Az ezer arcú bartender

A pultos is érző ember

Hol is hagytuk abba? Jah,igen. Ott,hogy mi miként élünk és érzünk. Ez egy igen érdekes kérdés. Sokan azt gondolják,hogy a pultosok másként élnek és éreznek. Azt hiszik sokan,hogy nekünk csak jó napjaink vannak és mi mindig vidámak vagyunk. Viszont nem is tévedhetnétek ettől nagyobbat. Nézzük az én napirendem például. Még éjszakai életben dolgoztam nagyrészt változóak voltak a műszakjaim. Hétfőtől-Csütörtökig 16:00-kor nyitottunk és egészen éjfélig voltunk nyitva. Hétköznap általában nem volt nagy tömeg,ezért nagyrészt egyedül vittem a pultot. Mindenki azt mondja,hogy milyen jó az egyben letudott műszak... Na igen,akkor,hogyha van mit tenned és megy az idő. Én kifejezetten utáltam mikor senki nem volt és 26x mostam fel a padlót és töröltem el minden poharat. Mert vendéglátásban ugye nincs olyan,hogy Te csak álldogálsz és nem csinálsz semmit. Ilyenkor még az idő sem telt. Szóval éjfélkor bezártuk a helyet és volt,hogy csak egy spontán beszélgetésre betértünk egy másik nyitva levő kocsmába. Ilyen napokon általában olyan 12:00-kor keltem. Csináltam valami ebédnek valót,lefürödtem,felöltöztem és mentem nyitni. Aztán ott volt a Hétvége. Ez úgy nézett ki,hogy Pénteken és Szombaton szintén 16:00-kor nyitottunk,de egészen hajnal 02:00-ig. Ilyenkor általában 2 pultos dolgozott összesen,de volt,hogy még ez is kevésnek bizonyult. Ezért felvettek egy beugróst. És megmondom őszintén,hogy sokkal jobban szerettem a hétvégi bulikat,mert ilyenkor ment az idő a nagy pörgésben. Persze voltak Afterek mikor a törzsvendégekkel vagy éppen a régi barátokkal bent maradtunk zárás után. Ilyenkor általában hajnalhasadásra értem haza. A felkelés ilyenkor eltolódott délutánra. Ilyenkor meg már borult a napod kompletten. Vasárnap pedig a pihenő napunk volt. Viszont ez az éjszakai műszakozás nagyon megtudja borítani az ember bioritmusát. Én személy szerint inkább éjszakázok,mint kelljek korán,de néha már nekem is sok volt. Persze dolgoztam máshol is. Pultoztam esküvőkön,szülinapi bulikon,céges rendezvényeken. Most ezekről és ezeken a rendezvényeken lévő "bárokról" fogok nektek elmesélni pár érdekességet.

Az első esküvői pultozásra egy régi osztálytársam kért fel. Örültem a felkérésnek,mert egy kis mellékest tudtam vele keresni és egy jó bulit nem szívesen hagyok ki. Szóval elmondták a párjával az elképzeléseiket,hogy milyen koktélokat szeretnének. Én felvázoltam,hogy milyen italok kellenek ehhez és mennyiért vállalom. És nem,mielőtt felmerülne a kérdés. Sem most,sem pedig később nem lesz szó anyagiakról. Szóval összeírtam nekik a listát,megcsináltam az itallapot amit átküldtem nekik. Ők rábólintottak és már a szerződést is aláírták velem. Természetesen hivatalos úton ment ez az egész. Szóval elérkezett az esküvő napja. Szépen kiöltöztem,bepakoltam a shaker szettem és útnak indultam. Körülbelül 30 perc autózás után megérkeztem az általuk kibérel étteremhez. Leparkoltam majd a táskámat kivettem a csomagtartóból és beléptem az ajtón. Bemutatkoztam,hogy ki vagyok és elmondtam,hogy miért jötttem. A pincérek körbe vezettek és megmutatták a pultot. Kipakoltam a shakereim és a mércém. Majd leültem megbeszélni a pincérekkel az est menetét. Körbe kérdeztem,hogy van e köztük valaki aki esetleg,hogyha úgy van be tudna e ugrani segíteni nekem. Egy fiatal srác jelentkezett. Kicsit megkönnyebültem. A pincérek elmondták,hogy Ők miként gondolták az est levezénylését és én is elmondtam,hogy én miként gondoltam. Láttam,hogy tapasztalt pincérekkel fogok dolgozni,így nem nagyon izgultam. A násznép megérkezése előtt 1 órával a pincérek már felterítettek minden asztalt és én is feltöltöttem a pultban a jeget. Illetve a díszítéseket megcsináltam előre,hogy időt spóroljak. A Welcome Drinkekkel kezdtem neki az estének. Sacc per kb 350db Bellinit kellet elkészítsek,mint fogadó ital és az est még messze nem ért véget. A vendégek megérkeztek és elkezdődött a hajtás. Viszont nagyon nem részletezném. Szinte egy átlagos szombat estének mondanám az esküvői bulikat. Annyi különbséggel,hogy ide nagyrészt mindenki párral érkezik,kiöltözve és két emberről szól az egész. Nekünk itt is az a dolgunk,hogy a kedves vendégek jól érezzék magukat. Persze nekünk nem annyira egyszerű ez az egész. Hiszen nekem ekkor nem volt senkim és fájt végig nézni,hogy mindenkinek van táncpartnere. Én is szívesen beugrottam volna táncolni,de partner nélkül nem mentem. Még a menyecske táncra se szálltam be,hiszen nem bulizni voltam az esküvőn,hanem dolgozni.

A céges bulik mondhatni hasonló kategória és kb ugyan úgy néz ki,mint az esküvő. Annyiban másabb,hogy itt körülbelül mindenki az alkoholra utazik és ilyenkor születnek a legjobb sztorik amiket egy újabb éven át lehet emlegetni,hogy melyik kolléga mennyire rúgott be és milyen hülyeséget csinált. Vagy éppen mennyire ázott el a főnök és kinek mekkora béremelést ígért. Ha választanom kéne én azt mondanám,hogy inkább a céges bulikat csináltam szívesebben,mint a születésnapokat. Ott általában gyerekek is voltak akiknek alkoholmentes koktélokat kellett prezentálnom és hát... Túl sokat kérdeztek. Van,hogy ugyan azt kérdezték meg többször csak máshogy. Nekem meg persze válaszolni kellett illedelmesen és közben dolgozni. Persze a gyermeki csíntevések nem maradhatnak ki. Amikor elcsenték a mércémet vagy éppen az üvegbontóm. Én persze mérgelődtem ezen,de Ők jót nevettek. No,de vissza a bárokhoz. Különböző helyeken,különböző pultokban álltam és tettem a dolgom. A modern stílusútól kezdve egészen a vintageten át az antik bárpultig. És azt kell,hogy mondjam,hogy nekem leginkább a vintage és az antik stílusú bárok jöttek be igazán. Persze az éjszakai műszakok mindig ott voltak mindegyikben. És persze nekem is voltak olyan napjaim amikor a munkámat a pokolba kívántam volna. Szerelmi bánat után pultba állni pont Valentin napon és vigyorogva kiszolgálni a szerelmes párokat.... Felért egy késdöféssel a szívembe. Viszont ez a szakma ezzel jár. Mosolyogni kell akkor is,hogyha legbelül éppen darabokra törve zokogsz. Vagy éppen akkor,hogyha depressziós vagy. A depressziós kifelé azt mutatja,hogy minden rendben. Viszont legbelül semmi nincs rendben. És amikor haza megy az üres lakásba,akkor Ő könnyek közt tör ki és próbál segítségért kiáltani,de sokszor senki sem hallja meg.  Ami munkahelyi gond az a munkahelyen kell maradjon. Ami pedig otthoni az maradjon otthon. És nekünk pultosoknak pedig van egy íratlan szabályunk. Mégpedig az,hogy a pultos nem rinyál. Mások panaszkodnak nekünk,de mi nem panaszkodunk másnak. Túl sok sztorit hallottunk másoktól. És mivel mindenkinek megvan a gondja így mi nem akarunk mást a saját kis gondjainkkal terhelni. Mert ha a pultos elmenne egy másik pultoshoz rinyálni,akkor az a pultos is elmenni egy másikhoz. És így tovább,és így tovább. Aztán nem látnánk mást a bárokban és a szórakozóhelyeken,mint síró pultosokat. Szóval figyeljetek a másikra és a kedvenc pultosotokra is. Nem fogja neked kiönteni a lelkét csak úgy. Ülj le és beszélgess vele mikor szabadnapos vagy éppen nincs vendég. Hidd el,neki,nekem és nekünk is jól esik az,hogyha a kedves vendég nem csak azért jön be,hogy elregélje a gondjait és mi pedig alkohollal itassuk. 

Lassan közeledik a történetem vége. A következő fejezetben a személyes vívódásaim fogom nektek elmesélni és utána jön az összegzés,hogy vajon szerintem megérte e ezt a szakmát,pontosabban szólva ezt az ágazatot választanom. Tartsatok továbbra is velem,hogyha érdekel titeket a lezárás.