biztos vagyok benne, hogy ő akár be is vállalná. A problémás itt csak te lennél.-
—Potter agya csak szeretetből, barátságból, meg efféle baromságokból áll.- nyomatékosította Crak.
     —És te azért elég helyes vagy, én magam mondom.- szólt Pansy, mire Draco elmosolyodott.—Egyszerű lenne meggyőzni, elég hiszékeny. Játszd meg magad egy hónapig, zavard össze és közben alázd meg kedved szerint!-
Draconak rögtön a legkézenfekvőbb kérdés jutott az eszébe.
     —Mi lesz, ha lebukunk?-
     —Akkor kimagyarázod magad. Ugyan már, nem hiszem, hogy bárki elhinné neki, még saját maga sem. Ti ketten ősi ellenségek vagytok. Még ha valaki meg is látná, hogy flörtölsz vele vagy valami, majd elmondaná valakinek, nem hiszem, hogy bárki elhinné, hogy ez igaz.- mondta ki Monstro azt, ami már a terv megszületése óta nyilvánvaló volt számára.
—Gyerünk már! Hülyét csinálhatsz belőle, csak használd a Mardekáros bájodat.- győzködte Crak is.
—Én mit nyernék ezzel?- húzta fel egyik szemöldökét, miközben komolyan elgondolkodott azon, hogy belemegy, ami több volt, mint barátai gondolni mertek volna.
—A világon a kedvenc dolgodat csinálhatnád.- mosolyodott el önelégülten Blaise.—Megalázhatnád Pottert.-
—Ez egy visszavágás lehetne, amiért nem fogott veled kezet az első évben.- szólt csendesen Pansy.
—Hé! Az már egyáltalán nem érdekel engem!- vágott vissza Draco, mire Pansy csak egy lesújtó "Te most szórakozol velem" nézést lövelt felé.
—Nos...- kérdezte várakozóan a lány.—Benne vagy, vagy gyáva leszel?-

Draco beharapta a száját és a Griffendél asztala felé pillantott, ahol Potter ült, böködve az előtte lévő ételt a villájával. Egy falaltot sem evett a Griffendéles fiú. A kis túlélő nyomorultul nézett ki. Ezt Draco nagyon élvezte.
Egy nagy levegőt vett, mielőtt kimondta.
—Benne vagyok.-