Az ezer arcú bartender

A felhők felett mindig süt a nap

Miután kiszálltam a szórakozóhelyen való pultozásból megtaláltam a helyem egy nyugodt kis bárban. Nagyon sok történetet hallottam a betérő kedves hölgyektől és uraktól. Persze nem mindegyik sztori volt vidám,de az élet sem mindig szép. Néha úgy éreztem,hogy nem is pultos vagyok hanem inkább a legjobb haver/szerelem doktor/lelki szemetes/pszichológus és életvezetési tanács adó. Viszont számomra ezektől a dolgoktól olyan szép ez a szakma. Minden nap más és más történet,új emberek,új kihívások. Szerettem ezt a kis helyet. Családias volt a légkör is. Mindig szívesen mentem dolgozni,mert tudtam,hogy nem kényszerből kell mosolyogjak. Ha valamelyikünknek rossznapja volt akkor a többiek gondoskodtak a másik hangulatának a feldobásáról. Egy-egy kis tréfa. Például só az italába vagy pedig rögtönzött uborka csata a konyhán. Igen,megtörtént ilyen is,hogy az előre szeletelt sós uborkával leálltunk csatázni. Azaz egymást dobáltuk vele. Persze csak módjával és mindig szépen feltakarítottunk magunk után. Vagy szimplán csak leültünk kártyázni mikor senki nem volt. Tudtuk,hogy bárki segítségére van a másiknak,hogyha rossz napja van vagy éppen bajba került. Segítettük egymást és talán pont ez volt az a légkör ami miatt a vendégek szívesen betértek hozzánk. Itt egyik pincéren se látott senki mű mosolyt,de még a pultosokon sem. Voltak visszajáró vendégeink akikkel ugyan úgy viccelődtünk,mintha a csapatunk és a családunk tagja lenne. Mi azt vallottuk,hogy egy mosoly vagy egy jó szó sokkal többet ér,mint a gyógyszerek amiket csak úgy tömnek az emberbe. Nálam a pultban is ez a hitvallás élt és él a mai napig. Gyere be,ülj le,kérj egy finom italt és beszélgessünk egy jót. Itt megértő fülekre találsz és nem kell kínosan érezned magad semmi miatt. Valószínűleg lehet,hogy ekkor találkozunk és először és utoljára is. És személy szerint azt vettem észre,hogy az emberek jobban megnyílnak egy idegennek akit valószínűleg soha nem fognak újra viszont látni,mint mondjuk egy pszichológusnak akihez havonta járnak. Furcsa tény,de ez tényleg így van. Viszont nehogy azt higgyétek,hogy a bartenderek élete csak fény és csillogás. Nekünk is vannak rossz napjaink,történetek amelyek minket is szíven tudnak ütni és persze a személyes vívódások. No meg persze ott van mikor a kedves vendégek zaklatnak minket. Nem,nem csak a női bartendereket zaklatják a férfiak. Sajnos fordítva is igaz,hogy a férfi bartendereket is zaklatják a nők olykor. Viszont erre majd egy kicsit később térek ki. Először lássuk azon emlékezetes történeteket amiket az évek során láttam és hallottam. Természetesen a személyazonosság védelme érdekében a nevek megváltoztatásra kerültek. Tartsatok továbbra is velem mert van még mit mesélnem nektek.