Ez csak egy játék volt [DRARRY]

hatodik fejezet - Az első randi

—PANSY!-

Gyors lábdobogás zaja hallatszott az egész Mardekáros klubhelyiségben.
      —Mi van?- rontott be Draco szobájába, ahol szembe találkozott egy igencsak mérges Malfoyyal, aki épp a ruhákat forszírozta, mit a lány választott neki a randira.
      —A pokolba is, én ezt biztos fel nem húzom!- mutatott rá a két ruhadarabra, mik az ágyán terültek el. Egy elegáns, selyemből készült öltöny volt. —Potter...Potter egy barbár! És ez a legjobb öltönyöm! Azt hiszed, hogy le akarom nyűgözni??-
      —Nos, akkor próbáld meg a másikat.-forgatta meg a szemeit. Legalább nem történt semmi baleset, mint ahogy a kiabálásból számított rá.
A másik opció egy szürke póló volt szakadt farmernadrággal.
      —Egyáltalán honnan szerezted ezt?- imitált öklendezést Draco, ahogy a slampos ruhákat nézte undorodva.
      —Gondoltam ez jó lehet kezdésnek!- háborodott fel Pansy is.
      —Gondoltad, hogy ez jó lehet kezdésnek? Potter azt fogja hinni, hogy valami nincstelen mugli vagyok és..-
      —Miért érdekel egyáltalán, hogy mit fog gondolni rólad? Ez egy kamu randi.-
      —Nem Potter az, aki miatt aggódok, hanem a büszkeségem! Elegánsnak akarom mutatni magam! És, hogy csak tisztázzuk; egy hangyányit sem érdekel, hogy mit gondol ő.-
Pansy csak rábökött a másik szettre. Draco elborzadt, ám gúnyos vigyorral nézett rá.
      —Komolyan azt hiszed, hogyha a legdrágább ruhámat húzom fel, az majd lenyűgözi Pottert? Észnél vagy? Borzalmasan fogja magát érezni! Én egy uralkodó, egy örökös vagyok! Ő hozzám képest csak egy paraszt. Ha apám valaha erről tudomást fog szerezni, engem biztos elföldelnek...!- hangja elcsuklott.
      —Jaj nyugi, nem fogja megtudni!- dőlt neki az ajtófélfának. Úgy bámult a fiúra, mintha egy idióta lenne. Draco egyre jobban kényelmetlenül érezte magát, ahogy a nő nézett rá- és ő nagyon nem szerette kényelmetlenül érezni magát. A harag egyre csak nőtt benne, míg hírtelen semmivé nem foszlott.
      —Mi van?- csattant fel a fiú. A lány csak megforgatta a szemeit, önelégülten vigyorgott, majd kiszakadt belőle egy jóleső kacaj is.
      —Túlgondolod ezt az egészet. Úgy kell gondolkodnod, mint egy lány.- mondta egyszerűen. Draco úgy nézett rá, mintha meghibbant volna.
      —Nem tenne mindent még jobban tönkre, ha úgy gondolkodnék, mint egy lány?-
      —A lányos zseniálisak. Szóval egyáltalán nem. Mit tennél ha lenne kettő szetted: az egyik túl extra, a másik túl slampos, de neked a kettő között kellene valahol lenned?-
Továbbra is csak bámulta a lányt, de arca kicsit felderült. Tudta, hogy van valami ötlete, amit mindent meg fog oldani. Válasz hiányában Pansy megválaszolta a saját kérdését.
   —Te nem egy varázsló vagy? Gondolkodj, Merlin szakállára!-
   —Pansy, én nem randizok. Még soha nem voltam randin!- vágta a lány fejéhez gúnyosan. A továbbra is kitérő választ a fekete hajú nő úgy értelmezte, hogy 'Hülye vagyok, kérlek magyarázd el jobban!'.
   —Összegyúrod őket eggyé!-
      —Fantasztikus...Pansy, hogy valósítanánk meg ezt anélkül, hogy mind tönkre menne? Nem fogom tönkre tenni a legjobb ruhámat az együgyü, ostoba Potter miatt!-
      —Ó Merlinre, ne problémázz már ennyit!-
Az ágy elé lépett és olyan szavakat kezdett el motyogni, amiket a fiú nem ismert. Nem telt bele pár másodpercbe sem, mikor a kettő borzalmas választásból egy alkalomhoz tökéletesen illő szett varázsolódott. Felsőtestére egy méregzöld selyem ing került, alulra pedig egy halvány szürke chino nadrág.
      —Pansy! Ez tökéletes!- mondta. Elképzelte, ahogy egy fantasztikus randira készülődik egy bájos lánnyal...de aztán a valóság keserűen arcon vágta. Nem várt rá senki bájos, csak a sebhelyes arany fiú.
      —Köszönöm elismerésed. Most már csak ételt kell szerezned. Gondoskodnod kell arról, hogy jól érezze magát. Tudom, hogy túl önző vagy ahhoz, hogy ilyenekre gondolj, így hoztam neked egy piknik ko...-
      —Pansy! Mi a pokol?! Ez nem igazi randi! Nem érdekel a fiú. Csak azért csinálom ezt az egészet, hogy a végén megnevettesselek téged és mindenki mást a kínos helyzettel, amibe Potter kerül. Mikor majd szerzek magamnak egy feleséget, őt úgy fogom szolgálni mint egy királynőt és boldogan élünk majd, míg meg nem halunk. Azt gondolod, hogy tényleg ilyen önző lennék?-magabiztossága szinte fájdalommá változott. Csalódott.
      —Nem, persze, hogy nem. De Potterral szemben igen. Viszont most mindent hihetően kell előadnod. Ülj hozzá közel. Simogasd meg a kezét egyszer-kétszer. Elköszönésnél öleld meg!-
      —Elköszönésnél öleljem meg? Öleljem meg! Szerinted Hugrabuggos vagyok, Pansy? Nem veszel észre semmit a Mardekár-Griffendél rivalizálásból?-
      —Ha bármennyire is érdekelne téged a rivalizálás, nem mennél el vele egy randira. 'Harry Griffendél királya Oroszlánfejű Potterral'.-
      —Ez más.- szólt gúnyosan.—Ez szórakozás a Griffendélesekkel. Ez nem a valóság, csak egy kitalált randi.-
      —De valódinak kell tűnnie.-
—Pansy, tudom.-
—Talán meg kellene fognod a kezét vagy esetleg...-
—Ne merd azt mondani, hogy csókoljam meg! Ki van zárva!- szaggatottan fújta ki a levegőt a rémisztő gondolat miatt, hogy esetleg akár a kezéhez is hozzá kell érnie.—Az első csókom nem lesz Szent Potterral.-
A lány óvatosan terelgetve leültette a fiút, hogy mágikusan minden szőke hajszálat a helyére varázsoljon.
—Nyugodj le, nem fog megtörténni. Nem fogjuk olyan sokáig húzni ezt a szivatást. Nem fog fülig beléd szeretni, megkérni a kezed, majd felajánlani, hogy éljetek együtt. Csak addig húzzuk, hogy eléggé fájjon neki. Amúgy is, miért érdekel ennyire az első csókod?-
      —Mert...-kezdett magyarázkodni Draco, bár ő sem tudta igazán, hogy mit akar mondani.—ez...nem tudom...ez az első alkalmad. Tökéletesnek kell lennie, vagy a büszkeségednek annyi...-
      —Ebben nem vagyok teljesen biztos.- végzett pár utolsó simítást Draco haján.—Csak emiatt ne aggódj még, inkább koncentrálj Potterra. Emlékezned kell rá, hogy ti ketten randiztok, sőt, kedveled is őt, és ezt vele is el kell hitetned. Nem azt mondom, hogy mindenhol simulj hozzá és tapizd le. Csak a kezeiteket...esetleg még a mellkasotok. Próbáld meg öt másodpercig. Csak öt másodperc. Ezt még csak túléled! Ne legyél seggfej; legalábbis próbálj meg ne az lenni! Figyelj rá! Hallgasd meg! Érd el, hogy beléd szeressen! Érted?-
Pálcájával intett még egyet; Draco haja fényesebben ragyogott, mint valaha. A fiú a fürdőszobába ment, hogy átöltözzön. Csodásan nézett ki. Mindenkit elvarázsolt volna, mindenkit megkaphatott volna- de nem, neki a hülye Potterral kellett ezt végigcsinálnia.
Pansy egy pillantással díjazta csak, hogy milyen fantasztikus munkát végzett.
—Pompás! Emlékezz arra amit mondtam! Érintsd meg...-részletesen beszámolt róla, hogy mit kellene tennie Draconak, miközben kilökdöste az ajtón, majd elkísérte egy darabon a tó felé, hogy aztán biztonságos távolságban figyelhesse őket. Mielőtt elrejtőzött volna, még segített az ideges szőkeségnek a pokrócra mindent szépen előkészíteni a kellemes piknikhez. Mikor meglátták, hogy Potter kilép az iskola kapuján, egy utolsó suttogott mondattal búcsúzott barátjától: testi kontaktus.
A Mardekár hercege csak megforgatta a szemét, majd a halált kívánva indult el a fiú elé, hogy üdvözölhesse.