Az ezer arcú bartender

Standolás

Óh,sziasztok. Észre sem vettelek titeket. Szóval velem maradtatok a standolásra is. Gondolom érdekel titeket,hogy részemről megérte e a vendéglátózást választani vagy sem. Pontosabban a pultozást. Szóval az utolsó műszakom pontosan Február 28-a lesz. Ezen nap után már nem fogtok velem a pultban találkozni a jól megszokott helyen,de még csak pincérként sem. Ennek sajnos vagy nem sajnos több oka is. Kezdjünk is neki akkor ennek az elmesélésének és a standolásnak. 

Szóval korábban említettem,hogy 2021-ben felmondtam,de visszavontam a felmondásom,mert úgy voltam vele,hogy egy tönkrement szerelmi kapcsolat miatt nem fogom cserben hagyni a régi kollégákat akik még maradtak és a régi főnökeim. Viszont az élet egy kiszámíthatatlan valami. Svetlana visszajött és kiderült,hogy hiú ábrándokat kergettem azzal,hogy a munkámban nem fog gondot okozni a kettőnk között történt dolog. Viszont nagyobbat nem is tévedhettem volna. Egyszerűen nem tudtam rá úgy nézni és úgy dolgozni vele,mint korábban. A régi viccelődős légkört felváltotta egy komor és rideg légkör. Alig szóltunk a másikhoz és úgy voltunk,hogy mindenki oldja meg a saját kis gondját. Korábban pedig mindig segítettünk a másiknak,de ez teljesen megváltozott. És éreztem,hogy ez az egész szitu kezd a munkám és az egészségem rovására menni. Így mérlegelni kezdtem a dolgokat,hogy mihez is kezdjek most. Aztán egy pletyka amiről később kiderült,hogy maga az igazság segített meghozni a döntést. Ugyanis a régi kollégák maguk mondták,hogy Ők is leszámolnak és már csak csupa számomra ismeretlen kolléga marad. No meg persze az a kollegina akivel megvan a közös történetünk. És erre jött rá még egy lapáttal az,hogy a főnökeim nagyrésze is leszámol sajnos és már szinte semmi nem marad a régi "családból". Így egyre inkább érett az a bizonyos felmondás.

És akkor most nézzük azt amiről amúgy is szó van,mégpedig a standolást,és végre megválaszolom a kérdést nektek. Megérte a vendéglátós karriert választani?

Kezdjük is a Pozitív dolgokkal:

+ Sose unalmas egy műszak

+ Sok-sok új embert ismersz meg

+ Nagyon sok új barátságot köthetsz

+ Komoly kapcsolati hálót építhetsz ki

+ Érdekes történeteket hallhatsz

+ Luxus italmárkákkal dolgozhatsz

+ A világ különböző pontjaira juthatsz el egy hajós állással

+ Érdekes és olykor szomorú történeteknek leszel szem és fültanúja

+ Előre lépési lehetőség

+ Ingyen belépő rendezvényekre/fesztiválokra,ha ilyen helyen dolgozol

És jöjjenek a Negatív dolgok:

-  9-12 órás műszakok

-  Hosszadalmas éjszakai műszakok

-  Könnyen belecsöppenhetsz az alvilágba

-  Magánélet hiánya

-  Sem ünnepnap,sem hétvége

-  Kevés szabadidő

-  Lelkileg megterhelő történetek

- Mindig toppon kell lenned,nem lehet rossz napod

- Hajós munkánál sokáig vagy egyedül

- Zaklathatnak a vendégek

Szóval én ezeket tudnám jelenleg így hirtelen felsorolni,mint pozitív és negatív oldal ami körülbelül mindenkire érvényes. Az már más kérdés,hogy személy szerint mennyi hibát követtem el és milyen saját magam által felállított szabályokat szegtem meg és azoknak mi lett a végkimenetele. Viszont tanultam a hibáimból és bölcsebb emberként álltam fel a padlóról. Pedig tudom,hogy még jó párszor kapni fogok pár pofont az élettől és ezek közül lesz amelyik újra padlóra küld,de onnan is fel kell állnom és tovább menni. És ha idáig eljutottál akkor jogosan teheted fel a kérdést. Ha ennyi minden rosszul sült el,akkor miért vagy még ebben a szakmában? Miért vagy még külföldön? Nos,ezek azok a kérdések amikre még én magam is keresem a választ. Most mondhatnátok,hogyha ennyire tönkre vágott a vendéglátás akkor ideje lenne váltanom. Viszont nem érzem azt,hogy ez az egész amibe belecsöppentem a vendéglátás hibája lenne. És nem érzem azt,hogy kiégtem volna ebben a szakmában. Az,hogy depressziós lettem és beleestem egy két hibába csak is saját magamnak köszönhetem. Ugyanis a saját szabályaim szegtem meg és bolond fejjel a sok-sok piros zászló ellenére loholtam bele magam egy olyan kapcsolatba,amibe nem kellett volna. Ugyan ez igaz arra is,hogy néha túlvállaltam magam és ez odáig jutott,hogy ráment anno az egészségem. A főnököm mondta is,hogy nem akarja,hogy túlterheljem magam és nem szeretné,hogyha 6 napokat dolgoznék váltó műszakkal. Ugyanis nálunk a váltó műszak azt jelentette,hogy mentél reggel nyitni és este zárni. Oké,hogy stempelés szerint megvolt a 12 óra pihenőd,de a valóságban korántsem. Ugyanis volt,hogy hajnali 3-4 között értem haza és másnap mehettem 10:30-ra. Persze senki nincs úgy összerakva,hogy bedől az ágyba és már alszik is. Nem tagadom volt olyan műszakom,hogy 2 energia ital és 4 kávé volt bennem,mert csak így bírtam azt a hajtást,ami akkor volt. És azt sem tagadom,hogy nem egyszer csináltam ezt. Egészen addig míg a szervezetem azt nem mondta,hogyha még tovább csinálom akkor a kórházban kötök ki. Be kell valljam,hogy ebben az időszakban elég szépen kerestem,de be kellett látnom,hogy amit megkerestem az valószínűleg a kórházi kezelésekre fog elmenni,hogyha tovább hajtom magam. Így visszább vettem a tempóból és próbáltam helyre rázni magam. Viszont ezen az sem segített,hogy ekkor tájt került sor egy szakításra. De ezt már korábban részleteztem. Szóval vissza az eredeti kérdésre,hogy megérte e nekem a vendéglátást választanom a sok-sok negatívum ellenére is. És azt kell mondjam,hogy igen. Megérte ezt a szakmai ágat választanom. Ugyanis több jót kaptam ettől a szakmától,mint amit vártam. Nagyon sok új embert ismertem meg,nagyon jó csapattal tudtam együtt dolgozni és mondhatni nem is dolgozni jártam,hanem "a második családomhoz". Amennyiszer hallottam,hogy a vendéglátásban nem köttetik barátság pincér/pultos és vendég között,mert annyira nagy a hajtás,hogy inni nincs időnk.... Mekkora tévedés ez. Hiszen nagyon sok vendéget ismerek és jó párat nevezhetek a barátomnak is. Számomra ezért olyan szép ez az egész szakma,mert mindig tanulsz valami újat. Mikor azt hiszed,hogy neked a legrosszabb... Akkor jön egy vendég aki kiönti neked a lelkét és rájössz,hogy még a TE aktuális szituációdtól is van rosszabb. Nagyon sokat köszönhetek a vendégeknek,a kollégáknak és a főnökeimnek,akikkel az évek során együtt dolgozhattam. A főnökeimnek az esélyt köszönhetem,hogy kipróbálhattam magam ebben a szakmában és egy-két hibám ellenére is bíztak bennem. A kollégáknak akikkel az évek során dolgoztam nagyon hálás vagyok a sok mentorálásért,tippekért,tanácsokért. A vendégeknek pedig azért,hogy betértek és egy kellemes beszélgetéssel dobták fel a néha unalmas műszakokat. Nagyon sokszor egy ilyen semmiből jött beszélgetés döbbentett rá arra,hogy olykor mennyire naívan máskor pedig mennyire elvakultan látom és láttam a dolgokat az életben. Igaz ez a szerelmi életemre és a karrieremre is. Nagyon sok szerelmi csalódást átélt vendéggel találkoztam. Volt olyan akit a felesége 25 év után hagyott ott. És fordítva is volt jó pár eset. A kapuzárási pánikban szenvedő férfiakról pedig ne is beszéljünk. Nincs nevetségesebb és kétségbeejtőbb annál,mint mikor egy 40 éves férfi 25 évesnek akar látszani és úgy élni. Pultosként sok-sok mindent láttam és hallottam. Ezekből néhányat pedig meg is osztottam veletek. Legalábbis azokat amik nem túl unalmasak. Bár egy átlag embernek minden ilyen sztori izgalmas lehet. Nekem és nekünk vendéglátósoknak az első pár ilyen érdekes csak. Aztán hozzá szokunk és ez az ami miatt ez a szakma ledarálja az embereket. Tudni kell kezelni az olyan történeteket amik elég nagy lelkiterhet rónak ránk. Csak pár példa,amiket nem fejtenék ki bővebben. Amikor valaki a szemed láttára akar öngyilkos lenni és te mented meg az életét. Vagy amikor a munkahelyedről a mentő viszi el a vendéget alkoholmérgezéssel. Nagyon sok lelkileg megterhelő dolog történik az éjszakában,amiről senki nem beszél. És emellé társulnak a saját kis gondjaid. Elhagyott a barátnőd,meghalt egy szeretted és még sorolhatnám. Viszont neked még mindig helyt kell állnod és mosolyogni bármennyire is vagy széttörve ott legbelül. Én is szét voltam törve mikor a kolléganőm közölte,hogy csak egy futó kaland voltam. Nem vagyok rá büszke,de ez után körülbelül napi 3-4 doboz cigarettát szívtam el. Azelőtt pedig jó,ha napi 3 szálat szívtam. Viszont akkor csak ez nyugtatott le valamennyire. Próbáltam játszani,hogy minden rendben van,de aki régebb óta ismert az átlátott a felvett álarcomon. Legfőképp a főnökömnek tűnt fel,hogy valami nincs rendben. A munkámra nem volt panasz,hiszen mindig 110%-ot adtam bele. Viszont feltűnt neki,hogy valahogy másabb vagyok így behívott az irodájába egy beszélgetésre munka után. Ő volt az akinek nagyon sokat köszönhettem. Az esélyt,mikor még kezdő voltam,hogy a szárnyai alá vett,a lelki támaszt,a továbbképzéseket amikre Ő küldött el engem. Szóval nagyon sok mindent köszönhetek neki és a vendéglátásnak. Nagyon sok élettörténetet láttam és hallottam amik miatt átértékeltem az életet. És persze az éjszakai műszakokból is sok-sok tapasztalatot szereztem. Szóval a kérdésre a válasz,hogy miért vagyok még ebben a szakmában nem más,mint az,hogy szeretem csinálni. Hiszen itt nem vagyok egy irodába zárva. Sok embernek segítettem csak azzal,hogy beszélgettem velük és ők is sok dolgot tanítottak nekem. A másik kérdésre a válasz pedig... Azért vagyok még külföldön,hogy megalapozzam a jövőm. Viszont 2022. Augusztus végén vissza térek a hazámba és ki tudja mit hoz majd még az élet nekem vagy éppen a vendégeimnek és kollégáimnak. Mindig is mondtam,hogy kicsi a világ és nagy részt igazam lett. Ugyanis pincérként és pultosként is összefutottam jó pár régi kollégával,iskola társsal. És lehet,hogy veled/veletek is összefutok majd egyszer az életben valahol. Nálam az ajtó nyitva áll és mindig várok mindenkit egy jó  beszélgetésre vagy egy finom italra. Szóval ez lenne az én eddigi történetem. Én ezeken mentem keresztül eddig. És remélem,hogy ezek után talán kicsit másképp néztek a pultosokra és pincérekre. Attól,hogy mindig mosolygunk még mi is lehetünk rossz lelki állapotban. Szóval kérlek titeket,hogy legyetek a vendéglátósokkal megértőek,mert nem tudod,hogy milyen lelki állapotban,hanyadik óráját húzza aznap. Illetve remélem,hogy ezen írás olvasása után megfontoltabban fogtok diszkóba vagy pedig éjszakai szórakozóhelyre menni. Nem az volt a célom ezzel az írással,hogy mindenkit elrettentsek a szórakozóhelyekről. Egyszerűan azért tálaltam ki,hogy kevesebb embert verjenek át és kevesebb vendég legyen tudtán kívül bűncselekmény áldozata. És most,hogy már lestandoltunk,ideje zárni,ugyanis a következő műszakot már nem a pultban fogom kezdeni,hanem a vendégek között. Köszönöm mindenkinek a figyelmet és remélem,hogy kicsit más megvilágításba tudtam helyezni a vendéglátósokat. Óh és mielőtt elfelejtem. Ha találkozunk valahol a nagyvilágban,akkor a vendégem vagy egy italra. Különös ismertető jelem,hogy a jobb alkaromon egy farkas fej és felette a Magányos Farkas felirat díszeleg. Szóval,ha meglátsz valahol a pultban vagy éppen pulton kívül,mint pincér akkor nyugodtan szólíts le és mondd,hogy olvastam a könyved. Tudni fogom mire gondolsz.

Még egyszer köszönöm,hogy idáig velem tartottál és,ha kicsit a saját bártenderedként tekintesz rám és sajnálod,hogy már nem látsz a pultban,akkorse csüggedj. Ugyanis biztos vagyok benne,hogy még visszatérek a pultba és megérzésem szerint pincérként is lesz mit mesélnem nektek. Hiszen a vendéglátás szerte ágazó és pincérként mégtöbbet látok a szakmán belül,mint pultosként. És biztosra veszem,hogy felszolgálóként mégtöbb érdekes és szomorú történetet fogok látni és hallani,amelyeket ugyan úgy megosztok veletek. És ugyan úgy adni fogok tippeket,hogy mire figyeljetek az étteremben. Addig is pedig jó étvágyat és finom italokat kívánok nektek. No meg persze sok-sok sikert,kitartást és felfelé ívelő karriert. Viszlát kedves kollégák,kedves vendégek és kedves barátok.