Ez csak egy játék volt [DRARRY]

tizedik fejezet - A második próba

Szétszaggatott lelke darabkáit hátra hagyva sétált el arról a helyszínről Draco, ahol minden önbecsülését elvették tőle. A helyről, ahol Ő és Harry nem csak csókolóztak. Ami olyan volt, mint egy álom, egy múló ábránd volt. Annak kellett lennie.

De olyan valóságosnak tűnt.

Világát vesztve, nyakát-fejét vakarva, megbabonázottan tette egyik lábát a másik elé, míg nem a harmadik emeleten találta magát, hol Pansyba botlott.
—Te meg mégis mit csinálsz?- fintorgott rá a lány.
—A...a pulzusom mérem.- szorította ujjait a nyaki ütőeréhez.
—Jó, de miért?-
—A szívem túl gyorsan ver és nem is akar lassulni. El kellene talán mennem a gyengélkedőre?-
—Mi történt?-
—Én csak...csak szarul vagyok. Betegnek érzem magam.-
     —Az ajkaid meg vannak duzzadva.-
Draco vette a bátorságot, elszakította tekintetét a repedezett, öreg kőpadlóról és felnézett Pansyra, ki egyből mindent megértett.
     —Ti ketten...?-
     —Igen. Igen, megtörtént.-
     —Jól vagy?-
     —Nem 'tom.-
     —De jó volt?-
Nem válaszolt, csak száját rágcsálva, felhúzott szemöldökkel nézett rá. A válasz egyértelmű.
—Jól vagy? Őszíntén.- váltott komolyabb hangnemre.
—Csak át kell gondolnom...mindent...gondolkodnom kell.-
—Tervezed, hogy visszavágsz?-
—Nem. Nincs több terv. Nem működnek.-

//

Beletelt néhány napba, amíg lenyugodott a szervezete a megrázkódtatás után. Bezárta magát a szobájába a szünet végéig, senkit nem akart látni. Utálta magát. Utálta magát Potter miatt. Utálta, hogy annyira utálta a fiút, hogy képes volt beleszeretni.

Megállás nélkül, fáradhatatlanul Potter tűnt fel gondolatai szegletében. Elkeseredésében megpróbált összeállítani egy listát a fiú azon pontjairól, melyeket a legjobban utált. Az írott szavait azonban elnyomta a szíve kétségbeesett sikolya.

1.) Szemeinek undorító zöld színe van.
Dehogy, gyönyörű árnyalatú íriszei vannak.

2.) A szája túl vékony, ráadásul szarul is csókol.
Tökéletesen kiegészíti a te ajkaid és ennél jobb első csókot el se tudtál volna képzelni.

3.) Mindig túl kócos a haja.
Imádod az össze-vissza álló ébenfekete tincseket, minden vágyad, hogy az ujjaid közéjük túrd.

4.) A testalkata is olyan vézna, esetlen.
Minden porcikája neked való.

Minden egyes alkalommal megpróbálta figyelmen kívül hagyni a szín tiszta igazságot, ám a hangok csak úgy keringtek , körbekerítettek gondolatait, mint ahogy a cápa az áldozatát.

Az őrületbe kergetve őt.

Az órákon is mindig kizökkent és csak azon kapta magát, hogy Harry hátát stíröli, arról ábrándozva, hogy óvatosan cirógatja a finom bőrt a nyakán. Minden alkalommal idegesen eszmélt fel, majd próbált az oktatásra összpontosítani, hogy aztán pár perc múlva ismét a Griffendélesen járjon az esze, nem szabadulva az ördögi körforgásból.

Ami Harryt illeti, minden idegszálával, folyton-folyvást arra koncentrált, hogy nehogy akár csak egy szemhunyásnyi ideig is a görény felé pillantson. A terve remekül sült el, így visszapattant a nyeregbe, amely újra afelé száguldott, hogy tiszta szívből gyűlölje Dracot, még ha az érzelmei a sebes vágtában fájdalmasan kapaszkodtak belé, el nem eresztve.
—Most lássatok munkához!- szólt Piton professzor, miután befejezte az aktuális bájital elkészítésének bemutatását.
A Mardekáros elméjének fókusza ismét elszemcsésedett; egy lecsapódó táska zaja zökkentette vissza élesbe. Felpillantva azt az embert vélte felfedezni maga mellett állva, akiről azt gondolta, hogy soha többet nem lesznek ilyen közel egymáshoz.
—Mi...mit keresel te itt?-próbált egy épkézláb mondatot összemakogni Malfoy.
—Mindjárt összeszedem a hozzávalókat. Előtte ide cuccoltam, mivel Piton utál annyira, hogy megint egy párba tegyen minket, kínozva engem.- játszott rá a szenvedő szerepre Harry.
Mikor a Griffendéles megfordult, hogy a hozzávalóktól roskadozó polcról valóban összeszedje a számukra szükséges alapanyagokat, addig a Mardekáros a minden ok nélkül izzadó tenyerét próbálta a nadrágja anyagával felitatni, miközben a hatalmas gombóccal küzdött a torkában.
Pár pillanat múlva meg is érkezett Harry különféle alakú üvegcsékkel felpakolva. Draco nem nézett rá, az előtte lévő széket bámulta csak, azon gondolkodva, hogy ilyen lehet a pokol.
A sebhelyes az üstbe öntötte a sárkány vért, ezzel elkezdve az órai feladatuk teljesítését.
—Add a patkány farkat.- mondta könnyedén, tudván, hogyha bármiféle vita alakul is ki közöttük, ő fog kijönni győztesként.
A szőke összezavarodva pislantott párat, majd hosszú percekig bámulta az előtte tornyosuló üvegeket, semmit sem felfogva a látottakból.
—Nem hoztad ide.- próbált nyugodtan válaszolni, ám elbukott benne. Mi a francért volt ilyen ideges?
—Malfoy, ott van előtted.- segítette ki szórakozottan.
Harry kezébe nyomta, egy szót sem szólva. Ez így is ment egy darabig, míg nem Potter úgy döntött, hogy tovább folytatja Malfoy kínzását.
—Ó, Draco drágám, nem akarlak megsérteni a kérdéssel, de mégis miért akadsz ki ennyire, mikor megváltozik a szemed színe?-
—Fogd be.- azt kívánta, bárcsak vége lenne az órának.
—Ahhhhj, a kicsi Dracoka fél válaszolni Harrynek.- biggyesztette le ajkait.
     —Azt mondtam, hogy fogd be, Potter!- fenyegette Draco.
     —Mi történt azzal, hogy oh, Harry, már azóta tetszel nekem, mióta visszautasítottad a barátságoma...-
     —KUSSOLJ EL!- kelt ki magából a szőke, elvesztve minden türelmét.
Harry csak idiótán vicsorgott, felkészülve a további cukkolásra, ám egy felettébb nem kívánatos hang a háta mögül megakadályozta terve végrehajtásában.
—Mr. Potter, ha megkérhetem ne legyen ekkora beképzelt fajankó a társaival, míg ők dolgoznak. Öt pont a Griffendéltől!- szólt leggúnyosabb hangján Piton.