Ez csak egy játék volt [DRARRY]

harmadik fejezet - A találkozás

A hét gyorsan eltelt, ahogy a terv tettekké változott Draconak köszönhetően. Folyton -folyvást a sebhelyest bámulta közös óráikon, majd szégyenlősséget játszva elkapta a fejét, mikor már egy ideje szemezett a zöld szeművel.
A legjobb az egészben Potter reakciója volt. Bájitaltanon Harry érezte Draco pillantását magán. Teste felforrósodott, izzadni kezdett, ahogy a szürke szemek szinte a lelkéig hatoltak belsőjében.
Draco észrevette azt is, hogy Potter mindig pislogott, mikor a szőkére nézett. Háromszor pislogott.

Draco halálosan viccesnek tartotta, hogy az arany fiú pislogással akarja elűzni a elméjéből az íriszeket, a szörnyet, mely éjszaka nem hagyta aludni. Tudta, hogy a tervük jó úton halad, hisz Potter szeme alatt sötét karikák húzódtak.
Mindent észrevett a szőke.

A Mardekáros a kiürült lépcsőn sétált le késve bájitaltanra. Késett, mert Potter is mindig akkor pattant be az órára, mikor az már javában tartott.
Egy eldugottabb helyre behúzódott a sarok környékén, és várta, hogy Potter elfusson előtte, az órájuk irányába. Nem telt el két perc sem, mikor sietők léptek zaja töltötte be a kiürült folyosót.

Elérkezett a Második Fázis ideje.

Mikor a lépéseket egyre közelebbről hallotta, kilépett rejtekéből és elindult a fiú irányába lehajtott fejjel. Egyenesen Potternak sétált, ledöntve őt a földre.
     —Nézz a lábad elé...Potter.- erőltetett pánikot és meglepettséget a hangjába.
Önkéntelenül a sebhelyes fiútól távolabbik falhoz húzódott, csak hogy ne legyen túl közel hozzá.
     —Malfoy.- nézett fel szégyenlősen, ugyancsak a falhoz simulva.
—Mit...mit csinálsz te...te itt?-
—Se...semmit, bájitaltanra mentem.- mondta szinte rémülten.
Ezen a ponton jutott eszébe Draconak, hogy kiesett a szerepéből, így ismét felhúzta álarcát.
—Nos, akkor jobban figyelj arra, hogy merre mész, Potter, különben a következő alkalommal nem leszek ilyen barátságos.-
—Rendben.- szólt Harry, mindenhova nézve, csak Draco szemébe nem.
Draco tudta, hogy zsákmányát a markába kaparintotta.
—Amúgy is, miért késel? Potty nem tudott megszabadulni időben a barátnőjétől?- ugratta erőtlenul. Felállt, az ablak felé fordult, arcát félig eltakarta a másik elől. A drámai hatás kedvéért még szipogott is egyet. —Ezért késel mindig, igaz? Vele vagy mindig, ugye?-

Harry belenézett a szemébe, idegesen rázni kezdte a fejét, miközben felállt és ő is az ólomüveg felé sétált, ami az iskola uvarára nézett.
     —Nem. Nincs senkim.-
     —Persze. Pont a híres Harry Potternek ne lenne partnere.- Draco nyelt egyet, majd szinte suttogva folytatta.—Mindenki téged akar.-
     —Nem, dehogy!- szólt óvatosan, nehogy a szőke támadásnak vegye.
     —De, igen.- A háta mögé sétált, kezét a vállára tette,s a fülébe suttogott.           —Tökéletes vagy. -

Draco egy nagyot szippantott, hogy érezhesse Harry illatát: pézsma és uborka sampon. Biztosan most vehetett egy zuhanyt, hisz kora reggel volt. Az illat nem volt túl borzalmas, sőt, talán kicsit tetszett is neki. Persze, ezt soha senkinek nem vallotta volna be- még magának sem.

Harry a messzeségbe bámult, próbált valamit kitalálni, hogy mégis mit válaszoljon erre. Az agya, gondolatai elhomályosultak, egy épkézláb mondatot sem tudott összerakni.
     —Én...már...Úgy értem...kérlek.-bökte ki.
     —Mit kérsz?- fordította maga felé Draco Harryt.—Mi kell, Harry? Mire, kire van szükséged?-
Harry lehajtotta a fejét, de a szőke az álla alá nyúlt, hogy egymás szemébe nézzenek. Majd szép lassan csökkenteni kezdte a kettejük közti távolságot. Szemeit behunyta, ajkai szétnyíltak ahogy várakozott.
Potter elsápadt, Draco a csukott szemein keresztül is tudta, hogy a másik halálra fagyott a meglepettségtől, félelemtől. A sebhelyesnek kiút kellett, menekülni akart. Félelme még jobban megnőtt, azt hitte, hogy szívinfarktust kap, mikor egy hang jött a távolból, mely megszakította a köztük történő dolgokat.
    —Draco?!-hallatszott a sarok felől.
Pansy volt, ahogy megtervezték.
A szólított szemei kipattantak, egy szempillantás múlva ellökte magától Harryt.
     —Ne merd még egyszer ezt tenni, Potter! Az apám hallani fog erről!- kiabált idegesen, mintha ők ketten egy nagy vita közepén lennének. Arca elkomorodott. Harry csak állt ott elképedve.
—Potty gondot okozott neked, Draco?-
     —Semmi olyat, amit ne tudnék elintézni.-
     —Oké, akkor menjünk, üljünk együtt bájitaltanon!-
     —Menjünk. Később találkozunk, Potter!-
Draco és Pansy együtt elsétáltak azt tettetve, mintha semmi nem történt volna. Mikor aztán egy másik üres folyosóra értek, kitört belőlük a hitetlenkedő nevetés, mely Potter reakcióinak volt köszönhető.
     —Csodás, Pansy! Csodás időzítés! Így már alkalma sem lesz, hogy beszéljen velem, annyira be lesz szarva attól, hogy esetleg leteperem helyben!-
—Nos, miért is ne?- gondolkodott el Pansy, miután lecsillapodott a légzése a kontrolálatlan nevetés után.
—Mit miért ne?- kérdezte Draco mosolyogva, ám kissé gyanakodva.
—Miért ne csókolnád meg?-
Draco arcizmai megmerevedtek. Ilyen sületlenséget már régen hallott barátja szájából.
—Pansy, ne szórakozz velem.-
—Nem viccelek, Draco. Ha tényleg nagyon ki akarsz cseszni vele...-
—Nem! Merlinre is, nem! Ha valaha is azon kapnám magam, hogy megcsókolom Harry Pottert, a csillagvizsgáló toronyból ugranék a mélybe, még ha ugratás is lett volna. Elég nehéz az is, hogy egy méternél közelebb álljak hozzá.- kezdett el kiabálni a fiú.—Centiméterekre voltam a mocskos szemüvegétől, a visszataszító ajkaitól! Már ettől úgy éreztem magam, hogy minimum kétszer is le kell zuhanyoznom, hogy eltüntessem magamról a szagát! Valami borzalmasan büdös!-
Léptek zaja töltötte be a folyosót, kizökkentve a fiút a kirohanásából.
—Shh! Maradj csöndben!- csitította suttogva.
Egy elhagyatott, kicsi raktárba rántotta be a magával a szőkét. A sötétben álltak, hallgatva a monoton cipő csattanásait, levegőt is alig mertek venni. A hang egyre jobban közeledett, majd rejtekhelyük előtt megállt, és kinyitotta az ajtót.
—Mit csináltok ti ketten itt? Valami nyavajás titkos ülést tartotok? Hmmm nektek nem a Griffendélesekkel kellene bájitaltanon lennetek? Negyedik évfolyam, igaz? Gyertek velem!- darálta le a Hollóhátas prefektus.
—Hova megyünk?- kérdezte a lány.
—Az órátokra. Piton Professzor biztos nem fog örülni, hogy három tanuló is késik az órájáról.-
—Ki volt a harmadik?- kérdezősködött Draco. Az idősebb sandán pillantott le rá.
—Harry Potter. Miért kérdezed?-
—Csak puszta kíváncsiságból.- somolygott rá a mellette sétálóra, ki egy ravasz vigyorral kacsintott, miközben a Hollóhátas a termük felé terelgette őket.

//